- Egymás játékszerei vagyunk, akik néha összejönnek egy kis kalandra -
| Carla Garcia sosem volt tökéletes. Tökéletlen múlt, tökéletlen szülők, ez a kettő talán már elég arra, hogy az ember ne érezze úgy, ő valaki. Tipikus huszonéves egyetemi hallg...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hajó oldaláról figyeltem mosolyogva, ahogy a többiek nekifutásból beugranak a vízbe, majd nevetve felszállnak és újra megteszik. Újra és újra, kifáradthatatlanok.
- Kezd lemenni a nap, még mielőtt besötétedik vissza kéne érnünk - ült le mellém hirtelen Charles. Mióta nekicsapódtam, próbálom elkerülni őt, nehogy felhozza, hogy ott akkor mi is történt.
Bólintottam, de ugyanabban a pozícióban maradtam.
- Nem vagy valami beszédes lány, Carla - mondta rám nézve.
Haján még pár vízcsepp ott figyelt, amiket a lemenő nap gyönyörűen körvonalazott.
- Inkább csak unalmas vagyok - vontam meg a vállam és rátámaszkodtam a kezeimre.
Mert igen Carla, unalmas vagy. Ugyanazt csinálod reggel, ha elmész kávézni ugyanazt iszod, ha találkozol valakivel mindig ugyanazt a sablonos kérdéseidet teszed fel.
- Meg akarlak ismerni - felelte kisvártatva.
Hangja nem utalt a szokásos iróniára, de még csak vigyorogni sem vigyorgott.
- Nem, nem szeretnél - ráztam a fejem és a többiek irányába pillantottam.
- De, igen! - kisfiúsan nézett rám, próbálva palástolni zavarát.
- És, ha én nem szeretném?! Lehet nem vágyok, másra csak egy kis magányra! - feleltem és felállva ülő helyzetből, fogtam a törülközőmet elbattyogtam.
Leültem a kis kabinban kialakított ágyak egyikére, felöltözni. Mikor már éppen végeztem, Pierre csörtetett le.
- Nincs kedved kijönni a következő futamra?
Életemben nem voltam még versenyhéten, a Forma -1 világában. Nem nagyon érdekelt eddig, ez az egész, de Pierre-t jó barátomnak tartottam, ezért beleegyeztem. Legalább helyben maradok, itt Monacoban.
Lesétálva a stégről, mindenki némaságba burkolózott és egészen a autóig abba is maradtunk.
Della mellém lépett és suttogóra fogta magát, két szóra.
- Ma nálunk maradsz? - kérdezte, miközben hajában végigfuttatta az ujjait. - Valamelyik vendégszobába bekuckózhatsz és adok valami pizsi félét.
- Ha szeretnéd - bólintottam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Visszafelé kellemesen lassan mentünk és egyre nehezebbeket pislogtam. Az ablaknak nekidöntve a fejem, próbáltam nem elaludni.
Monaco már ki volt világítva így estére, hiszen a nap már rég lement. Az emberek az utcán nyüzsögtek, kutyások, gyalogosok, biciklisek, kisgyerekek. Aztán megláttam őt, akivel egyből összegabalyodott a tekintetem.
Wyatt ott állt, feltehetőleg a buszra várt. Teljesen lesápadt, ahogy valószínűleg én is. Hányingerem támadt, de visszafogtam magam.
Gyorsan visszakaptam a fejemet, és nagyot nyeltem. Az agyam csak kattogott, múltot hozta fel, és a tipikus mi lenne, ha...
Megráztam a fejem és az ülésbe belesüppedve belenéztem a visszapillantóba. A busz éppen leparkolt, de Wyatt csak ott állt, megsemmisülve, miközben az arcán ezernyi fény játszadozott. Kapcsolva hirtelen felszállt a buszra és én nagyot sóhajtva próbáltam ellazulni.
Charles végig az ellenkező irányba fordult, valamit szitkózott. Az út csendben telt, a rádió pedig le volt halkítva.
Verd ki a fejedből őt, Carla.
Wyatt, teljes egészében egy hiba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már mindenki meg volt fürödve, mikor Della felajánlotta, hogy nézzünk valami filmet. Természetesen egyből ránk tapadtak a fiúk, így Pierre és Della között ülve vártam a csodát.
A pizsim egy egyszerű fekete rövidnaciból és egy elnyűtt Rolling Stone-s pólóból állt. Már lemostam a sminkem a Dellától kapott cuccokkal, így igen zombinak festhettem.
Apropó zombik. Minden a halálán volt már, George egyre hosszabbakat pislogott, Pierre nekem dőlve már szutymorgott.
Lando és Della valamin megint összevesztek így a lány ült a szélén, és Lando törökülésben földön.
Charles még pakolt fennt.
Az éhezők viadala ment a Tv-ben mikor odakapcsoltunk, de már senki nem figyelt rá. Pierre kezdett rólam lecsúszni, amint ezt megérezte visszarakta a fejét. Lando nagyon csöndben maradt és egy idő után felkelt majd jóéjt-et kívánva elköszönt tőlünk. Della rám mosolyogva megforgatta a szemét, lassan felkelt, és Norris után ment.
Tizenegy körül járhatott az idő, mikor a filmnek vége lett, én egészen addig bámultam a Tv-t. A két fiú már régóta elterülve aludt mellettem, így halkan elosontam, és lekapcsolva a villanyt hagytam el a helyiséget.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
sziasztook!
Ez egy kicsit rövid rész lett, sajnos nem vagyok otthon, így az írásra sem tudok jelenleg annyi időt szánni, remélem ezt megértitek. <3 -Sky
