Titokzatos Idol (Minsung)

2.Rész

Tegnap semmit sem tudtunk csinálni, mert egész nap szakadt az eső. Szenvedtem és próbáltam kerülni Minhot, mert nem akartam elfogadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy tetszik nekem. Végre berendezkedett a vendégszobába, így csak egy éjszakát kellett vele töltenem. Kellemetlen volt és feszélyezett a helyzet, amikor az éjszaka közepén arra riadtam fel, hogy őt ölelgetem.

Nyűgösen keltem és az sem segített hogy elkezdődött az iskola. Szerencse hogy egyenruhát kell viselnünk, így megkímélem magam minden nap, ama dilemmától, hogy mit vegyek fel. Felhúztam a fekete farmerem meg a fehér ingem. Miközben a konyha felé igyekeztem, addig bénáztam egy sort a nyakkendőmmel, de végül csak sikerült megkötnöm.

– Jó reggel Jisung -ugrált boldogan Minho.

– Mit szívtál? -néztem rá megrökönyödve – Adj nekem is belőle...

– Várom az iskolát. Ez olyan nagy baj? -fordult felém mosolyogva.

– Mintha egy másik bolygóról jöttél volna -sóhajtottam – Ha kész vagy akkor menjünk. Minél előbb indulunk, annál hamarabb lesz vége ennek a napnak.

– Ez nem is igaz Sungie. Ha hamarabb indulsz, akkor több időt töltesz azon a replatelepen -battyogott be a húgom is.

– Több lelkesedést emberek -vigyorgott ránk, amire csak egy morgással reagáltunk, de ez sem lombozta le a lelkesedését.

Mi csendben sétáltunk, de Minhonak be nem állt a szája. Olyan felesleges dolgokról fecsegett, hogy azt hittem leütöm. Aztán minden megváltozott amikor megérkeztünk a hatalmas épület elé. Óriási tömeg állt körül egy kis csoportot. A lányok visítoztak és ekkor láttam meg a magas szöszit.

– Jézus isten! Az ott Hwang Hyunjin -visítozott a húgom is.

Minho erre felkapta a fejét és a csoport felé vette az irányt. Átfurakodtunk a tömegen és köszöntem a barátaimnak, akik megszeppenve álldogáltak a modell mellett.

– De jó hogy látlak Jinnie -ölelte át a fiút Minho.

– Nem gondoltam hogy valaha ezt mondom, de téged is jó látni -nevetett Hyunjin.

– Honnan ismeritek egymást? -néztem rájuk és talán némi féltékenységet éreztem. Elindultunk befelé, így a kíváncsi szem párak már csak távolról vizslattak minket.

– Egy társkeresőn ismerkedtünk meg, de egy randi után kidobtam -mondta komoly arccal Hyunjin.

– El ne higgyétek. Gyerekkori barátok vagyunk. Már azelőtt is ismertem, mielőtt híres és beképzelt lett -mosolygott Minho.

– Nem vagyok beképzelt -sértődött meg Hyunjin – Te vagy a macskamániás egoista -karolta át a fiút.

– Hagyjál már! Azért szeretem jobban a macskákat mint az embereket, mert hasonlítanak rám. Én is olyan aranyos és cuki vagyok mint egy kiscica -ingatta a fejét Minho.

–Elviselhetetlenül kényes inkább -röhögött a szőke.

– Esküszöm, mintha arról az idegesítő Lee Know-ról beszélnétek -morogtam az orrom alatt.

– Nem bírod? -csodálkozott a szőke.

– De hát őt mindenki szereti -szólt bele Felix, erre mindenki egyetértően bólogatott.

– Így igaz, én még koncerten is voltam -ugrált Jeongin.

*Minho*

Jól esett hogy ennyien szeretnek, mégis fájt ahogy Jisung viszonyult az idol énemhez. Olyan jó lenne ha kedvelne. Mert az egy kicsit furcsa ha Lee Minhot kedveli, de Lee Know-t nem. Mindenesetre megpróbálom megszerettetni vele magam, vagyis a másik énem aki szintén én vagyok.