Préda (Changlix)

8

Felixben vegyes érzések kavarogtak Changbinnal kapcsolatban. Haragudott rá, megbántotta mégis látni akarta. Küzdött az érzéseivel, mégis mindig ugyan oda jutott. Hiányzott neki a fiú és hiába lopta el azt a bizonyos első csókot, vissza gondolva nem bánta. Bármikor eszébe jutott a másik fiú puha ajkai, mosolygásra késztették. Tisztában volt nemi identitásával, csakhogy ez egy nagy titok volt. Egyedül Chan tudott róla, mert a szülei nem fogadták volna el őt. Egyszer felhozódott a téma és az apja kiverte a balhét, hogy már pedig az beteg ember aki a saját neméhez vonzódik.

Fél tízet ütött az óra, amikor készülődni kezdett. Hosszas viaskodás után úgy döntött hogy nem alapozza le az arcát, hiszen sötét van és így semmit sem láthat belőle. Egy fekete melegítő szettbe bújtatta testét a hideg elől és a lehető leghalkabban mászott ki az ablakon, hogy aztán egy tompa puffanással földet érjen és szerezzen magának néhány zúzódást.Leginkább a könyöke sérült meg, ráadásul még a ruhája is tiszta kosz lett.

A kihalt és sötét utcán sétálva, hatalmába kerítette az a hátborzongató érzés, mint amit a horrorfilmekben is lehet tapasztalni. Felix gyűlölte ezeket a filmeket, mert nagyon félt és ilyenkor napokig képtelen aludni. Általában Channél tölti ezeket az éjszakákat, mert mellette biztonságban érezte magát. A játszótérre ért a megbeszélt időpont előtt öt perccel, ezért az egyik hintában foglalt helyet. Lábával meglökte magát, lehunyta a szemét és hagyta hogy a gondolatai átvegyék felette az irányítást. Nem tudta hogy mit akar mondani a másik fiúnak, de ezen nem volt túl sok ideje agyalni, ugyanis léptek zaja ütötte meg a fülét.

– Szia Lix -ült le mellé bizonytalanul a másik fiú – Csak hallgass meg kérlek.

– Mondtam hogy nem haragszom Hyung, csak rosszul esik hogy nem bízol bennem -mondta a fiatal ausztrál és a barátjára vezette a tekintetét.

– Lix én bízom benned, csak vannak dolgok amikről jobb ha nem tudsz -eresztett el egy reszketeg sóhajt, hiszen itt most az érzéseiről volt szó. Fel sem merült benne hogy a másik titkát ossza meg vele, miszerint ő cb97, akiért a vörös hajú annyira odavan.

– Chan, ha nem akarod elmondani, ám legyen, de kérlek, nagyon szépen kérlek legközelebb ne hozz ilyen helyzetbe -nézett rá meggyötörten a fiatalabb.

– Nem is akartam elmondani, inkább megmutatom -állt fel és a szeplős elé lépve felhúzta őt a hintából. Két tenyere közé vette az arcát és gyengéden hajolt a másik telt ajkaira. Az idősebb pár másodperc után elvált tőle és az összezavarodott fiú arcát kezdte tanulmányozni – Nagyon szeretlek Lix, mindig is szerettelek -suttogta az idősebb, mintha attól félt volna hogy valaki meghallja.

– Chan, én... Én is szeretlek, de nem úgy ahogy te engem. Azt hiszem van valaki aki felé érzéseket kezdtem el táplálni és fogalmam sincs hogy ez mennyire jó dolog -szegte le fejét, mert nem tudta tovább tartani a szemkontaktust az idősebbel, akinek a szemében ott csillogott a visszautasítás miatti fájdalom, melyhez még könnyek is társultak.

– Én ezt elfogadom Lix. Azon amit irántad érzek, azon nem tudok változtatni, de ezentúl megpróbálok jó barátod lenni -mosolyodott el, ám a hangjából ki lehetett hallani a keserűséget és a fájdalmat – Csak kérlek ne hagyj el. Látni akarom nap mint a nap a gyönyörű szeplőid, a csodálatos mosolyodat és az aranyos nevetésedet.

– Nem hagylak el, viszont egy darabig nem látod a szeplőim, úgyhogy most csodálkozd ki magad -kuncogott a fiatalabb és hagyta hogy a barátja végig vezesse ujjait az összes apró folton amik a bőrét borították – Fogalmam sincs te miért látod szépnek őket.

– Nem csak én látom annak, Changbinnak is tetszenek -motyogta, miközben a másik arcát tanulmányozta. Fel sem fogta hogy mi csúszott ki a száján.

– Changbin? Ugyan arról beszélünk? -csodálkozott el a fiatalabb – Az a Seo Changbin?

– Nem értem hogy miért lep meg ennyire. Felix, te gyönyörű vagy kívül-belül -nyom egy puszit a fiú homlokára, majd távolabb lép tőle – Lehet hogy néha egy igazi seggfej, de tud ő másmilyen is lenni ha akar.

– Eddig csak a seggfej énjét mutogatta -morogta a szeplős.

– Megváltozik, ha van kiért -vont vállat az idősebb – Alszol ma nálunk?

– Ha nem zavarok -karolt bele a fiú és együtt indultak el a barátja otthona felé.

Changbin a teraszon üldögélt és egy újabb szál cigire gyújtott rá, amikor meglátta közeledni a két fiút. A gyomrában lévő görcs nem akart szűnni és csak egyre rosszabb lett amikor megpillantotta Felix szeplős arcát. Édesnek találta, de nem akart rontani az eddig gondosan felépített imidzsén. Még mindig kitartott amellett, hogy csak egy éjszakára akarja a fiút.

– Köszönöm Changbin -ölelte át szorosan a legfiatalabb, ezzel elérve hogy szíve eszeveszetten dübörögjön a mellkasában.

– Legalább most már együtt vagytok -jegyezte meg gúnyosan.

– Nem vagyunk. Megbeszéltük a dolgokat és elmondtam Channek, hogy mást szeretek -rázta a fejét Felix.

– És ki az? -kérdezte a fekete hajú mosolyogva.

– Úgy sem ismered -legyint a fiatalabb és végleg elengedi a másik derekát.

– Rajtunk kívül nincsenek is barátaid -mondta Chan, aki szintén kíváncsi volt, mert nem tudta elképzelni hogy ki lehetett az aki ellopta a fiatal ausztrál szívét.

– Changbin nem a barátom, csak folyton zaklat -mosolyodott el Felix.

– Valld be hogy tetszik -kuncogott.

– Nekem aztán nem -fonta keresztbe maga előtt a kezét.

– Elég legyen ebből!! Lee Felix!! TAKARODJ BEFELÉ! -jött ki ordítva az apja, majd amikor megállt előttük egy hatalmas pofont kevert le a fiának – Úgy viselkedsz mint valami olcsó rühes kurva. Túl tettem magam azon, hogy a fiam egy mocskos buzi, de az már mindennek a teteje, hogy a szomszédok előtt kelleted magad ennek a két... pffuj -köpött egyet feléjük. A kapucnijánál fogva ragadta meg a fiút és a földön vonszolva őt indult el a saját házuk felé. A szégyen amit Felix érzett leírhatatlan volt.