Mindig Veled

01

Jó étvágyat az ebédhez mindenkinek, és jó olvasást!
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Egy sötétbarna, már-már fekete hajú, tizenegy éves forma kislány szaladt meztelen talppal, összekoszolódott szoknyával és maszatos arccal a zölden csillogó fűben.

- Állj már meg! - szaladt mögötte egy férfi nevetve. Szőke haja fiatalkora ellenére őszülésbe kezdett már, ruhája látszólag már évek óta a birtokában volt.

- Úgysem kapsz el! - kacagott a lány, és szaladt tovább. Sötét haja lobogott, miközben belekapott a szél. A férfi rágyorsított.

- Megvagy! - kapta el két kézzel a lányt. Szemük vidáman csillogott, ahogy egymásra néztek, ajkuk mosolyra görbült, mikor a férfi felkapta őt az ölébe, mintha újra négy éves lett volna.

És így folytatták az útjukat. A lány átkarolta a nyakát, s arcát szelíden a férfi nyakába hajtotta. Úgy csüngött rajta, mintha az élete múlna azon, hogy a férfi az ölében tartja-e, vagy sem. Végül megálltak a kert végében lévő hatalmas fánál, melynek koronájába egy igazán takaros faház volt építve, kizárólag a lány számára. A férfi leeresztette őt az öléből, mire a sötét hajú szinte egyből a fán lecsüngő létrához futott és felmászott rajta. Felérve az ágak közt lehajolt, hogy egy teli fogsoros mosolyt villantson.

- Gyere már fel, Remus, ne csak állj ott! - kiáltott le, s Remusnak több se kellett, felmászott mellé.

- Gyönyörű innen a kilátás, Rora. - mondta, miközben tekintetével a távolba révedt. Nézte a távolabb álló, kisméretű lakását, melyben a keresztlányával élt közösen. Annak idején, mikor barátját elvitték az aurorok, rengeteg vitát lefolytatott a Frey családdal, azzal kapcsolatban, hogy Aurora hol nevelkedjen.

Harold Frey, a néhai Caroline Frey bátyja, a jó családból származó, fontos posztot betöltő személy a minisztériumnál állt a szegény, félvér, vérfarkas-kórral fertőzött Remus Lupinnal szemben. Remus harcolt egykoron barátjának hitt személy lányáért, a keresztlányáért, megakarta adni neki azt, amit Sirius nem tudott. Így hát, mikor a Edward Frey is követte a sírba feleségét és lányát, Harold és Remus egyességet kötöttek.

"Aurora Violet Black, Sirius Orion Black és a néhai Caroline Abigail Frey lánya Remus John Lupin felügyeletét élvezi, kivétel ezalatt a hét, mikor a fent nevezett gyám testikben és lelkiben is átadja magát a rá ható teliholdnak. Azon a héten a fent megnevezett A. V. Black átköltöztetik Harold Edward Frey-hez, ha a R. J. Lupin nem talál megfelelő szállást a lány számára. H. E. Frey vállalja, hogy minden hónapban huszonöt galleonnal megtoldja R. J. Lupin számláját, amit ő A. V. Black nevelésére használ fel."

Ez az egyesség köttetett meg, hónapokkal Sirius Black bebörtönzése után. Remus élete egyik legboldogabb pillanatának tudja azt, mikor végre Aurora nála, az ő házában az ő számára kialakított kicsiny, de otthonos szobában hajtotta álomra a fejét.

- Remus! Nézd! - kiáltott fel Aurora izgatottan, s jobb kezével vadul kalimpálva egy irányba mutatott a ragyogó égbolton. Egy hatalmas, barna bagoly közeledett feléjük, lábára egy levél volt erősítve.

Mikor az állat végre leszállt a lány elé, az hatalmasra tágult szemekkel, remegő kézzel kezdte el leoldani a neki küldött küldeményt. Remus tudta milyen levél az, s már várta, mikor kapja kézhez. Aurora feltörte a Roxfort címerével ellátott pecsétet és olvasni kezdte. Amint a végére ért, felsikkantott, és Lupin nyakába ugrott.

