Her /girlxgirl/

Élet az ajtók mögött

Ideértem. Épphogy kitettem lábaim az autóból, édesanyám szemei könnybe lábadtak. Ha az ide vezető úton nem kérdezte meg ötször, hogy nem e szeretnék még velük élni egy darabig, akkor egyszer sem.

- Hiányozni fogsz, Lulu. - Motyogta. Csak ő szokott így hívni, illetve, csak neki engedem. Mástól fura lenne hallani.

- Te is nekem anyu. Majd igyekszem sokszor látogatni. Na, ne itasd az egereket itt nekem. - Szorítottam magamhoz. Még egy pár percig mozdulatlanul álltunk egymás karjaiban leendő otthonom előtt, majd nagy nehezen elváltunk. Egy széles mosolyt szegeztem anyukám felé, és hátat fordítottam.  Viszonylag közepes méretű, babakék színben borított bőröndöm húztam magam után, majd újonnan szerzett kulcsomat a lyukba helyeztem, fordítottam rajta balra kettőt, s szemem elé tárult új otthonom. Óvatosan belöktem az ajtót, s beljebb merészkedtem. Gyönyörű volt. Sokkalta szebb mint a képeken. Az előszoba bézs színű volt, tele növényekkel, egy cipőtartóval, és egy akasztóval. Egy boltív választotta el a helyiséget a nappalitól, mely szintén bézs árnyalatban pompázott, egy üvegasztallal, bőrkanapéval, s egy apró fehér szőnyeggel benne. Az ülésre használatos bútorokkal szemben egy nagy, fekete TV állt a falra felszerelve, az asztalon pedig a hozzátartozó kellékek, távirányító, beltéri, s a többi.
E helyiség oldalában egy üvegajtó választott el a külvilágtól. Azt kinyitván elém tárult a terasz, mely sötét színű fából volt összeszerelve, s egy kis asztalka volt a korlátnál, két kötött székkel maga mellett, s egy hamutállal a tetején.
Az imént említett nappaliból nyílt egy kisebb folyosó, mely a konyhába, s az étkezőbe vezetett. Ezek fehér színben ragyogtak, mind a fal, mind a bútorok. Tetszett ez a kis egyszerűség. Pár festményhez hasonló dísz lógott a falon, de nem nyerték el tetszésem. Talán később kicserélem őket.
A konyhából kiérve egy fehér ajtó fogadott, mely mögött a fürdőszoba lapult. Babakék, illetve fehér csempével volt körberakva, egy kád, s egyben zuhanyzó volt a sarokba téve, az mellett pedig csap, egy fehér kis szekrénnyel, egy téglalap alakú tükör az felett, valamint a mosdó.
A nappalihoz visszakanyarodván, a kis konyhába vezető folyosó mellett szintén két fehér ajtó volt elhelyezve, egymástól ugyanakkora távolságra. Ezek a hálószobák voltak. Mindkettő ugyanúgy volt kialakítva, csupán az egyik vaj, a másik pedig szürke színűre volt festve. Az ágyak fehér színben, a fal felé fordítva helyezkedtek el. Ezek mellett található egy kisebb, világos barna éjjeli szekrény, a falon ugyan ebben a színben pompázó polc, s a szobák másik sarkában egy íróasztal.
Mivel én értem ide előbb, s a színesebb falu szoba jobban elnyerte a tetszésem, kiválasztottam azt magaménak. Besétáltam, lehuppantam az ágyra, s táskáimat magam elé helyeztem. Nem volt kedvem még kipakolni, így hát gondoltam megvárom leendő lakótársam, hogy betoppanjon, hátha vele jobb móka lesz berendezkedni, mint egyedül.
Épphogy nyúltam volna a telefonomért, hogy válaszolhassak a barátaim által hagyott üzeneteimre, mikor valaki vadállat módjára nyitotta ki a bejárati ajtót. Mintha csak be akarta volna rúgni, vagy nem is tudom. Mindenesetre, a frászt hozta rám. Felálltam imént felvett pozíciómból, s kisétáltam, hogy megnézzem, ki ez az illető, aki ekkora lendülettel jött be a házba. Beértem az előszobába, ahol ott toporgott feltételezhetőleg a lakótársam, bár nem sokat láttam belőle, mert a táskájában kutatott valamit. Elég alacsony volt, talán még nálam is kisebb, pedig én sem vagyok valami felhőkarcoló méretű lány. Talán egy jó százhatvanhetesnek mondanám magam, de Ő még akkora sem volt.
Ekkor abbahagyta iménti cselekvését, ugyanis szerintem észlelte, hogy valaki megállt előtte. Szemeit enyéimbe szegezte, melytől elfogyott a nyál a számban. Csodaszép lány volt.
Fekete festett haja körülbelül a válláig ért. Szemöldöke barnával volt kihúzva, apró szemhéjtúsa zöldes-barna íriszeit kiemelve ragyogtak szeme felett. Orrában egy fém volt elhelyezve, septum piercingnek hívják, ha a tudásom nem csal. Nyakában láncok lógtak, mindenféle lakattal, kulcsokkal, ám az egyik végén egy borotva penge szerűség díszelgett. Ruhái fehér cipőjén kívűl tetőtől talpig feketék voltak, egy rá kétszer akkora pólót, és egy térdnél szakadt farmernadrágot viselt. Ujjain gyűrűk voltak, mindegyiken legalább egy, azok is mindenféle mintával ellátva. Általában nem szeretem ezt a stílust senkin sem, de neki kifejezetten jól állt. Szóhoz sem tudtam jutni tőle.

- Szia kedvesem, nos, ezek szerint te lennél az új lakótársam, nem igaz? - Szólalt meg bársonyos hangjával, melytől a hideg futkosott a hátamon. Mi ez az érzés?

- De-de. Úgy néz ki. Laura vagyok. - Nyújtottam ki jobb kezem felé, melyet Ő egy halvány félmosollyal viszonzott.

- Sabine. Rockwell. - Fogadta el végtagom, s egy aprót belerázott. Szóval Sabine.

- Óh, igaz is. Crewolt. - Javítottam ki modortalanságom. Elhúzta tőlem kezét, majd ismét megszólalt.

- Nos, drága Laura, nem tudom mennyire csíped az állatokat, de én hoztam magammal egyet. Nyugi, Ő nem fog zargatni. - Kíváncsi lettem. Mégis milyen állatról lehet szó, ami nem jön oda hozzám sosem?
Ekkor mintha szívem kihagyott volna egy ütemet. Sabine a táskájából egy nagyobb méretű, átlátszó dobozt húzott elő, lyukakkal a tetején. Abból egy zöldes feketés, kicsit nagyobb méretű kígyó nézett vissza rám. Ugye ezt nem gondolja komolyan?

- A-azta. Hát Ő? - Dadogtam, melyre csak kuncogott egyet.

- Ő itt Nagini. Az én egyetlen szelíd kis királypitonom, aki velünk fog élni. Ne aggódj, nem bánt, etetni fogom, neked még csak a közelébe se kell menned ha félsz tőle, ígérem. -

- Nem ijesztő számomra, nyugi. De azért nem szívesen találkoznék össze vele éjszaka. - Válaszoltam gúnyosan, melyre Sabine óvatosan felkuncogott, majd odébb állt. Követtem példáját, s láttam, hogy a kígyót helyével együtt a nappali asztalra helyezi. Hát, nem erre számítottam külön költözésnél, az biztos.

- Látom már felfedezted a kecót, jó mi? - Kérdezte, miközben haját óvatosan füle mögé tűrte. Ekkor láttam, hogy fülei is tele vannak lőve mindenféle ékszerekkel.

- Igen, nagyon tetszik. A hálószobák közül a baloldali a tiéd, rendben? - Hagyta el a számat a mondat, remélve, hogy nem szedi le a fejem azért, mert befoglaltam a másik szobát előtte.

- Rendben van, meg is lesem. - Válaszolta, majd lassan bevitte cuccait az említett helyiségbe.

- Ez király! Imádom a szürkét! - Ujjongott, melyre hirtelen megnyugodtam. Jól választottam.
Sabine lefeküdt újdonsült ágyára, s forgolódni kezdett rajta. Egész vicces volt nézni, ahogy fekvőhelyét tesztelgeti. Pár perc után felállt, kotorászott valamit a hátsó zsebében, majd megszólalt.

- Bocsáss meg egy percre. - Majd a terasz felé vette az irányt. Gondoltam utána megyek, megnézem mire készül. Az üvegajtót elhúzván pont ráláttam, amint a korlátnak támaszkodva szájába helyez egy szál cigarettát. Elől lévő zsebéből előhúzott egy rózsaszín, átlátszó öngyújtót, melyet szájához emelt, majd lenyomott. A papír égni kezdett, s Ő egy jó mélyet beleszívott. Messziről látni lehetett rajta, hogy mennyire jól esik neki. Pár másodperc után megkönnyebbülten fújta ki az imént belélegzett füstöt, majd a hamutál felé nyúlt.
Nos, nem mondom hogy díjazom ha valaki dohányzik, de neki még ez is jól állt. Lassan odasétáltam hozzá, majd helyet foglaltam az egyik székben. Egymásra pillantottunk, majd Sabine elmosolyodott.

- Mesélj magadról, Lau. - Hm. Még senki se mondta a nevem olyan hangsúllyal, mint ahogy ő.
Érdekes lesz ez az együttélés Sabine.

Sziasztok! Köszönöm ha elolvastátok a Her első részét! Remélem elnyerte a tetszésetek. Hamarosan folytatom!