- Egymás játékszerei vagyunk, akik néha összejönnek egy kis kalandra -
| Carla Garcia sosem volt tökéletes. Tökéletlen múlt, tökéletlen szülők, ez a kettő talán már elég arra, hogy az ember ne érezze úgy, ő valaki. Tipikus huszonéves egyetemi hallg...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel ugyanúgy keltem mint múltkor. Charlesnek hűlt helye fogadott. Mérgesen szedtem össze magam és a gondolataim, hogy már megint belehúzott a hálójába és engedtem neki.
Letrappoltam a lépcsőn, majd a nappali felé vettem az irányt, ahonnan boldog kacagás szűrődött ki.
Kicsit beletúrtam a hajamba, bár kár volt hiszen éreztem hogy nagyon szarul nézhettem ki.
- Jó reggelt - ásítottam, majd a pult mögé beléptem. Carlos éppen valami reggeli félét kuktáskodott, mikor levettem a tálat és a müzlimet.
- Ez micsoda? - böktem a kaják felé. Ahelyett hogy válaszolt volna, csak odaadta nekem az egyik kis batyut, miszerint kóstoljam meg. Beleharaptam, de egyből elkezdtem legyezni a kezem az arcom előtt, mert nagyon forró volt. - Mhhhm- mutattam egy like- jelet, amire a spanyol csak elmosolyodott és visszahajolt a kaják fölé. - Fincsi.
Leraktam a pultra a reggelimet, lassan kiöntöttem a tejet, végül a müzlit. Szétnézve láttam, hogy Pierre, Max, Lando és Charles is el volt tűnve, így egyedül csak George és Carlos van itt.
Nem sokra rá, ahogy ez tudatosult, a többiek belibbentek az ajtón. Pierre-nek küldtem egy mosolyt, amibe Lando belehajolt és metálvillát mutatott. Mosolyogva kanalaztam tovább a müzlimet, mikor is Charles belépett utolsónak az ajtón, akin természetesen nem volt póló. Bal kezében telefonált valakivel, míg a jobbjával becsukta az ajtót és fogta a pólóját.
Mindig mikor látom őt, úgy gondolom, hogy természetes az ahogy kinéz, pedig tudom, hogy nem.
Barna haja kuszán állt a feje tetején, zöldes- szürkés szemei pedig érdeklődően nézték a világot. Lentebb vándorolt a tekintetem, de gyorsan el is kaptam azt, mikor visszanéztem az arcára és ő csak félrebillentett fejjel állt.
Lenyűgöző volt a lénye, bárcsak a belsője is az lenne.
Felálltam az asztaltól, gyorsan elmosogattam magam után és már fel is szaladtam a lépcsőn, hogy rendbe kapjam magamat.
Benyitva a szobába Charles-t találtam, aki éppen feltúrta az egész holmiját.
- Nem láttad a kék pólóm? - keresgélt tovább.
- Hol láttam volna? - forgattam meg a szemeim, miközben becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a saját cuccom felé.
Kikaptam egy zöld bikinit és a törülközőmet magammal hozva indultam volna ki, az ajtón.
Charles természetesen elállta az utamat, amit egy kaján vigyorral díjazott.
- Előttem is átöltözhetsz -mondta, levigyorogva rám és keze már kutakodóan is a derekamra fonódott.
- Kimehetsz nyugodtam! - csapkodtam a karját fél kézzel, de nem úgy tűnt mintha engedni próbálna.
Hirtelen szorította meg a derekamat, amitől önkéntelenül is, felsóhajtottam, szám elé kapva a kezem.
