Vérköd - Chigiri / Naruto Fanfiction

7. fejezet - Fontos arany mintás vackok

– Jun-san – visított Maka, amint észrevette a lányt egy fa tövében várakozva a találkozási ponton. Eszméletlenül hangos, gondolta Jun. Felnézett a lányra, de semmiféle reakcióval nem szolgált.

Már majdnem egy hét is eltelt, mióta Maka-chan beavatta Junt keserédes múltjába. Azóta Maka édes, mint a méz, akár egy barát. Még úgy is, hogy Jun nem lelkesedett, nem kiabált vissza és még csak nem is intett, Maka-chan nem zavartatta magát ilyesmiért. Vajon mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot, gondolta és azon tűnődött, hogy valamivel lehetne barátságosabb. De akárhányszor új alkalma lett volna kedvesnek lenni, azonnal el is ment a kedve. Úgy érezte, soha nem lenne képes otthon érezni magát ebben a furcsa faluban. Keserűen felsóhajtott, és felállt a lány fogadására.

– Na és Katsumi? – kérdezte döbbenten – Általában ő az első – morfondírozott tovább. Jun végül nem válaszolt, mert meglátta a lány kipirult arcát, és arra következtetett, hogy az észrevette a fiút a közelben. Egy porfelhőt verve azonnal macskaformát öltött, és Jun lábai körül körözött, néha neki-neki simulva.

Katsumi-kun különlegessége Jun számára abban rejlett, hogy őt is figyelmen kívül hagyta, amikor Maka-chan közelében voltak. Egyébként is rideg modora legalább nem hozta kellemetlen helyzetbe Junt, ahogy a lány.

Anko látszólag az égből érkezett, gyakorlatilag pedig egy faágról pottyant a fiatalok közé.

– Remélem felkészültetek az első küldetésünkre csapatként! – kiabálta, amitől Jun libabőrös lett egy pillanat alatt. Nyugalom... - gondolta, és elborzadt a gondolatra, hogy mennyi és mennyi küldetés kellhet majd ilyen viszonyok között végigcsinálnia.

Anko még a Chuunin vizsga előtt kicsikart egy küldetést új csapatának, azt gondolta, a vizsgán csak úgy lehet esélyük, ha kellőképpen összeszoknak. Az ellenkezője a bukásukat is eredményezhetné, habár Jun szinte biztos volt benne, hogy számára semmi nehézséget nem tartogat az a vizsga.

– A feladatunk egy diplomáciai érték megszerzése a tea földjéről, amelyet épségben kell visszajuttatnunk konohába – kiabálta továbbra is Anko, Jun azt képzelte, hogy ez a hangszín arra való, hogy motiválni próbálja őket.

– Pontsan mi is ez a diplomáciai érték? – tette fel a kérdést Jun – Mije van a tea földjének, ami konohának nincs?

– Egy igen értékes és ritka tea szett, amelyet Kínából importáltak – magyarázta Anko.

– Ahha – reagált Jun igen halkan, és karba tette kezeit.

– Arannyal... kézzel festve.

– Jól érzem, hogy meg akarsz győzni a küldetésünk fontosságáról?

– Csak szeretném, ha nem becsülnéd alá a küldetést.

– Nem becsülöm alá a rettentően fontos arany mintás vackokat. De tényleg bögrék után akarunk futkosni, amikor a vizsgára is készülhetnénk? – Jun élete a bosszúja körül forgott, és hülye bögrék után való kajtatás nem fért bele az ütemtervbe.

– Szükségünk van azokra a bögrékre, a Daimyo bízta meg konohát, hogy juttassuk el őket hozzá. Ajándékként szeretné felkínálni a szél országa Daimyojának – fejezte be egészen kétségbeesetten. Látszólag számára is bugyutának tűnt a feladat, de ezt sosem ismerte volna be a csapat előtt.

– Szerintem alábecsülik a képességeinket, ha egy ilyen feladattal akarják kiszúrni a szemünket, de nem vitatkozom. Induljunk el, mielőtt a nap is lemegy – Morogta Jun, Maka és Katsumi évek óta először összemosolyogtak, amiért Jun ilyen nyersen beolvasott. Aztán hamar észre is vették magukat és elkapták egymásról a tekintetüket, mintha semmi sem történt volna.

¤

Nagyjából háromnapi járóföldre volt a Tea földjének határa, az út alatt minden az előírásoknak megfelelően haladt. Az ország határában már meg lehetett pillantani az első tea teraszokat. A délutáni nap vidám fénye beragyogta a dolgozók sürgését, ettől mind energikusnak és vidámnak tűntek. A tea bokrok lustán hajladoztak a szellőben.

