Mindig Veled

06

- Nem hiszem el, hogy képesek voltak ezt megtenni az iskola gondnokával! Egyszerűen nem tudom elhinni! - hadarta McGalagony professzor, kipirosodott arccal, összeszorított szájjal. - Biztosíthatom önöket, hogy a szüleik hallani fognak erről!

- Nem akarok pimasz lenni, McGalagony professzor, de rám csak büszkék lesznek otthon. - osztotta meg gondolatait a lány. Erre, akarva-akaratlanul, de az ikrek összeröhögtek. Talán még McGalagony is elmosolyodott egy pillanatra.

- Ne aggódjon, Black. Lupin is megkapja majd a magáét. - biztosította a nő. - Két heti büntetőmunka. Holnap, hét órakkor várom magukat az irodámnál. Ne késsenek. - hesegette ki a diákokat a professzor.

Kilépve az ajtón Fred becsukta azt maguk mögött, s a nevetés egyszerre robbant ki belőlük. Könnyeiket törölgetve indultak el a Griffendél torony felé.

- Tényleg büszkék lesznek rád otthon, Törpe? - nézett a lányra kíváncsian George.

- Ebben biztos vagyok. Míg ti holnap reggel rivallót kaptok, én addig gratuláló levelet.

- Azért ez elég király. - biccentett Fred. - Nem lehetne, hogy McGalagony hozzátok küldi ki a mi szüleinknek szóló levelet is?

- Felőlem. - röhögött Aurora. - Mandragóra. - vettette oda a Griffendél klubhelyiségét örző Kövér Dámának a jelszót, aki erre engedélyesen kitárult.

- Nem jössz fel hozzánk? - pillantott rá a lányra George. - Megnézni mit.. zsákmányoltunk Fricstől.

- Meg is sértődtem volna, ha nem hívtok. - biccentett, majd a fiuk után indult. Menet közben odaintett Charlie-nak, aki vidáman visszaintett, majd visszafordult a mellette ülő osztálytársnőjéhez, Helga Colighoz.

Feltrappoltak a hálószobába és Fred ágyára tömörültek. Az ágy tulajdonosa behúzta a baldachin-függönyt, hogy ha esetleg Lee betémferegne a szobába, legyen idejük eltűntetni a Fricstől lenyult holmikat.

Ezután a két fiú elkezdte kipakolni a zsebeiket, amit Aurora kíváncsi tekintettel követett végig. Fred zsebéből először egy lezárt befőttesüveg került elő, amiben egy különös fénnyel izzó massza kapott helyet. Ezután egy harapós frizbi, majd egy különös tárgy, amit még egyikük sem látott soha. Végül George felmutatott egy régi, megsárgult pergament.

- Szerintetek egy pergamen mit keres a 'Különösen veszélyes elkobzott tárgyak' címszavú dobozban? - kérdezte George, elmélyülten nézve a papírlapot.

- Fogalmam sincs. - válaszolt neki a testvére, Aurora pedig Freddel egyetértve bólogatott.

Kézről-kézre adták a lenyult dolgokat. Szemügyre vették mindet, mégis a legtöbb figyelmet a pergamen kapta. Egyikük sem értette, hogy egy megsárgult lap mitől lehetne különösen veszélyes.

- Talán feketemágiával van át itatva?

- Nem, az kizárt - zárta ki a felvetést Aurora egyből. - Ha így lenne, Dumbledore már rég megsemmisítette volna.

- Ez igaz. - értett egyet a két fiú, majd mély hallgatásba burkolóztak.

Aurora a hátára vetette magát Fred ágyán, a lábát pedig George ölébe tette, teljesen önkéntelenül. Megszota, hogy otthon Remusszal így terpeszkednek el a kanapén, miközben egy-egy könyvet olvasnak. A két fiú nem mutatta különösebb jelét annak, hogy a lány e cselekedete zavaró lenne, vagy felkavarná őket, így a némaság továbbra sem tört meg.

Olyannyira belemerültek a gondolkodásba, hogy a Black-lányt az álom lassan, de biztosan magába szippantotta.

