Elhallgatott múlt Szjg ff.

Megérkezett Cortez És Az Új A-s

Pénteken és hétvégén igazából nem sok minden történt. Tanultunk, már aki, és én dolgoztam. Igen hétvégén is, sőt vasárnap is nyitva vagyunk, én meg túlórázok. Már a kasszához is beállítottak egy "Jó vagy matekból, nem? Ez állt az önéletrájzodban, úgyhogy nem lehet gond." megjegyzéssel. Persze megtanították, hogy kell használni, nem is olyan nehéz. De elérkezett az, hogy Cortez végre vissza jött és kezdödhetett V. B. akció. Ez nem ment annyira könnyen mint, ahogy gondoltam.
- Sziasztok! - köszöntem a többiekre, és megláttam őt. Helyesebb mint a képken és az emlékezetemben. Vagy a nyár alatt lett helyesebb?
- Szia, hali, helló. - kaptam a normális válaszokat. Annak pedig, hogy Macu láthatólag beileszkedett a srácok közé kifejezetten örültem. Ja, igen ezt el is felejtettem szinte. Új osztály társunk Matsuda Okitsugu, Macu, kedves srác, japán és Iman. Na, de, hogy miért úgy írtam, hogy a normális válaszokat? Ez azért volt mert amikor oda értem Dave elindotta az Animal Cannibals - Takarítónő című számát és Zsoltival együtt kezdték el énekelni, ha ezt lehet annak hívni.
- Hagyjátok abba, barmok! - szóltam rájuk a mutató ujjamat kisé fenyegetően rázva. (Ez így kicsit furán hangzik. 😅 - "író") Erre röhögve kikapcsolták a zenét. - Hülyék vagytok. - közöltem velük.
- Tudjuk. - bólogatott Zsolti még mindig nevettve. - De ezt nem hagyhattuk ki. - tette hozzá Dave - vel összepacsizva.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte furán Cortez.
- Nem csak te. - vágta rá Ricsi. Ezt a beszélgetést elengedve a fülem mellett, vigyorgva néztem a két idiótára.
- Ma Süsü pezsgőt bontunk. - közöltem velük.
- Na, neeeee. - nézett rám Zsolti. - Grat, hugi. - tartotta pacsira a kezét, én pedig belcsaptam. Zsolti mostanában a hugának hív. Vagyis azóta, hogy megjegyeztem nekem ő olyan mintha bátyám lenne.
- Gratulálok, Reni. Ilyen mérföldkövet nem sokan érnek el 16 évesen, föleg nem úgy mint te. Mert nagyon úgy tűnik az átlagod a régi marad. - gondolt itt Dave arra, hogy már van egy ötösöm .
- Igyekszem. - biccentettem.
- Na jó. Megmondaná valamelyikőtök, hogy ti mégis mi a francról beszéltek? - kérdezte meg végül Ricsi.
- Olyan dolgokról amit csak Reni érthet meg, mivel ő már egy felnőtt, erős és független nő. Jaj, milyen gyorsan felnőnek a mai tinik. - dramatizálta túl egy kicsit a helyzetet Zsolti. Én csak megrökönyödve meredten rá.
- Ez már biztos. Zsolti nem komplett, már bocs. - néztem az említett személyre.
- Renáta, ezt mind tudtuk már rég. - közölte velem Kinga. - De gondolom Zsolti nem csak ARRA gondolt, hanem más is van. - célzott arra, hogy egyedül élek.
- Milyen jó a logikád, Kinga. - mondtam elismerően. Úgy vettem észre, hogy mindenki arra vár, hogy folytassam csakhogy én ezt nem tettem. - Mi az? - kérdeztem miután fél perce mindenki csöndben várta, hogy folytatódjon a mondandóm.
- Akkor nem fogjuk megtudni. - jegyezte meg Macu. Aztán hirtelen meg jelent Dina. Egy furcsa dolog volt. Az, hogy csak Tami volt vele.
- Szijjjjjasztok. - ennél a köszönésnél szerintem mind féltetük a dobhártyánkat. - Képzeljétek, az új osztály társunk valami rémes. - kezdet el magyarázni. - Elopta a barátnőim, a rajongóim - mi? Milyen rajongói? - és szerintem téged is el akar majd Cortikám. - itt megsímította Cortez karját, mondjuk a fiú ezt értetlenül nézte. - Jaj, ez a Szamanta valami borzalmas egy cafka.
- Mi? Milyen Szamanta? - kérdeztem kicsit, de tényleg csak egy icipicit kiakdva. Persze, csak egy kicsit.
- Ööö....... Kicsit nyugi stréberkém. - szólt Edina. Most ezt a megjegyzést elengedtem a fülem mellet. - Orosvai, Orosvai Szamanta. - válaszolta meg végül.
- Hát ez rohadt jó. - röhögtem el magam kínomban.
- Na, mindegy. Mi megyünk is, mert jön az a cafka a volt baránőinkkel. - közölte, majd Tamival felsétáltak a lépcsőn. És jött a megtestesült ördög. Jó, lehet egy kicsit túlzok.
- Sziasztok, Orosvai Szamanta vagyok. Az a - ba jöttem idén. - köszönt nyávogva. Megjegyezném direkt, régen nem így beszélt. Sőt. A többiek kicsit értetlenül , de vissza köszöntek. Aztán Szamanta tekintete rám tévedt.
- Renáta. - biccentett kimérten.
- Szamant. - viszonoztam.
- Húha, itt csak úgy szikrázik a levegő. - nézet felváltva ránk Zsolti. - Fasírtban váltatok el régebben, mi? - kérdezte.
- Zsolti..... - kezdtem volna csak, hogy Szamantának is volt mondani valója.
