Lent a pokol mélyén| BEFEJEZETT

9. Ez a végzetem (vége)

- Hahó...van itt valaki?? Hahó?????
Kiáltottam, de egy lélek sem volt.
- Ah...remek, úgy tűnik örökre itt ragadtam.
Nem igazán tudtam, hogy mihez kezdhetnék, egyedül voltam, hideg volt és még csak remény sem volt arra, hogy egyedül ezt túl éljem.
Miközben ezeken gondolkodtam, eszembe jutottak a szüleim.
- Vajon mi lehet most velük? Talán már el is temettek engem.
Üldögéltem a földön magamban beszélve, mint egy szerencsétlen és vártam a sors következő csapását.
Mintha valaki valóban meghalotta volna a hangomat, mert egy női síkitásra lettem figyelmes, azonnal feláltam és elindultam a hang irányába.
- Hahó?? Kiáltottam tudatlanul.
Majd mocorgásra lettem figyelmes, szintén női hangja volt. Tettem pát lépést és egyre jobban hallottam.
Közeledtem a fal felé és mikor már szinte odaértem, egy ajtót pillantottam meg, kicsi volt és fekete.
- Okéh, nyílván nincs más választásom, úgyhogy...
Kinyítottam, de érdekes volt, mert mikor beléptem úgyanarra a helyre érkeztem ahol eddig voltam, úgyanúgy a falnál volt egy kisajtó. Nem értettem mi történik, de a következő ajtón is bementem, majd megint úgyancsak ide érkeztem ki.
- Mi a franc?? Sutogtam kétségbeesve.
De mikor újra megakartam probálni egy hang szolt hozzám.
- Ruby Clark!
- Huh?? Kaptam oda fejem, de senkit sem volt mögöttem.
- KI VAGY?? Üvöltöttem.
De nem jött válasz.
- Ruby, Ruby Clark, Ruby, Clark, Ruby, Ruby Clark, Ruby, Ruby, Clark, Ruby Clak. Éreztem a hangot a fejemben, olyan volt mintha milliárd ember sutogná.
- ELÉGGGGGG!!! Síkitottam.
Majd elhalgatott és megint hallani kezdtem a mocorgást. Közeleb mentem és...
- SEGÍTS!! Fogta meg a kezem egy barna hajú lány, aki a sarokban ült kisírt szemekkel.
- Ki vagy te??
- Ley...Leyla vagyok.
- Mit keresel itt? Hogyan kerültél ide?
- Üldöz.
- Kicsoda?
- N...nem mondhatom el. Mondta a lány remegő hanggal.
- Miért?? Nézd, ha nem beszélsz nem tudok neked segíteni.
- A...az örökös.
- Milyen örökös?? Kérdeztem tudatlanul.
- Ed...Edw
-Edward?? Vágtam rá.
Nem mondott semmit csak bologatott.
- Okéh, mégis mit akar tőlled Edward??
- Téged...téged akar.
Mikor ezt kimondta, abban a pillanatban felgyorsult a pulzusom és nem értettem, hogy mi történik.
- Ezt hogy érted??
Csak nézet, de megsem szólalt.
- VÁLASZOLJ!!! Üvöltöttem idegeségemben.
- Ru...Ruby.
- Honnan tudod a nevem? Ki vagy te? Nem véletlenül találkoztam veled úgye?? BESZÉLJ!!!
- Valóban nem. Szolalt meg egy imerős hang a sötétségből.
Edward volt az.
- Mi a francot akarsz tőlem?? Ha közelítsz esküszöm, hogy..
- Ne félj, nem bántalak. Vágta rá teljes nyugodságból.
- Pf...szerinted hiszek neked?? Egy utolsó féreg vagy, akit..
- Peddig jobban tennéd. Vágott megint a szavamba.
Nem még vitatkoztam vele, fölöslegesnek tartottam.
- Köszönöm Leyla! Nézett a lányra.
- Meh...megcsináltam amit kértél, cserébe add vissza az emlékezetem! Mondta a lány dadogva.
- Tessék? Te elveted tőle??? Néztem idegesen Edwardra.
- Igen. Válaszolta komolyan.
- Csak azért, hogy engem megtaláljon??
- Talán.
- Mocskos féreg vagy!
- Oh, ezt már sokszor montad, nincs valami új??
Válaszolni akartam, de reménytelen volt.
- Várjunk! Leyla akkor te is??
- Igen, halott vagyok, azért talált ide Eward, mert a képességem az, hogy belejutok valaki fejébe és kontrolálni tudom a gondolotait.
Sok időnk nem volt a csevegésre, mert Edward elmormolt valamit ami hatására Leyla visszakapta az emlékezetét.
- Most nagyon figyeljetek! Fordult oda komolyan hozzánk Edward.- Erről a helyről csak én tudlak kivinni titeket.
- Mégis miért biznák meg benned?? Kérdeztem.
- Mert én is ki akarok jutni innen. Mondta, de a válasza furcsa módon őszintének tűnt.