Egy laza mozdulattal vetette le magát otthon, a Remusszal közös házuk kanapéjára. A férfi komótosan sétált utána, majd helyet foglalt az ülőalkalmatosságon. Aurora egyből addig fészkelődött, hogy a lába a másik ölébe kerüljön.

- Egyszer volt, hol nem volt négy jó barát. Ágas, Tappancs, Féregfark és Holdsáp - szinte lelkitársaik voltak egymásnak. A négy fiúból kettő, Ágas és Tapmancs hatalmas csibész volt: ha tehették, állandóan bajt kevertek. Lételemük volt, hogy kikészítsék a tanáraikat, s ha egy hétvégén nem voltak büntetőmunkán, az már csodaszámba ment. Féregfark az ő ellentétük volt. Nem nevezték sem kifejezetten okosnak, helyesnek vagy ügyesnek. Mások sokszor utánfutónak mondták, de a barátai testvérként szerették őt is. Holdsáp is más volt: ugyan benne volt a hülyéskedésben a barátaival, ezzel szemben, ha a helyzet nagyon durvára fordult, megpróbálta visszatartani barátait - inkább kevesebb, mint több sikerrel. - kezdte el a mesét a Remus, ami keresztlánya egyik kedvence volt.

- Ebben a történetben ez a négy fiú már az ötödik évüket taposták a Roxfortban. Egyszer, egy borús októberi napon Ágas és Tapmancs több órára eltűntek barátaik elől, s amikor visszatértek, rettenetesen izgatottnak látszottak - talán izgatottabbnak, mint egy-egy csínytevésük alkalmával, így Holdsáp már előre félt, hogy mit fognak mondani, mit tettek amíg külön voltak.

- Holdsáp, Farki! Nagy hírünk van! - kezdett bele a felvezetésbe Tapmancs.

- Mint mind tudjuk, már négy évet végig kóboroltunk a kastély falai közt a láthatatlanná tévő köpeny alatt.. - folytatta Ágas, de Holdsáp a szavába vágott.

- És mindannyiszor le is buktunk.

- Pontosan! És erre találtunk ki kedves Tapmancs barátommal egy hihetetlenül jó megoldást!

- Előre félek. - osztotta meg a gondolatait Holdsáp.

- Mit találtatok ki? - szólalt meg a beszélgetés során először Féregfark.

- Arra gondoltunk, hogy... - kezdte Ágas.

- Hogy csinálhatnánk egy térképet, amit csak mi tudunk használni. - fejezte be Tapmancs.

- A Tekergők Térképét? - röhögött fel Holdsáp, de mihint látta, hogy két barátjának a szeme felcsillan, egyből elhallgatott.

- Pontosan. A Tekergők Térképét.

Aurora hirtelen ült fel. Fred és George értetlenül nézte a lány, aki egy gyors mozdulattal elkezdte kihalászni a talárja zsebéből a pálcáját, majd a kezébe kapta a pergamendarabot az ágyról.

- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
- koppintott rá a pálcája hegyével. Erre a papíron minta és írás kezdett kirajzolódni, amit a három fiatal ámulattal nézett végig.

- Hát ez meg mi a szösz? - kérdezte Fred.

- Ez, kedves újdonsült barátaim; Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas urak által büszkén prezentált Tekergők Térképe! - mondta Aurora, miközben térdelő helyzetbe tornázta magát.

Fred és George kikapta Aurora kezéből, hogy ők is megnézhessék közelebbről. A lány pedig mosolyogva hagyta; hisz fejben már rég máshol járt.

Gondolatban most épp Remussal volt, s megköszönte neki, hogy annyiszor mesélt azokról az időkről, amikor még ő volt roxfortos diák, s ő fedezte fel a kastélyt a barátaival. Nem lehetett neki elég hálás, hogy a férfi befogadta őt, sőt harcolt azért, hogy ő nevelhesse fel a lányt - még azok után is, hogy egykori barátját, az apját Azkabanba zárták.

Mert ha Remus nincs, ő most sose jött volna rá, hogy mire való a pergamen - s minden bizonnyal a kukában végezte volna - és nem csak ezért kellett neki köszönetet mondania a férfinak.

- Aurora! Nézd! Ott van Piton!