- Ó, vele csak az a kis meleg barátja nem úgy vált el mint konkrétan az egész suli. Mindenki utálta a kis vagy inkább nagy kurvát. (Elnézést a csúnya szavakért csak a Story hiteleségért nem azt akartam írni, hogy kukorica vagy ribizli meg ilyesmi. - "író") - közölte.
- Mi? - kábé ez volt az a szó amit mindegyikük kitudott préselni magából a döbenettől.
- Ja, ti biztos nem tudjátok a nyolcadikos sztoriját. - jegyezte meg. - De itt nem ribancoskodot még? - kérdezte.
- Kérdezed ezt te egy olyan lányról aki a legfelelőség tudóbb, legokosabb és legártatlanabb a világon? Te akiről már az első látásra látszik, hogy többen mentek át mint egy zebrán? És ne már mi ez a szoknya, ha lenet annak hívni, a pólód meg kábé semmit nem takar. És még te kurvázod le Renit? Ugyan már, csak nézz rá! - kelt a védelmembe a legnagyobb döbenetemre Cortez. Ez nagyon jól esett.
- C. - nek igaza van. Ren akkor lenne egy ribi amikor én egy rózsaszín hajú kislány. - szólalt fel Ricsi is.
- Igen. Reni egy naon kedves, okos lány. És én mint LBMÖ - je tanúskodhatok róla, hogy még egyetlen egy olyan kapcsolata sem volt. Mármint nem járt senkivel. - itt a számat elhúzva lehajtottam a fejem. Virág bele tarfált, de nagyon. Mert volt. Bár az igaz, hogy nem önszántamból jártam vele, csakhogy erről senki nem tud. Vagyis egy valaki igen. Dominik. Ő tudta. Mert meghalgatott. És mivel most drámai hangulatban vagyok azt is leírom, hogy ő volt az aki szó szerint megmentette az életem. De ezt majd később. És jött a fekete leves.
- Nem volt barátja, mi? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Tehát éled az életed hazugságokkal? - kérdezte lenézően.
- Nem úgy volt, ahogy te tudod. - sutogttam a cipőm orrát bámulva.
- Nem? Ezt hányszor bekamuztad már. - nevetett gúnyosan. - Pedig úgy volt. Hunorral összejöttél, az egész kapcsolatotok alatt megcsaltad valami idősebb gimnazistákkal. Igen úgy. - nézett rá a döbbent többiekre. - Majd lefeküdtél vele és elhagytad ezt mind bevalva. - fejezte be mondandóját. Mire én csak felnéztem és tekintetem mélyen az ővéb fúrtam.
- Tudod - kezdtem. - már meguntam. Meguntam magyarázkodni. Nyolcadikban még próbálkoztam egy ideig, de rájöttem: nincs értelme. Senki se fog nekem hinni. Pedig még bizonyítékom is van, de azt senki nem tudja mert mire odáig eljutnék otthagy, az akinek magyarázkodni próbálok. De úgy érzem nem kell megmagyaráznom semmit. Mert aki igazán szeret, csak barátként is, hisz nekem szavak nélkül is. Ha pedig nagyon érdekli rákérdez. Mi is történt pontosan? Biztos, hogy úgy volt az ahogy mondta? Jól vagy, mert nem úgy tűnik? Igen, ezt mind megkérdezné egy igazán jó és törödő barát. Meglátná a fájdalmát a másiknak, nem csak fizikait, hanem lelkit is. Úgy mint, ahogy Dominik, úgy mint, ahogy te soha. És, tudod mit? Terjeszd szét! Gyerünk! Engem már nem érdekel. Mert tudom vannak olyan barátaim akik megkérdezik ezeket. Nem hisznek el mindent amíg nem igazolom. Mert hisznek nekem és bennem. És ha megkérdezik én bármennyire is fáj feltépem a régi sebeket, elmondom nekik. Az egészet úgy, ahogy volt. És az, hogy te a kis "barátnőid" - mutattam idézőjeleket a levegőbe - és a többi Szent Johannás mit gondol rólam nem érdekel. Csak az, hogy ők, az osztály társaim, a barátaim mit gondolnak. Az ő véleményük számít csak. És, ha mégis neked hinének, akkor tudom még mindig van aki egy szó nélkül itt van és mellettem áll bármiben. Igen, Dominik. Ő tudja, ő végig velem volt, támogatott. Megakadályozta, hogy olyat tegyek ami már visszafordíthatattlan lett volna. És lehet, hogy nehéz volt neki, de senkinek nem mondta el, hogy mi van velem mert megkértem rá, hogy a szüleim ne vigyenek valami leány iskolába. - a hegyi beszédemnek végül Máday vetett véget, pedig még folytattam volna.
- Maguknak talán nem kell órára menni? - ordibált a lépcső tetejéről mire mind elindultunk felfele. Az osztály terembe épp, hogy Kardos előtt estünk be. A többiek teljesen lesokkolva én meg egy kicsit szétesve. Irodalom után Kinga és Virág kirángatott a lány mosdóba.
- Renáta magyarázd meg ezt az egészet! Most mi van? - kérte Kinga miután megállapította, hogy nincs senki a mosdóba.
- Elmondok mindent. - kezdtem a mesélést. - Az egész úgy kezdődött.......

Hamarosan folytatás

Sziasztok! Kérlek ne kövezzetek meg a befejezésért. Remélem tetszett, ezt komentben vagy vote - tal, ha jeleznéd, az jól esne. Bocsánatot kérek, hogy későn hoztam a részt, az esetleges helyesírási hibákért és elnézést a csúnya szavakért is. Holnap megpróbálom hozni a részt.
Addig is pusszancs és csoki: Rózaszál