Lent a pokol mélyén| BEFEJEZETT

8. Harc és szétválás

Lezuhant..., lezuhant és nem volt mit tennem, hagytam meghalni.

- Reina!! REINA!! Ordítottam.
- Oh, ő már biztos nem halja meg. Mondta nevetve Dominika.
- Mit tettél??? Mit műveltél Dom??? Kérdezte Jake aggódva.
Én csak sírtam és sírtam, miattam meghalt egy ember.
De sok időnk nem volt, harcba kellet szálnom, nem hagyhattam magam.
Körbenéztem, majd a falra takintve észrevettem egy műkardot, ami azért elég élesnek tűnt.
Megfogtam, majd egy nagy lendítéssel és hangos üvöltéssel szaladtam Dominika felé.
- Ruby!!! Ne csináld! Üvöltötte Jake.
Odaértem és a kardot teljes erőmmel belészúrtam.
Összeeset...
- Meghalt?? Kérdezte remegő hangon Monika.
Jake csak nézet kitáguló szemekkel.
Azt hittem megöltem és kezdtem aggódni...,de egyszer csak Dominika teste szépen lassan felemelkedett a levegőbe, a szája kinyílt és valami... valami furcsa füstszerűség jött rajta ki.
Utánna teste visszaesett a földre, meghalt...tényleg meghalt.
A furcsa fekete füst peddig felénk közeledett, majd éreztem egy robbanást és csak annyit láttam, hogy a többiekkel szétválunk és, hogy egyrejobban távolódnak tőllem.
Majd szinte kábult voltam, nem értettem semmit, nem tudtam figyelni semmire, valójában azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de olyan érzésem volt mintha zuhannék, ami valóságos is volt, tényleg zuhantam, mikor ráeszméltem, a pupilláim kitágultak és azonnal cselekedni probáltam. Kétségbe voltam esve, hiszen továbbra is zuhantam, mintha örökké tartana, olyan érzés volt.
De egyszer csak éreztem, hogy lelasulok, majd szinte lebegtem, nagyon lassan, mintha az űrben lettem volna.
Eközben észrevettem valami nagyon érdekeset, miközben egyre mélyebbre haladtam, többféle kis lyukat láttam, mintha kapuk vagy valamiféle portálok lettek volna. Majd elkezdtem kapálozni, hogy valamelyikbe beleessek, mert nem maradthatok itt örökre.
Sikerrel is jártam, beleestem az egyikbe és a hely ahol találtam magam, borzalmas volt...

Eközben a többiek:
(Jake szemszöge)

-Ahh!Hol vagyok?
Keltem fel egy nagy fejfájással, annyira fájt a fejem, hogy csak zúgást hallottam egy ideig. Egy sötétebb helyen voltam, hideg volt ott lent és annyira gyenge voltam, hogy az erőmet is képtelen voltam használni. A következő pillanatban észrevettem valamit.
Egy lány volt az, a földön feküdt.
- Monika..., MONIKA!!
Futottam oda hozzá.
- Monika ébredj! Ébredj fel!
Felkelt, nehezen de valahogy felült és látszolag semmi baja nem volt.
- Mmm...mi történt?? HOL VAN RUBY???
- Nyugodj meg!! Én sem tudom...
- MIII?? MI AZ, HOGY NEM TUDOD?? HOL VAN?? ÚGYE NEM HALT MEG?? ÉDES ISTENEM!! LEHET MÁR NEM ÉL.
A lány kétségbeesve kapálozott, nagyon meg volt ilyedve.
- Nyugodj meg, Monika, biztos jól van.
- HOZZÁM NE ÉRJ! HOGY LEHET BIZTOS BENNE??
- Nézd, ahoz, hogy megtaláljuk össze kell fognuk és meg kell biznod bennem.
- NEM. Mondta remegő hanggal.
- Muszály, hidd el, nem bántalak, bizz bennem!
Nem válaszolt semmit csak bologatott, majd felhúztam a földről és útnak indultunk.
Láttam, hogy remeg.
- Fázol? Kérdeztem.
- Egy kicsit. Válaszolta félve.
Majd levettem a kabátom és ráterítettem.
- Kösz. Felelte.
- Nincs mit.
- Odanézz! Kiáltott fel hirtelen.
Majd megfordultam.
- Ezek micsodák?? Kérdezte.
- A végtelenség kapujai...
- Végtelenség??
- Igen.
- És mi van velük?
- Több ezer kiskapuból áll, azért végtelenség a neve, mert ha valaki beletéved, talán évezredekbe telhet amíg kijutt, kivéve, ha megtalálja a kijáratot, hiszen egy kijárata van és az a a pokolból is kivezet, ami azt jelenti...
- Ami MIT JELENT?? Kérdezte idegesen Monika.
- Azt jelenti, hogy Ruby az egyikbe beletévedhetett.
- MII?? És onnan mégigy HOGYAN hozzuk ki?
- Azt még nem tudom, de egyenlőre még azt sem, hogy mi biztonságba vagyunk- e.
Láttam a lányon a félelmet, a szeme és az arca mindent elárult, szenvedett, mert nem láthatta barátnőjét.
- Nézd! Eküszöm neked, hogy kijutunk innen, méghozzá Rubyval együtt, megfogjuk találni, igérem.
A lány csak nézet, nem hitte el ígéretem.

Sziasztok!

Itt a nyolcadik rész is. Ne haragudjatok, hogy nem volt rész, csak el voltam utazva és nem volt időm írni.