De Jó Nekem

499 35 9
                                    

-Elmondanád légyszíves hogy mi volt olyan vicces az óra elején?

-Hát...ömm...-kezdtem el gondolkodni hogy mit is mondjak, hiszen azt csak nem mondhatom, hogy *Az összes lány osztálytarsam csorgatta rád a nyálát pedig nincs is mire*. Jó mondjuk a nincs is mire rész nem igaz annyira...valljuk be..jól néz ki. Várj mi?! Tehát nem.

-Én nem tartottam semmit viccesnek nem tudom hogy miről beszél. - Adtam a hülyegyereket de hát nyilván nem hagy békén.
-Most próbálod adni a hülyét igaz? - Kérdezte komoly tekintettel mégis játékosan.

*Mi történik?! Ez a tanár olvas a fejembe?! * - Kérdeztem magamba elég feszülten.

Már épp készültem volna neki elmondani az igazat egy sóhalytás kíséretével, de Nobarának le esett hogy mifolyik itt ezért "megmentett". Mármint ha lehet ezt annak hívni mert az egyik legféltettebb titkom mondta ki.

-Élnézést tanárúr! Én voltam az oka! - Mondta a tarkóját vakarva.
-Igen? Elhiszem hogy jó barátnők vagytok, de ne vond magadra az ügyet. - Mondta kedvesen mosolyogva.

*Bezzeg neki mosolyog* - Mondtam szintén magamba

-Nem vonom magamra tényleg miattam volt. Tudja (Név) térde eléggé csikis és én azt csiklandoztam. - Mondta kissé nevetve a tarkóját vakarva.
-A térde? - Kérdezte meghökkenten
-Igen a térdem és ha megengedné mi most mennénk haza mert a húgom vár. Viszlát! - Hadartam el és húztam ki a padból barátnőm. Ő csak egy viszlátot vissza kiáltott és felvette a kicsit gyorsabb tempómat.

Amint kiértünk a suliból szorosan megöleltem barátnőm.
-Köszönöm! - Mondtam neki hálás hangon.
-Nem tesz semmit, de igazán elmondhatnád tényleg hogy mi volt olyan vicces.
-Mi? Én azt hittem hogy már le esett-Mondtam kissé nevetve.
-Nem. Na és bökd már ki.
-Hát eléggé vicces volt végignézni hogy minden lány csorgatja rá a nyálát-Mondtam már nevetve.
-Mindha te nem azt csináltad volna-Mondta szemét megforgatva és mosolyogva
-Már ne is haragudj de nem! Attól hogy ő engem szívat nekem nem fog leesni az állam. - Mondtam felháborodva mégis kicsit boldogan.
-Jó jó de valld be. Helyes.
-Nem néz ki rosszul és maradjunk ennyibe. - Zártam le és indultam el hazafelé míg ő követett engem és egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcára. Nem tetszik ez a nézés.

Már az út felénél tartottunk mikor megállt és látványosan elkezdett gondolkozni valamin.

-Na mi jutott eszedbe? - Kérdeztem és láttam hogy elmosolyodik. De ez nem az a kislányos mosoly volt. Nem. Ez tipik az a mosoly amiből nem sűlhet ki jól. Valami nagyon rossz jár a fejébe.
-Most hogy így vissza gondoltam...eléggé szemesztetek az órán. - Váltott kicsit sunyibb mosolyra.
-Hülye félre érte- nem tudtam végig mondani gyerekes viselkedése miatt.
-Lalala nem hallok semmit. - Mondta mint egy 5 éves kislány és befogta a fülét.
-Olyan dilis vagy- Suttogtam magam elé mosolyogva. Van egy sejtésem hogy hallotta mert elmosolyodott.
-Illenétek. - Mondta
-NA elég. Idősebb nálam. Ráadásul a tanárom! - Mondtam kissé kiakadva.
-És? Tiltott kapcsolat. - Mondta egy olyan huncut mosollyal a fején.

~Time skipp~

Már itthon vagyok. Éppen most ütött az óra 18:00at. Már egy ideje a húgommal vagyok. Mesézek vele meg ilyenek ha már beteg. Meg ugye a szokásosak. Főztem neki teát, csináltam neki enni de ami nem maradhatott el az a csoki. Hát most na. Kell a boldogsághormon.
Még végig néztem vele pár részt a kedvenc mese sorozatából aztán elvittem fürödni. 19:30. Repül az idő. Gondoltam lefektetem aludni úgyis azis egy fél óra mert mesét is szeretne ha olvasnék neki.

Milyen igazam volt. 20:05. És még tanulnom is kéne. Na meg a vacsora. Gyorsan elmentem fürödni aztán csináltam magamnak 2db pirítóst. Amint megettem felmentem tanulni. 21:45. Fáradtan dőltem be az ágyba és kaptam a kezembe a telefonom. Kb egy 15 perce kaptam egy értesítést gondoltam még nézem hogy mi lehet az.
A Facebook sarkában megláttam a kis egyest majd rá is mentem az alkalmazásra. *Gojo Satoru ismerősnek jelölt*

Na azt már nem én vissza nem jelölöm. Fogtam magam ledobtam a telefonom és bealudtam.

Ismét reggel 6:30 és készülődök. Ma a házunk előtt találkozom Nobarával 7:20kor. Gyorsan rendbe kaptam magam. Húgom nem ébresztettem fel mert anyum csodák csodájára vett ki 2 szabadnapot. Ettem 1-2 falatot majd ki is léptem az ajtón és megláttam barátnőmet.

-Szia-Köszöntem félálomban.
-Sziaaa - Mondta energikusan.
-Hogy honnan van neked ennyi energiád- Mondtam nevetve amire ő is elkezdett nevetni.

Már egy ideje mindenféle dologról beszéltünk amikor eszembe jutott hogy ki is jelölt be. Erősen elgondolkoztam hogy elmondjam e neki. De végül úgy voltam vele hogy elmondom neki hiszen mégiscsak a legjobb barátnőm.

-Képzeld... - Kezdtem el előkaparni a telefonom. Amint megtaláltam mondtam tovább.
-Elsem hiszed hogy ki jelölt ismerősnek. - Mondtam és felmutattam neki a kijelzőt.
-Úristeeeeen- Fangörcsölt be. Na kezdődik...
Hirtelen komolyra váltott.

-Jelöld Vissza-Mondta full komoly fejjel.
-Nem.-Mondtam és ennyivel lezártnak tekintettem a beszélgetést. De ő nem nagyon. Ki kapta a kezemből a telefonom és vissza igazolta.
-Hé...!
-Igy már jó- Mondta rohadt boldogan. És már a suli előtt is voltunk. Na de jó nekem.

Heloo. Csak gondoltam szólok hogy megyünk nyaralni tehát ne biztos hogy lesz rész de ha úgyvan akkor írok💞 Legyen szép napotok és remélem hogy ez is tetszett<3

A Gimis Tanárom(Gojo x reader)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang