Her /girlxgirl/

A költözésre

- Nem vagyok valami bevállalós. - Hagyta el számat a mondat, miközbe a dohányzó Sabinet figyeltem.
- Azt valahogy sejtettem, nem is nézel ki annak. Pedig egy-két piercing elég jól festene rajtad. - Széles vigyor ült arcára, miközben kifújta a füstöt. Erre a kijelentésére csak vállat vontam, majd lassan feltápászkodtam a székemből.

- Gyere, rendezkedjünk be, mert aztán sose leszünk kész. - Invitáltam be az utóbbit, ki nagyot sóhajtva nyomta el cigaretta csikkjét, majd beledobta a hamutálba, s lassan utánam jött.
Mégegyszer körbetekintettem nappalinkon, majd lassan szobámba hagyott cuccaim felé vettem az irányt. Már majdnem sikerült bőröndömhöz érnem, mikor is újdonsült lakótársam kissé emelkedő hangsúllyal szólt felém.

- Zene nélkül unalmas a költözés, nem igaz?! - Majd kisebb csend után megszólalt kintről a Victorious sorozatból a Shut up and dance című zene. Elnevettem magam. Nem gondoltam volna, hogy Ő is szereti.
Magát rázva, s a zenét tátogva kezdett el pakolni, melyen jót mosolyogtam. Egész aranyos, ahhoz képest hogy külsője ennek teljes ellentettjét tükrözi.

- All I wanna know-know, is when we're letting go so we can get this record to break.. - Jött a sor, melyet hangosan kezdett el énekelni. Hirtelen abbahagyta, mintha rám várna, hogy folytassam a szöveget. Nem vagyok valami nagy énekes, de ebben a pillanatban most hidegen hagyott a gondolat. Habozás nélkül rávágtam.

- While we're wasting time-time, we never can rewind-wind, all I'm really trying to say is..

Ezután már egyszerre énekeltünk, torkunk szakadtából.

- Shut up and dance, show me what you got! Shut up and dance, are you in or not? Your moving your mouth baby don't speak. Well, shut up and dance if you're into me...

Pár számmal később eldőltem a kanapén a fáradtságtól. A nagy nevetgélések és éneklések közepette fel se tűnt, hogy elment az idő. Ekkor Sabine kiáltott felém szobájából.

- Lau! Egy baráti szkanderhez mit szólnál? - Tessék? Ez tiszta bolond. Nem vagyok valami erő-ember, de Ő jóval kisebb volt nálam, szóval ez elég esélytelennek tűnt arról a részről.

- Miért is ne? - Tudom-tudom. Nem vagyok fair. Csupán csak a tudat hogy erősebb vagyok valakinél, felcsigázott.

- Haha, csak vicceltem, de ha ennyire szeretnéd, nyomjuk. - Válaszolt, majd kisétált a konyhába. Követtem lépteit, s leültünk az étkezőasztalhoz. Felrakta jobb kezét, s intett egyet, hogy csináljam ugyanezt. Megtettem. Belemarkoltam apró tenyerébe, s félmosolyra húzódott a szám.

- Mehet? - Kérdeztem, melyre csak kettőt pislogott. Hallgatás beleegyezés. Nem akartam nagy erőt kifejteni túlerőm tekintetében, ezért csak óvatosan kezdtem nyomi kezét, ám ő meg se rezzent. Ez fura. Talán mégiscsak fejthetnék ki nagyobb erőt. Ezt tettem, de Sabine még mindig csak ült, és nézett rám. Mikor már teljes erőmet beleadtam, de Ő még mindig nem reagált sehogyan sem, furcsálni kezdtem. Szemébe néztem, melyre utóbbi csak mosolygott egyet. Ekkor éreztem. Hirtelen kezét megfeszítve, egy nyomás után az asztalnak csapódott karom. Nem hittem szemeimnek.

- Ezt mégis hogy csináltad?! - Hebegtem, melyre csak kuncogott egyet.
- Nem minden az, aminek látszik Laura. - Kacsintott, majd a hűtő felé vette az irányt. Én annyira ledöbbentem, hogy még felkelni se tudtam, ezért inkább csak onnan néztem az említett tevékenységét. Kivett egy cidert a frigóból, majd kisétált a nappaliba. Ez a nő tele van meglepetésekkel, de komolyan.

Én előszedtem a telefonom, a mai napon talán először, és megpillantottam a temérdeknyi üzenetet melyeket barátaim hagytak számomra. Mutató ujjam a kijelzőnek érintve, majd azon lassan végighúzva olvastam el az említetteket. Mikor már elmerültem a beszélgetésben egyik barátnőmmel, Sabine zökkentett ki gondolatmenetemből. Hirtelen fejemet felkapva láttam, hogy velem szemben áll, alkarjával az asztalnak támaszkodva. Zöld íriszeit enyémekbe vezette, majd megszólalt.