Napos idő volt, viszont hűvös, éles szél fújt. Ella felhúzta dzsekije cipzárját, és magában szitkozódott. Los Angelesben sosem volt ilyen, morgott magában. Felnézett a hatalmas iskolára.
Norwest Katolikus Gimnázium.
Gratulálok, gondolta. Megint egy kurva egyesületi iskola.
A mai reggel érdekes volt, Ella kedve mínusz ötezer alá csökkent, és legszívesebben legajított volna valakit egy szikláról. Az apját? Mirandát? Vagy a kukkoló szomszéd srácot?
Megborzongott, majd a kezében tartott papírra lesett. Az igazgatóit kereste, és bonyolult leírás miatt most az egyszer bánta, hogy elköltözött.
Felnézett, egy színes hajú srác haladt felé. Ella elé lépett. - Szia, megmondanád, hogy merre találom az igazgatói irodát?
A szivárvány elmosolyodott, majd maga mögé mutatott.
- Egyenesen, aztán balra. Ki lesz írva. De ha gondolod, elkísérhetlek.
Ella tiltakozón ingatta a fejét. - Nem, köszi. Mostmár megtalálom.
- Egyébként Michael vagyok. Michael Clifford.
- Ella Cyone.
Elmosolyodott, aztán furcsán méregette a fiú zöldes haját. - Jó árnyalat.
- Mondták már - nevetett fel, azzal elindult. Ella kissé vidámabban, a színes hajú furcsa humorára feldobódva jókedvvel nyitott be az igazgatóhoz. Nem, nem, eszébe sem jutott kopogni. Az illedelmes lett volna.
A titkárnő felnézett, jól szemügyre véve Ellát; fekete, szaggatott nadrág, Nirvanás póló és baba arc. De a szeme.. A szeme az vadabb a leperzselőbb tűznél is.
- Helló - kezdte a fiatal nő. - Miben segíthetek?
Ella az asztalhoz sétált. - Mr. Grosyman-t keresem. Ella Cyone vagyok, 11. osztály - közölte, ahogy leolvasta a lapról. Felingerelte, hogy ismét el kellett mondania a nevét. Mintha megakadt volna a lemez.
- Ó, igen, Miss Cyone! - állt fel a nő. Debbie, olvasta le a névjegykártyát. - Mr. Grosyman már várja.
Ella bólintott, és követte a nőt az ajtó másik felére.
***
- Osztály, csönd! - szólt Mrs. West, miközben kezével leintette a zajt. - Ő itt.. Hogy is hívnak? - hajolt Ellához.
A lány sóhajtott. - Ella Cyone, még mindig.
Az egész terem zengett a nevetéstől, a tanárnő viszont csúnyán nézett rá.
- Nem loptam a szívébe magam, mi? - vágott fintort, és elindult a középső sor legutolsó padjához. Lehuppant a székre, és előpakolt egy füzetet meg egy tollat.
Az óra kezdetét vette, Mrs. West gyorsan darálta a szöveget, az osztály nagy része nyögve írta a sorokat.
Az ajtó csapódott, és egy srác esett be rajta. Vagyis, nem. A kukkoló Luke. Ella magában nevetett.
- Mr. Hemmings! - forgatta meg szemeit a tanárnő. - Késett, ismét. Ez a negyedik a héten, pedig kedd van! - mogorván intett a fejével. - Helyére.
Ella ismét vihogott, tetszett neki a hangnem: "Helyére." Mint egy kutyának.
Luke elindult a padok között, és végül milyen meglepő módon Ella mellett foglalt helyet. Persze, az én szerencsém, morogta.
- Ella - intett. - Mióta jársz ide?
- Mióta kértem, hogy szólj hozzám? - fordult felé a lány. - Ne zavarj, Hemmings.
- Ez nem fair. Megtudhatnám a vezetékneved?
- Nem.
- Cyone - dőlt hátra a színes hajú.
- M.. Omm. Michael, igen. Kussolj, és mássz előre, hm? - lökte meg a széket Ella, s Mikey hadonászva esett előre.
- Szóval Ella Cyone - ízlelgette a nevet Luke.
Ella megforgatta a szemét, és lehajtotta. - Hogy lenne merevedési zavarod már.
Luke röhögött, mire Mrs. West csitítani kezdte.
- Tudod, holnap lesz egy buli. Ha akarsz, elvihetlek.
- Nincs rá szükségem, és imádnám, ha békén hagynál.
A lány fülébe helyezte headset-ét, és próbálta kizárni az idegesítő kukkolót.
