Szerelmes lettem a bátyám főnökébe

Part thirty-one

-Jó reggelt!
Jött le Logan a lépcsőn a szemét vakargatva és ásítva. Én éppen a kávét főztem mindenkinek. Odajött hozzám és hátulról átölelt.
-Jó reggelt Édes.
Bújtam oda hozzá és adtam neki egy puszit, majd odaadtam neki a bögrét.
-Ezt meg tudnám szokni.
Mosolyodott el, ahogy beleivott az életmentő italába.
-Ne nagyon szokj hozzá, ez csak azért van mert ma van a szülinapod.
Löktem meg nevetve a vállát.
-De vicces kedvében van ma reggel valaki.
Adott egy puszit az arcomra és leült az asztalhoz. Ahogy elkezdtem csinálni a reggelit, Jázmin is megérkezett köreinkbe.
-Hali!
Köszönt, majd egyből jött a kávéért.
-Már bocsi, de éjjel alig tudtam tőletek aludni.
Nézett rám Szúrós szemekkel.
-Ahh Logan! Mindjárt itt van! Ahhh. Olyan joooo! Logaaan!
Utánozta az éjszaka elhangzott mondataimat.
-Hallgatózol Tesó?! De kis perverz vagy.
Mondtam neki, miközben leraktam eléjük a reggelit. Logan végig nevetett, plusz a telefonját nyomkodta. Nem akartam felhozni neki a reggeli üzenetet. Lehet nem is fogom soha. Bízok benne és tudom, hogy szeret. Viszont furdalt a lelkiismeret. Ideges voltam, ezért arra gondoltam, hogy kimegyek és elszívok egy cigit.
-Megyek elszívok egy cigit.
Álltam fel az asztaltól. Jázmin azonnal rám kapta a fejét.
-Jól vagy Tesó?!
Nézett ràm Jázmin furcsán. És egyből tudtam, hogy tudja, hogy ideges vagyok.
-Persze persze, csak elszívok egyet.
Erre már Logan is rám nézett és összeráncolta a szemöldökét. Én pedig nem törődve senkivel fogtam magam és kimentem a teraszra.

Jázmin szemszöge

Zoé kijelentése után egyből tudtam, hogy baj van. Logan pedig még mindig összehúzott szemöldökkel értetlenül kortyolta a kàvét. Rácsaptam a homlokomra és magyarul kezdtem el motyogni.
-Hát ezt nem hiszem el, hogy ilyen hülye. Nem esik le neki a tantusz?!
Logan erre egyből rám kapta a fejét és a szemöldökét még jobban összeráncolta. Én meg kiguvadt szemekkel néztem rá plusz még a fejemet is biccentgettem az ajtó felé, jelezve neki, hogy menjen Zoé után. De ő csak nézett rám értetlenül, mint borjú az új kapura. Ekkor megint rácsaptam a homlokomra és tenyeremet végighúztam az arcomon egészen az államig.
-Komolyan ennyire hülye vagy?!
Kiabáltam rá.
-Most miért?
Nézett rám csodálkozva. Suttogva Kiabáltam neki.
-Menjél már utána! Hát nem látod, hogy valami baja van?!
Ő egyből felpattant és kisietett Zoé után. Mikor Logan kiment én már az üres bögrémet tartottam a kezembe és sóhajtottam egy nagyot. Közben pedig néztem őket az ablakból.
-Hát meg tudnék inni még egy bögrével.
Könyököltem a pultra. Úgy éreztem, hogy valami hívja a tekintetem. Oldalra néztem és megpillantottam Logan bögréjét, ami szinte teli volt még.
-Á! Ezt már úgyse fogja meginni.
Fogtam meg az említett tárgyat, de mielőtt beleittam volna, gyorsan kinéztem az ablakon, hogy figyelnek e, aztán egy nagyot kortyoltam az életmentő italból.

Zoé szemszöge

Hallottam, hogy mögöttem becsukódik az ajtó. Logan lépett mögém és a vállamra tette a kezét.
-Mi a baj?
Kérdezte és maga felé fordított.
-Semmi.
Kerültem a tekintetét.
-Ne hazudj Zoé kérlek.
Fogta meg az arcomat, hogy nézzek a szemébe.
-Jó. De kérlek ne legyél dühös.
-Nem leszek, csak könyörgöm mond el es nyomd el a cigit, mert kivagyok tőle.
Vágta rá egyből és elém tette a hamust.
-Reggel ugye korábban keltem mint te.
Kezdtem el mesélni.
-Igen tudom.
Mondta, majd várta, hogy folytassam.
-Nem tudtam aludni, mert folyamatosan pittyegett a telefonod.
-Nyilván azért mert köszöntöttek.
Fonta össze a mellkasán a karját és úgy nézett.
-Igen. Viszont mikor felkeltem, megláttam egy olyan nevet amit nem akartam látni.
Néztem oldalra.
-Milyen nevet?
Húzta össze a szemöldökét.
-Hope.
Néztem rá szomorúan. Nagyon sóhajtott, majd megfogta a kezem.
-Gondolom ő is felköszöntött.
-Igen, de amit írt, azt nem bírom kiverni a fejemből. És nem csak annyit írt, hogy boldog szülinapot, hanem még képet is küldött. Meg bizonygatta, hogy mennyire szeret. Logan az a nő még mindig tapad rád.
Néztem a tájat, mert nem akartam, hogy lássa a könnyes szemem.
-De te is tudod, hogy én téged szeretlek. Hope  csak féltékeny. Nem is érdekel engem.
Fogta meg megint az arcomat, így újra kénytelen voltam rá nézni.
-Akkor tiltsd le. Ha tényleg nem akarod te, hogy keressen, akkor tedd meg értem.
Kértem meg erre a pitiáner dologra. Elővette a telefonját és odaadta nekem.
-Téged szeretlek, senki mást. Itt a telefonom és tiltsd le.
-De ez most úgy jön le mintha te nem mernéd.
Adtam neki vissza.
-Jó igaz. Nézd.
Mutatta nekem a képernyőt és letiltotta a számát és az összes létező internetes platformról a lányt.  Egyikünk sem szólt semmit, csak magához húzott egy ölelésbe.