Szerelmes lettem a bátyám főnökébe

Part fifteen

Nem álltam készen arra, hogy Logant bemutassam Nimródnak. De ezzel már nem tudok mit kezdeni, mind a ketten itt vannak és nincs megállás. Muszáj őket egymásnak bemutatni. Nimród belépett a nappaliba és intett nekünk.
-Sziasztok! Megjöttem. Elég szar volt a forgalom a vihar végett, de hála az égnek nem volt baleset.
Mesélte el Nimó az útját, majd megakadt a szeme Loganen.
-Mr.Scott. Maga meg mit keres itt?
Kerekedett ki Nimród szeme. De állj! Honnan ismeri egyáltalán Logant.
-Maga mit keres itt Nimród?
Nevetett fel Logan.
-Hát uram, ez a szüleim háza és én is itt laktam, ő pedig ott a húgom. Szóval maga mit keres itt.
Nevetett kínosan Nimród, én pedig a földbe tudtam volna süllyedni. Mégis honnan a francból ismerik egymást...
-Állj! Egyáltalán ti honnan ismeritek egymást?
Tettem fel a kérdést mind a kettőnek.
-Hát drága Zoé, a te bátyád az én beosztottam.
Mosolygott Logan.
-Tessék?! Te a bátyám főnöke vagy?!
Akadtam ki.
-Egyáltalán ti honnan ismeritek egymást?!
Akadt ki a bátyám.
-Zoéval mi....
-Mi csak jóban lettünk, mert ő találta meg a telefonomat a clubban és azóta néha beszélgetünk.
Hazudtam. Láttam, hogy Logan furcsán néz rám, de nem tudtam hirtelen mit mondjak. Lehet, hogy ez egy jel volt, hogy el kellene felejtenünk egymást. Nem kavarhatok a bátyám főnökével. Nimródnak ennyi elég volt.
-Szerintem mi megyünk hugi, mert holnap megyünk anyósékhoz és pakolni kell.
Puszilta meg a homlokomat a bátyám. Elköszöntem a többiektől és elindultak haza. Ketten maradtunk Logannal aki azóta egy árva szót sem szólt hozzám.
-Szerintem jobb, ha én is megyek.
Fordult oda hozzám Logan miután elmentek a tesómék.
-De hiszen nemrég jöttél.
Néztem rá értetlenül.
-Tudom, de mi csak "jóban" vagyunk. Minek maradjak.
Mutatott idézőjelet ujjával és elkezdett szedelőzködni.
-Most mit mondtam volna?! Mégis a bátyám főnöke vagy! Ez, hogy jött volna le?!
Lettem idegesebb egyre jobban.
-Talán az igazat?! Mert részemről ez nagyon nem azt jelenti, hogy csak jóban vagyunk!
Akadt ki egyre jobban. Az ő arca is annyira volt vörös a dühtől mint nekem.
-A bátyám! Nem viselné azt el, hogy mi együtt vagyunk. Lehet jobb is, hogy még így az elején ez kiderült, legalább az egyikünk sem esett bele a másikba!
Szúrtam oda neki, de már akkor megbántam mikor kimondtam. Kivágta az ajtót és elindult a kocsi felé. Kinyitotta az ajtót, de megtorpant.
-Ezt a magad nevében mondd! Örülök, hogy neked ez az egész ami kettőnk közt volt nem jelentett semmit!
Kiabálta, majd bepattant a kocsiba, és hatalmas gázzal elviharzott. Könnyek gyűltek a szememben. Tudtam, hogy jól elcsesztem, de mégis mi mást tehettem volna?! Nimród nem tűrte volna el, hogy a főnökével legyek. Ez ugyan olyan tiltott zóna, mint egymás barátai. Elcsesztem mindent. Viszont valljuk be, fogalmam sem volt arról, hogy Logan, Nimród főnöke. Nyilván, ha tudtam volna, akkor nem is bonyolódok bele ebbe az egészbe. Viszont nagyon nem volt igaz az amit Logannak mondtam. Igen is beleszerettem Loganba. És ezek szerint ő is szeret engem. A szívem megszakadt. Eltaszítottam magamtól ilyen gusztustalan módon. Berohantam a szobámba és elkezdtem zokogni. Órák hosszáig sírhattam. Begubóztam és csak sírtam. Eszembe jutott egy ötlet, amit lehet nem kellett volna megtennem, de igazából már mindegy. Kinyitottam a szekrényemet és kivettem onnan egy ollót. Azt a kezemhez nyomtam és húztam vele egy vonalat. Az olló pengéje után egy pici vér is kifolyt, de nem törődtem vele. Folytattam tovább, addig amíg kicsit le nem nyugodtam.