Az örökség - Sötét idők várnak ránk |2.|

1 - Egy különleges nyár

A júliusi nyár jól megkeserítette a Widra St. Capdel nevű falu és annak környékén lévő települések lakóinak életét. Nap közben a hőmérséklet a 40 fokot is elérhette, a levegő pedig estére sem hűlt le annyira, hogy az kellemesnek mondható legyen. Egy ilyen estén Calla Malfoy a Lupin-lak előtti hintaágyon ült és egy könyvet olvasott. Rövidebbre vágott haja épp csak súrolta a vállát, nagy méretű felsője pedig ugyan eltakarta a testét, de még így is látszott, hogy sokat fogyott az elmúlt időben. Arca beesett, de szemében még mindig ott égett az a régi tűz, ami egykor oly sok fiút megbabonázott.

Már a könyv utolsó oldalainál tartott, mikor Remus kiszólt az ablakon.

-Cal, kész a vacsora!

-Jövök!

A lány becsukta a könyvet és a hátsó bajárathoz sétált. Ott hármat kopogott, majd megvárta, amíg Lupin kinyitja az ajtót. A férfi egy barna, viszonylag vékony, kötött pulóvert és egy hasonló árnyalatú kordbársony nadrágot viselt.

-És a biztonsági ellenőrzéssel mi lesz? - kérdezte Calla.

Voldemort visszatérése óta a lakosság sokkal óvatosabb lett. Mielőtt beléptek volna a házba, igazolniuk kellett magukat egy előre megbeszélt, személyes kérdésre való válasszal.

-Ugyan már, azt azért még el tudom dönteni, hogy te te vagy-e. Rajtad kívül nincs olyan elvetemült, aki ilyenkor is kint kószálna. Gyere be.

Calla leült az ebédlőben felállított asztalhoz. A helyiség egybe volt nyitva a konyhával és a nappalival, így egész nagynak tűnt a ház méreteihez képest.

-Mit eszünk? - kérdezte Lupint, aki a tűzhelynél állt.

-Sült hús és rizs, ha ez megfelel. Mondjuk ha nem, akkor sem tudok mással szolgálni.

-Teljesen jó.

Remus kiadagolta a vacsorát, majd Calla elé rakta azt.

-Jó étvágyat!

Pár perc múlva ő is leült és nekiállt az ételnek. Nem sokkal később azonban észrevette, hogy Calla csak tologatja a rizst és a hússzeleteket a tányéron.

-Nem ízlik? - kérdezte.

A lány felkapta a fejét. Lupin felhúzott szemöldökökkel nézett rá.

-Ja de, csak elmerültem a gondolataimban - válaszolta egy kínos nevetés kíséretében, majd levágott az egyik húsból egy darabot és enni kezdett.

-Mennél már az Odúba, ugye?

-Nekem itt is teljesen jó, csak hiányoznak már a többiek. De tényleg ne értsd félre, nagyon hálás vagyok, hogy befogadtál.

-Persze, teljes mértékben megértelek - mosolygott Lupin. - Ilyen, ha szerelmes az ember.

Ekkor valaki kopogott az ajtón. Calla a szintén a meghökkent Remusra nézett.

-Vársz valakit? - kérdezte.

-Én ugyan nem.

A férfi elővette a pálcáját, intett Callának, hogy tegyen ő is így, majd az ajtóhoz sétált.

-Ki vagy? - kérdezte félhangosan.

-Albus Dumbledore vagyok, Calla Malfoyhoz jöttem. Sirius Black végrendeletéről szeretnék vele beszélni.

Lupin hátranézett a lányra, aki most leengedte az eddig egyenesen az ajtóra szegezett pálcáját és megvonta a vállát.

-Igazolja magát!