Aurora Remus kezét fogva lépett be az Abszol útra vezető úton, s amint maguk mögött hagyták Tom kocsmáját, a lány már el is felejtette a találkozást az ikrekkel.
Első útjuk a Gringotts Varázslóbankhoz vezetett, hogy pénzt vegyenek fel. A mogorva koboldokkal teli fehér márványépület után meglátogatták Madam Malkin talárszabászatát, majd útjukat a Czikornyai és Patzába, valamint a patikába folytatták. Utolsó állomásuk Mr. Ollivander pálcaboltja volt.
Izgalommal telve lépte át az ősöreg küszöböt és fejét ide-oda mozgatva igyekezett mindent szemügyre venni. A mágia, ami ott tornyosult, oly' szokatlan, mégis oly' ismerős volt neki.
A polcok mögül egy dülledt szemű, ősz férfi bukkant elő, s a hangja bársonyos volt, szinte kenhető, mintha az olvadt vajat kennék kenyérre, Aurorát mégis kirázta a hideg.
- Miss Balck. Örülök, hogy végre eljött. - fordult először Aurorához, majd mikor megpillantotta a mögötte lépkedő férfit, felegyenesedett - És Remus Lupin. Hogy van?
- Mostanában jól. - biccentett Remus mosolyogva, ám mégis kissé feszengve.
- Nos, akkor lássunk is hozzá! - csapta össze a tenyerét a férfi, s mérőszalagjával elkezdte lemérni a mérőszalagjával Aurorát.
Ollivander időközben magára hagyta a két vásárlóját a bolt előterében és a hátsó sorokhoz sietett, ahonnan egy pálcás dobozzal tért vissza. Aurora a kezébe vette, suhintott vele, mire a sarokban álló pálca ezer darabra robbant szét. Az ősz varázsló fejét csóválva kapta ki a kezéből a pálcát, s helyezte bele a következőt, de alighogy megérintette, már egy új volt a kezében. Az ötödik pálcánál azonban történt valami. Valami ami nem a berendezés rongálása volt.
Ahogy a kezébe vette, testét furcsa, de kellemes melegség járta át és úgy érezte, mintha a tarkója is bizseregne kicsit. Suhintott egyet, s a pálcából piros-arany csillagok törtek ki, Ollivander meghatottan mosolygott, Remus pedig mosolyogva fél kézzel magához húzta.
- Rózsafa és sárkány-szívizomhúr. 10 és fél hüvelyk. - adta meg a jellemzőit Ollivander. Aurora elmélázva nézte az apró rózsákkal faragott, vöröses, szinte már fekete pálcát. - Adja csak ide, elcsomagolom. - Aurora odaadta a pálcát, közben figyelte, ahogy a férfi óvatos mozdulattal dobozba helyezi. Remus kifizette a 7 galleont, majd már távozni készültek, mikor Ollivander utánuk szólt.
- Használja egészséggel, és óvatosan, Black kisasszony. Ez a pálca rendkívül szeszélyes lehet egy szeszélyes tulajdonossal. - Black bólintott, azzal kiléptek a szűkös kis üzletből.
Visszatérve a macskakővel kirakott zsibongó utcára, ahol boszorkányok és varázslók keltek-jártak, még szétnéztek a Mágikus Mizsériában is, ahonnan pedig hazafelé vették az irányt.
***
Szeptember elsején Aurora még azelőtt felébredt, hogy Remus felkeltette volna. Az izgalom, mely az egész testében jelen volt, kiváló ébresztőnek bizonyult, mert miután kinyitotta a szemét, s felfogta, hogy aznap utazik a Roxfortba, az álom rögvest kiment a szeméből.
Közösen megreggeliztek, majd reggeli után átnézték Aurora csomagját, majd indultak is az állomásra. Társashopponálással megérkeztek a King's Cross egyik eldugottabb, sötétebb részébe, ahol felegyenesedve a lány megpróbálta lenyugtatni kavargó gyomrát és őrülten verő szívét - több, kevesebb sikerrel.
Remus addig magára hagyta a lányt, míg egy kulit szerzett neki. Felpakolták rá a nehéz ládát és Fifi, a macskabagoly kalitkáját. Ezután az irányt a kilences és a tízes vágány között elhelyezkedő fal felé vették. Remus lopva körülnézett a peronon lévő mugli-tengeren, de senki nem figyelt rájuk. Erről megbizonyosodva ráfogott a kuli egyik oldalára, s biztatóan Aurorára mosolygott, ezzel jelezve, hogy: indulhatnak.
YOU ARE READING
Mindig Veled
FanfictionNem sok ember mondhatja el magáról, hogy az apját tömeges gyilkosság vádjával Azkabanba csukták. Aurora Violet Black viszont igen. Négy éves volt, mikor Siriust elhurcolták az aurorok, ezzel a férfi egyik legjobb barátja, Remus Lupin pártfogásába ta...