Eközben a többiek:
( Monika szemszöge)

- Jake?
- Igen??
- Reinaval mivan? Tényleg meghalt?
- Fhu, hát ezt nem tudhatom sajnos, attól függ, hogy hová került, amikor lezuhant, de attól tartok már nem él, hiszen zuhant kitudja hány métert, ráadásul élve.
- Istenem.
- Sajnálom. Az egész az én hibám, ha egyedült jövők megkeresni téged, akkor nem történt volna ennyi rossz veletek és nem veszítettem volna el Rubyt.
- Szereted úgye? Kérdeztem.
- Igen, nagyon szeretem, már az első pillanattól mikor megláttam, ezért is ígérem, hogy megfogjuk találni, esküszöm mindenre.
- Köszönöm. Mondtam szomorúan.
- De reméljük nem Edward találja meg őt előbb, mert akkor nagy lesz.
- Peddig pont úgy lett. Jelent meg Edward a semmiből.
- Te meg mit keresel itt?? Kérdezte Jake idegesen.
- Megtaláltam Rubyt.
- És hol van? Mit csináltál vele?
- Jól van és nyugodj meg nincs egyedül.
- Miért? Kivel van?? Úgye nem Dominikával??
- Chh, dehogy is, Dominika halott.
- Akkor mégis kire bíztad rá?
- Leylaval van.
- Leylaval?? Hogyan?? Hogy jönn ide Leyla???
- Most cseverészni akarsz, vagy vissza akarod kapni a kis barátnődet??
- Vigyél oda most.
Majd egy határozott mozdulattal egy portált nyitott és átmentünk rajta.
- Jake?
- Ruby!
Szaladtam hozzá boldogan.
- Jól vagy, nem eset bajod? Kérdezte.
- Jól vagyok.
- Szívesen halgatnám a szerelmi perpatvart, de csak úgy szolok, hogy a lány nemsokáig lesz jól, ha nem jutunk ki innen. Vágott közbe Edward.
- FOGD BE SZÁD! Ordította Jake.
- Jól van, én szoltam.
- Kijutunk és te segíteni fogsz! Nézet Jake Edwardra.
- Akkor hát menjünk.
- Gyertek!
- Szóval most a végtelenség kapujainál vagyunk és csak egy kijárat van, ami a pokolból is kivezet. A következő amit fogunk tenni: Kettes csapatokba tömörülünk, mert a kapuk nem bírnak el mindenkit, ha egyszerre megyünk.
- És mi lenne ha mégis egyszerre mennénk? Kerdezte Leyla.
-Ha egyszere mennénk akkor a kapu bezárthat és valaki beleragadhat örökre, épp ezért mindenki döntse el, hogy kivel megy.
- Én Rubyval! Vágta rá Jake azonnal.
- Monika? Ne menjek veled?
-Nem, én megyek aaa? Nézet kérdően Leylara.
- Leyla.
- Leylaval. Mondta.
- Én egyedül, így jobban fogom tudni használni az erőmet.
- Rendben, mindenki készen áll? Kérdezte Jake.
-Igen. Mondtuk korusban
- Akkor indulhatunk.
Edward volt az első aki bement a kapun, hogyha valami baj van azonnal tudjon segíteni, majd őt követően mentem utánna Jakekkel, mögöttünk peddi Monika és Leyla jött.
Csakhogy ez sem ment könnyen, mikor kiértünk sikeresen mind, megjelent újra a fekete füst, ami Dominika testéből jött ki.
- Ez meg mi?? Kérdeztem kétségbeesve.
- Talán...nem az nem lehet. Nézet Jake Edwardra.
- De, ez ő.
- KICSODA?? Üvöltöttem.
- Apánk. Mondta Jake.
Majd hirtelen remegni kezdett a föld és a falak omladozni kezdtek.
- Megnyitom a kaput, siessetek ki rajta.
- Veled mi lesz?? Kérdeztem.
- Ha szerencsés vagyok van annyi erőm, hogy megállítsam. Most menjetek!!!!!
Ahogy kinyílt a kapu mindenki kisietett, Edward az erölködés közepette képes lett elüldözni az apját, csak sajnos mikor kiakart jönni a föld omolni kezdett.
-Ne!! Nem hagyhatjuk itt!!! Mondtam.
- Nincs mit tennünk, gyere Ruby! Ordított rám Jake.
- Menjetek!! Hagyjatok engem! Kiáltotta Edward.
Jake szinte ráncigált, de én nem akartam menni.
- NEM!
Majd egy határozott mozdulattal megfordultam és vissza szaladtam.
- Ruby ne! Hallottam a hátam mögött a többiek üvöltését, de nem érdekelt én tovább futottam, vissza Edwardhoz, hogy megmentsem.
- TE MEG MÉGIS MIT CSINÁLSZ?? MENJ INNEN!!!
- Nem hagylak itt add a kezed!!! Mondtam.
- RUBY MENJ INNEN! MEGFOGSZ HALNI!!!
Sajnos a föld leomlot és mivel Edward kezét fogtam, engem is magával rántott, így együtt zuhantunk a mélybe. Magamögött hallottam a többiek üvöltését és utánna lehunytam a szemem. Ruby Clark vagyok és úgylátszik a sors akarata volt az, hogy a pokol legyen a végzetem, nem tudom mit tettem, hogy ezt érdemeltem és valószínűleg már nem is fogom megtudni, mert a halál is magához vesz.

Vége

Sziasztok! A kilencedik rész és egyben a könyv vége. Köszönöm szépen annak aki elolvasta a sztorimat, remélem tetszett. 😊❤