Her /girlxgirl/

A kocka lány is szórakozhat

- Te bírod a csajokat, igaz Laura? -

A kérdés hallatán elakadt a lélegzetem. Mégis hogyan? Vagy miért kérdez ilyet? Biztosan az ajtós incidens miatt.. Francba! Most mit csináljak? Nem tudhat rólam semmit.. Nem tudhatja rólam.. azt. Igen. Én, Laura Crewolt, meleg vagyok. És kibaszottul szégyenlem. Miért? Nos, ezt majd később. Egyenlőre kitalálom, hogyan is kéne ezt a beszélgetést elsöpörni valahova jó mélyre.

- Tessék? - Rebesgedtem szempilláim ártatlanul, de a tudat alattim tudta nagyon jól, hogy innentől fogva bármi amit mondani fogok, átlátszó lesz. - Hogy jutnak eszedbe ilyen butaságok? - Kuncogtam, majd sarkon fordulva elindultam befelé. - Szépek a lányok, de sosem tudnám elképzelni magamat eggyel - Fejeztem be mondandómat, mielőtt még beértem volna a jó meleg lakásba. Visszadőltem a szobámban elhelyezett puha ágyamba, s ismét elnyomott az álom.

***

Szól az ébresztőm. Szinte rosszul vagyok a hangjától, de sajnos muszáj elviselnem. Amint ugyanakkora erővel, amivel az megszólalt mellettem, habozás nélkül rávágtam egyet, és két mélyről jövő ásítást követően nagy nehezen felültem. Lehúztam a mobilkészülékem a töltőmről, s kicsoszogtam a konyhába egy jó nagy adag kávéért. Meglepetésemre Sabine még mindig az ágyában horpasztott. Hm. Legalább a reggeleim nyugodtak lesznek.
Lefőztem egy adag presszó kávét, jó sok tejjel és kevés cukorral, majd leültem a kanapéra elkortyolgatni. Nos, elég kellemetlen volt tudván hogy a szoba sarkából egy kisebb kígyó szemezget velem. Ezt lesz talán a legnehezebb megszokni.

Mire észbekaptam, már 9.30-at mutatott az óra, nekem pedig egy óra múlva már a hallgató terembe kellene ülnöm. Média- és Kommunikáció szakot tanulok, és ma fél tizenegytől kettőig folyamatosan óráim lesznek. Fantasztikus.
Gyorsan felkaptam magamra egy világos barna színű inget kigombolva, alatta egy fekete haspólóval, egy fehér bő farmert, feldobtam magamra egy kis púdert korrektorral, hogy ne fessek úgy, mint egy valódi zombi, elpakoltam, majd útnak eredtem. Beültem az autómba, s azon nyomban max hangerőre tekertem a rádiót. Éppen a Drivers License szólt Olivia Rodrigo-tól. Tetőtől talpig szerelmes vagyok ebbe a nőbe. A külsejébe is, és a hangjába is.
A fél órás vezetés alatt végig az előző estén kattogott az agyam. Vajon honnan sejtheti? Egyáltalán mi volt az elképzelése azon által, hogy Ő ezt megkérdezi? Fogalmam sincs.

Beértem az egyetemre. A cuccaimat ledobtam, s beültem a terem legszélébe, hogy minél kevésbé hallhassam a professzor hangját, s kellő távolságra helyezkedjek el a többiektől. Ilyenkor néha elgondolkozom, biztosan kell nekem az a diploma?

***

Pár órával később a telefonom zizegésére lettem figyelmes. Rápillantottam, s kijelzőmön Sabine arca villogott. Megnyitottam üzenetét, melyben a következő állt:

S: elugrok a boltba bevásárolni, kell valami?😘

Kissé égig szökött szemöldökkel olvastam, ugyanis furcsa volt számomra, hogy a tegnap esti beszélgetés után még mindig ilyen kedves velem. Pár másodperccel később válaszoltam.

L: nem, köszi. majd beugrok az óráim után☺️

Elküldtem, majd folytattam a napot.

***

Végre, el sem hiszem. Az utolsó órámnak is vége. Bepattantam autómba, s olyan szélsebességgel száguldottam el onnan, amilyen gyorsan csak lehetett. Pardon, el is felejtettem. Egy fehér Volkswagen Passat-ot vezetek. Saját keresetemből leptem meg vele magam a 18. születésnapomra. Mindenem ez az autó. Kényelmes is, arról nem is beszélve hogy szélsebesen megy vele a száguldás, ha én azt akarom.