Vállald be || charles l.

seven

Charles

Már este volt, de még mindig nem tudtam elaludni. A srácok nálunk gyülekeztek, így nekem kellett Carlat először levinnem, hogy úgy tűnjön mintha most érkeztünk volna. Tizenegykor viszont üzentem neki, hogy ébredjen fel, amire csak küldött egy szívecskét.

Felhörpintettem egy fekete kávét, majd felöltöztem. A másik papírpohár kávémmal a kezemben indultam ki a szobából, amit gondosan bezártam és leellenőriztem kétszer. A cuccokat már kora este levittem és bepakoltam, így csak Carla-ét kellett hátradobni.

Megálltam a lift előtt és csodák határos módján, a lány kirángatta maga mögött a bőröndjét. Nyakán már ott csüngött egy nyaktámasztó párna, a bőröndje fogantyújába bele volt építve egy pléd.

Nagyot ásítva megállt mellettem egy szürke melegítőben és egy pólóban. Végignézve rajta konstatáltam megint, hogy a lánynak baromi jó alakja van. Megforgatta a szemét, a lift gombját megnyomva szálltunk be a kabinba. Egészen az előtérig levitt minket és lebaktattunk a lépcsőn.

- Faszomat már! - fortyogott az orra alatt a lány, aki nem bírta lehúzni a lépcsőn a bőröndjét. Megelégelve ezt visszaléptem hozzá, és megemelve a fekete tatyót vittem le. Mikor letettem felé fordultam.
- Hősködsz itt már megint - mutatott rám és a körmét a vállamba fúrta.

Kinyitottam a kocsit és berakva Car cuccát, vettem előre egy plédet.

- Köszönöm - biccentett és éppen lecsuktam a csomagtartót, mikor George után mindenki sorban bekanyarodott. Újra beleittam a kávémba és mosolyogva figyeltem, ahogy a lány maga köré csavarja a plédet a reggeli hideg miatt.

- Sziasztok! - köszönt Della ahogy kiszálltak. Természetesen Carla mellett termett egyből és elkezdtek csacsogni.

- Csá, miújság? - ütött egy öklöst Norris.

Tíz perc elteltével mindenki megérkezett, kivéve Daniel, akinek végül nem lett jó az időpont így nem vártunk rá. A telefonomon meglestem az időt, majd összeroppantva a tenyeremben a papírpoharat , késznek láttam az időt az utazásra.