– Már vártunk titeket – kezdte a tea országának daimyoja – Hozzátok ide – intett néhány szolgálónak, akik alázatosan elhagyták a termet és egy dobozzal tértek vissza. Maka-chan lépett elő, hogy kezébe vegye az értéket, Anko udvariasan megköszönte, és egy zsák pénzt nyomott az egyik szolgáló kezébe, aki menten az urához sietett a fizetséggel. Katsumi és Jun a háttérben ácsorogtak. Jun azon töprengett, hogy ez az egész beépülés a visszájára sült el, és hogy ez a küldetés nem viszi előre a célja teljesítésében. Visszafelé azonban nem volt ilyen egyszerű a dolguk. Még a határnál sem jártak, amikor;

– Megállni – kiáltotta egy rekedtes hang – Adjátok át az értéktárgyaitokat – folytatta... csuklyás banditák rontottak rájuk, és követelték a csomagjaikat. Jun óvatosan megbillegette fejét, mintha azt akarná jelezni vele, hogy „ezt alaposan megnehezítettétek magatoknak" – de nem mondott semmit, csak csendben ácsorgott a háttérben.

Maka-chan kezében a dobozzal ácsorgott, Ankora irányította tekintetét. Összenéztek. Anko alig látható jelzést adott, miszerint nem adnak nekik semmit. A lány a háttérben maradt, Katsumi, és Jun védő alakzatba álltak Maka és a harc között, elöl Anko küzdött meg a két banditával, aki a jelmeze dacára, víz stílusú ninjutsut használt ellene. A meglepetés ereje a várakozásoknak megfelelően gyümölcsöző volt, az egyik ninjának sikerült vízbörtönbe löknie Ankot, amíg a másik egy tócsából bukkant fel Maka mögött, és elkapta a bokáját. Maka a testével védte a tea készletet a puffanástól, ami nem következett be. Katsumi elkapta, és így a dobozzal a kezében rajta landolt. A vízhasználó kimászott a tócsából... A fiú tenyerét a lány fejére szorította, és maga alá fordította... így akarja kivédeni a támadást? – gondolta Jun és értetlenül megrázta fejét. A mindig csöndes, rideg csapattárs feláldozná a testi épségét, he? – Magában most kacagott egy kissé.

Az ellenfél, ledobta csuklyáját, ezalatt Jun gyors kézjelet formázott, és a földre csapta kezeit, amitől magas vízfal húzódott az útonálló ninja és társai között. Katsumi hátán vizes lett a ruha, de még mindig nem engedte el a lányt, csak várt néhány pillanatot, mielőtt felnézett volna.

Jun jobban megfigyelte a támadót, amelyik ledobta álruházatát... és közelebb lépett a pocsolya felett állóhoz.

– Meizu?

– Jun-dono?

– Hogy kerültök ide? – Jun kissé fenyegetően közelebb lépett, csak egy lépésnyit.

– Ezt mi is kérdezhetnénk – húzta fel vállait – Nem akartunk kellemetlenséget okozni – visszakozott.

– Dehogynem – kiáltott közbe Gozu – Tartozol nekünk – vetette oda a lánynak.

– Igazán? Mégis mit kellene megfizetni? Az elbaltázott munkát? – Jun egyik öklét a másikba csapta, ujjai sorra megroppantak – Húzzatok el, amíg szépen mondom, különben megtanuljátok ti is alulról szagolni az ibolyát, férgek! – Gozu nagyon gyorsan eleresztette Ankot a vízbörtönből, miután Meizu futásnak eredt az erdő felé és ő maga is követte. Jun azon tűnődött, hogy ezek meg hogyan szabadulhattak ki... és hogy vajon most rablásból élnek-e szégyenszemre. 

Anko pedig egészen máson törte a fejét, de nem akart a csapat előtt kérdéseket feltenni Junnak. Katsumi közben elengedte Maka-chant, és úgy tett, mintha sosem érintette volna meg. Maka figyelmét elvonta az esemény, Katsumiét azonban nem kerülték el a történtek.

– Ismerted őket? – kérdezte Junt.

– Igen, futólag – válaszolta vontatottan – Azt hittem, nem kedveled Maka-chant vágott vissza, hogy elvonja magáról a figyelmet.

– Nem is... De azt az idióta készletet meg kellett védeni – puffogott a fiú.

Talán a fehér hajú lányt kivéve mind tudták, hogy Katsumit szemernyit sem érdekelte a teás készlet.