- Felvettek Remus! Felvettek! Én is a Roxfortba fogok járni!

- Akkor el kéne mennünk az Abszol útra bevásárolni, nem gondolod? - kérdezte lágyan mosolyogva, s kisimított Aurora szeméből egy sötét tincset.

***

Három nappal később Aurora és Remus a kandalló előtt álltak, kezükben egy-egy csipet hop-porral, indulásra készen. Aurora meg se várta Remus kérdését, miszerint szeretne-e ő előre menni, olyan izgatott volt. Ennek ellenére határozottan biccentett egyet, vett egy mély levegőt, majd beállt a kandallóban csapkodó zöld lángok közé.

- Foltozott Üst, London. - majd el is nyelte őt a kavargó örvény. Könyökét behúzta, szemét becsukta, épp úgy, ahogy Remus tanította neki, s várta, hogy a szédítő pörgés végre alábbhagyjon és elegánsan kicsusszanhasson a kémény nyílásán át.

Csak hogy ez nem tökéletesen így valósult meg. Az örvénylés ugyan alábbhagyott és ki is csusszant a Foltozott Üst kandallóján. Az elegáns rész pedig felcserélődött arra, hogy arccal előre a poros földre esett és mikor felpillantott, két vörös üstökkel és két szeplőtől-szeplőig ugyanolyan arccal találta szembe magát.

- Nézd csak George. Ez a gyönyörű hölgy annyira el van ájulva a bájainktól, hogy egyenesen elalélt tőlünk. - húzódott vigyorra az egyik fiúnak a szája.

- Jaj Fred, ne legyél már ilyen. Nyilvánvaló, hogy csak az én bájaimtól szédült meg ennyire. - válaszolt pimaszul - a jelek szerint - George, majd a kezét nyújtotta Aurora felé. - Mi a neved, Törpe? - kérdezte, miközben felsegítette.

- Aurora Black, és köszönöm szépen, egyikőtök .. Minek is neveztétek? Jaj, igen .. Egyikőtök bájaitól sem aléltam el. - futott grimaszba Aurora arca.

- Ha nem most, majd később. - vont vállat az, amelyikük felsegítette. - Én George vagyok, ő pedig a testvérem..

- Fred. Fred Weasley. - fejezte be a mondatát az ikre. Remus pedig pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy kilépjen a felcsapó zöld lángok közül.

- Nahát, Weasley? Édesanyátok és édesapátok néhány évvel felettem jártak a Roxfortba. Molly és Arthur, ugye? - kezdett udvarias beszélgetésbe Remus.

- Így van, uram. - biccentett nagy komolyan Fred.

- És gondolom ti vagytok a család azon két legfiatalabb tagjai, akik idén kezdik az első évet.

- Így van, uram. - biccentett újra túljátszott komolysággal George. - A család két azon tagja, akik soha nem fogják követni legidősebb bátyánk példáját.. -

- És sosem lesz belőlünk sem prefektus, sem iskolaelső. - fejezte be George gondolatát Fred.

- Azt mindjárt gondoltam. - nevetett fel Remus. - Adjátok át a szüleiteknek, hogy Remus Lupin üdvözletét küldi. De bocsássatok meg fiuk, mi sietünk. Még úgy is találkoztok majd a Roxfortban.

- Efelől nincs kétségünk. - biccentett George, s egy pillanatig Aurora szemébe nézett. - Majd találkozunk, Törpe. - azzal fogta a testvérét, és elrángatta a Lupin-Black párostól.

- Majmok. - fújtatott Rora. Remus erre elvigyorodott, s elindult, hogy bevásároljanak a keresztlányának az első évére a Roxfortban.

- Kíváncsi leszek, hogy mikor évekkel később hazahozod az egyiküket bemutatni, mint a pasidat, akkor is ezt fogod-e mondani. - végül a férfi nem bírta megállni, muszájnak érezte, hogy egy kicsit csipkelődjön a lánnyal.

- Majd ha eltapos egy csordányi hippogroff! - háborgott, Remus pedig nem bírta tovább: harsányan felkacagott.