Carla
Pierre levágta magát mellém, majd odaadta Lando-nak a tejét, amiért annyira sírt. Unottan néztem ki a fejemből, mert már nem solo-ztunk, csak szimplán beszélgettünk.Vagyis inkább a többiek beszélgettek.
- Min vagy így elmélyülve? - rántott ki a gondolataim közül a mellettem ülő srác.
Dellán és Lando-n kívül senki nem tudta hogy mi is történt pontosan azon a partin. Norris is csak részlethiányosan, míg Della az egészet, valószínűleg fejből, hiszen ő is ott volt.
- Hm? - kérdeztem vissza, megrázva a fejem. - Semmin. Álmos vagyok, fáradt és úgy érzem hogy mindjárt szétdurran a fejem - és, mint végszóra, hatalmasat ásítottam, így a többiektől elköszönve, felbaktattam a hálószobáig.
- Carla, várj egy percet, légyszi! - szólt mögülem egy hang. Kezemet rajtatartottam a kilincsen, de mosolyogva fordultam Max felé. - Öhm... A reggeli incidens... Lehetne hogy elfelejtjük? - kérdezte félszegen.
Felkuncogtam és elvettem a kilincsről a kezem.
- Persze, de nem láttam semmit, nyugi. A hangok elegek voltak - meresztettem rá a szemeimet, majd újra felkuncogtam. Verstappen kifújta a levegőt, majd sarkonfordult és visszament a többiekhez.
Éppen akkor ültem fel az ágyban, mikor az ajtó kitárult, majd óvatosan becsukódott.
- Szeretnéd hogy a matracon aludjak? - kérdezte, miközben lekapta magáról a pólóját Charles.
Megráztam a fejem.
- Nem - mondtam és összeroskadva kifújtam a levegőt.
Maradj Leclerc, az egyetlen jó dolog benned az az, hogy álmomban azthiszem Wyatt vagy.
Rémálmom csak a rosszabb vagy a nehezebb napjaim után szoktak a fejemben motoszkálni.
A sziréna, a tömeg körülöttem, a zene dübörgése. Megtalálták a "drogbárót".
YOU ARE READING
Vállald be || charles l.
Romance- Egymás játékszerei vagyunk, akik néha összejönnek egy kis kalandra - | Carla Garcia sosem volt tökéletes. Tökéletlen múlt, tökéletlen szülők, ez a kettő talán már elég arra, hogy az ember ne érezze úgy, ő valaki. Tipikus huszonéves egyetemi hallg...