Találkozás és szerelem

10.rész A régi barát

-Ez most valami vicc?- kérdeztem meglepődve.
Az ajtóban egy számomra nagyon fontos személy állt. Sebastian még 15 éves koromban ismertem meg őt. Segített elviselni magamat abban az időszakomban amit nagyon köszönök neki. De, azt végképp nem tudtam, hogy vámpír és úgy tűnik az igazi nevét sem említette nekem. Ő volt a legjobb barátom,a támaszom , aki miatt nem végeztem magammal,de ő így is hazudott nekem és amikor már a barátságunk kezdett egy fokkal feljebb emelkedni, egyik napról a másikra eltűnt és azóta semmit sem hallottam róla.
~Te jó ég, Mia?? Te...te hogy kerülsz ide??-kérdezte Sebastian vagy Stefan vagy mit tudom is én.
- Én hogy kerülök ide ez most komoly?? Képzeld nem én voltam az aki titkolózott mások előtt és még az igazi nevét sem árulta el.- akadtam ki.
~ Nem szeretnék beleavatkozni ebbe az egészbe, de díjaznám ha bemennék már.- mondta Klaus.
~ Igazad van, gyertek csak beljebb.-válaszolta Stefan.

Mikor bementem a házba egy hatalmas nappali tárult elém. Szemben velem egy hatalmas kandalló volt előttem pedig egy asztal, az asztal két oldalán pedig két kanapé ami mellett fotelek voltak. Volt benne egy elég nagy könyvtár,ebédlő,konyha. Mint a normális házakban. Az emelet is óriási volt 6 vendég szoba volt ott(+Damoné meg Stefané és akkor úgy lenne 8.  xoxo_író). Nem is értem hogy tudják ezt tisztán tartani na mindegy. A szobákban egy hatalmas francia ágy volt. A falak bézs színűek voltak ahhoz pedig a sőtétbarna ágyak kifejezetten jó mutattak. A falakon festmények voltak. Mindegyik szobában volt egy íróasztal ami tetszett. Ezután visszamentünk a földszintre, ahol Caroline és Elena már ott voltak. Mikor megláttak egyből a nyakamba ugrottak.
- Bonnie hol van?-kérdeztem a csajoktól.
~ Ma sajnos nem tudott eljönni épp valami pasival találkozik.-válaszolta Elena.
~Mit szólnátok hozzá,ha játszanánk felelsz vagy merszet?-kérdezte a semmiből Caroline.
-Care, szerintem a fiúk ebbe nem mennének bele úgyh.....
~De szívesen játszunk Caroline.-vágott a szavamba Stefan.
Damon szerzett egy üveget valahonnan, így eltudtuk kezdeni a játékot. Már volt aki lehúzott egy üveg bourbon-t. Elenának és Damonnek bekellett menniük a fürdőszobába és azt csinálhattak amit akarhattak😏.
Ám e nagy gondolatmenetből Bonnie szakított ki.
~Mia,felelsz vagy mersz?
-Ohm.....felelek.
~ Kivel vesztetted el?-kérdezte hirtelen.

Teljesen lesokkoltam a kérdés hallatára,hisz nem jó emlékeket váltott ki belőlem. Emlékszem ahogy Ty lekötözött és azt mondta,hogy csak egy fogadás vagyok és neki ezt meg kell nyernie. Aztán a semmiből ott termett Rebekah és elhozott onnan.
~Mia,jól vagy?-kérdezte aggódva Stefan.
- Én nagyon sajnálom,de erre nem szeretnék válaszolni.-mondtam miközben az ajtó felé haladtam- nagyon szépen köszönöm nektek ezt az estét,de mostmár ideje mennem. Sziasztok!
~ Mia!M...
Többet már nem hallottam,mert becsukta az ajtót kirohantam.
Elmentem a kedvenc helyemre,ami egy erdő közepén csörgedező patak volt, mikor idejöttem keresni akartam egy nyugalmasabb helyet és ekkor bukkantam rá erre a csodára.
~Szépen elfutottál-mondta egy mögöttem lévő hang.
- Hát Bonnie kérdése nagyon felzaklatott. Sajnálom.-mondtam szomorúan.
~ Ne sajnáld. Nem szeretnélek megbántani,de miért zaklatott fel ennyire ez a kérdés?
- Tudod... volt egy srác Tyler-nek hívták ő volt a suli nagy menője, a barátaival fogadtak,aminek a lényege az volt ,hogy az adott lányt megkell fektetnie. Ő elkezdett udvarolni a lánynak, és közben szépen lassan a lány bele is szeretett ám, mikor már sokádjára megtagadta a fiú vonzódását,a fiú bekeményített, az ágyhoz kötötte a lány,és megpróbálta megerőszakolni. A lánynak szerencséje volt mert, a legjobb barátnője megmentette.
A történet igaz. Én vagyok a lány,és Rebekah pedig megmentett.-nem bírtam tovább itt már éreztem,hogy forró lesz az arcom és sós könnyek folynak le az arcomon. Klaus erre magához ölelt,és megcsókolt. A pillangóim újra szárnyra keltek. Ott ültünk a tóparton és egyre többet akartam belőle, de visszafogtam magam. Mikor kezdtünk fázni, Klaus hazakísért.
Ennél felejthetetlenebb este sem lesz még az életemben az egyszer biztos.