Elhallgatott múlt Szjg ff.

Nyár És Az Első Nap

A nyaram. Nem volt a legjobb, de legalább nem otthon kuksoltam és gondolkoztam azon, hogy írjak vagy ne írjak neki. Persze ebben Kinga is segített mikor haza értem. És, hogy honnan? Kanadából. A nagyapám elhunyt, az ő temetésén voltunk. Anyuék még mindig Kanadában vannak és ott is lesznek, mert apu folytatja a papa vállalkozását. Nagyon nehéz volt a szüleimet meggyőzni arról, hogy én itthon maradthassak és itt járjam ki a gimit. De végül nagyi segítségével rá vettük a szüleim, hogy élhessek egyedül. Végülis tavasszal leszek 17 éves és a Magyarországon élő nagyszüleim itt vannak. Az meg hogy ők magasról tojnak a fejemre az mindegy. Úgyhogy egyedül élek. Ezt csak Kinga tudja és ő sűrűn meg is látogat, ide - oda ráncigál magával, szóval nem hagy unatkozni. De azt még ő se tudja, hogy anyám kicsit ki van akadva rám apám meg gyászol és mással nem is nagyon foglalkozik. Ezért pedig én augusztus óta a plázában takárítok. Aztán elérkezett a mai nap. A 11. első napja.
Reggel gyorsan elkészültem és egy szendviccsel már indultam is.
- Sziasztok! - köszöntem mikor oda értem a sulihoz.
- Helló, szia, cső, csoki. - kaptam a válaszokat, majd Virág egy Reni sikítással a nyakamba ugrott.
- Oan naon hiányoztál. - motyogta a válamba.
- Te is nekem. - válaszoltam.
- De hát tegnap előtt találkoztatok. - értetlenkedett Ricsi. Mi csak legyintettünk olyan " te ezt nem érted" stílusban. Még beszélgettünk egy kicsit, azt is megtudtam, hogy Cortez Párizsban van a levelező társánál és csak a jövő héten jön suliba. Majd bamentünk, végig hallgattuk a szokásos évnyitó beszédeket és írtunk. Sokat írtunk. A négy ofő óra után elindultam haza. Eredetileg egyedül csak, hogy Zsolti valószínűleg utánam futott.
- Várj, Reni, jövök veled. - én csak bólintottam. Egyideig csendben sétáltunk egymás mellett majd Zsolti megszólalt.
- Azért jöttem utánad, mert láttam rajtad, hogy valami nincs rendben. - sóhajtottam egyet majd válaszoltam.
- És? Van tipped mi nincs velem rendben?- néztem rá kérdőn.
- Nem is tudom............. Olyan kialvatlanak tűnsz. - fogalmazta meg végül.
- Tényleg? Ennyire észre vehető? - tettem meglepődést, majd felnevettem. - Egyébként azért, és ezt ne mond el Kingának, de mivel a szüleim Kanadában vannak apám gyászol így őt más nem érdekli, anyám pipa rám tehát nem nagyon rúg ki a hámból. Szóval muszály valamit dolgoznom ezért a plázában vagyok takarítónő. Már augusztus utolsó hete óta. - magyaráztam meg.
- Ez durva. - szólalt meg egy kis hatás szünet után. - Tudok valamiben segíteni? - kérdezte.
- Nem kell, megoldom. - húztam ki magam halványan mosolyogva Zsoltira.
- Mondta már valaki, hogy a nyáron sokat voltál Kingával? - kérdezte nevetve, ezen én is felnevettem.
- Magamtól is rá jöttem. - válaszoltam. Aztán oda értünk hozzánk. Vagyis hozzám.
- Bejösz? - kérdeztem.
- Naná. - bólogatott.
- Nincs kaja, úgyhogy csinálni kell valamit. Gofri jó? - dobtam le a cuccaim. Zsolti kicsit szerencsétlenül állt a folyosó közepén. - Csak dobd le valahova a táskád, én is mindig így csinálom. - vonogattam a vállam.
- Mióta vagy ilyen laza? - nézett rám furcsán miközben ledobta a táskáját.
- Amióta egyedül élek. - röhögtem el magam. Bementünk a konyhába.
- Na, szóval nyers tojás vagy, mivel van édesítőszer, cukor mentes gofri?- kérdeztem. - Van gofrisütő is. - tettem hozzá.
- Bármennyire is gyorsabb lenne a nyers tojás én inkább a gofrit választanám. - nevetett.
- Egyett kell értenem veled. - válaszoltam a lehető legkomolyabban.
- Látod milyen jó ötleteim vannak? - tetetett ő is komolyságot, majd mind ketten felröhögtünk. Egy földre ejtett tojással késöbb kész lett a tészta és a gofrisütőt is bedugtuk amikor Zsolti telója csippant egyet.
- Dave kérdezi hol vagyok. Mondhatom neki, hogy jöjjön hozzád? - kérdezte.
- Igen, persze. - válaszoltam a hütőt becsukva. Zsolti eltünődve nézte a hütő ajtját.
- Ki az a srác a képeken? - kérdezte meg végül.
- Dominik, áltálánosban egy osztályba jártunk és azóta is nagyon jóban vagyunk. Szinte olyan ő nekem, mintha a bátyám lenne. Mint te. Ő az egyetlen IGAZI barátom a ált. suliból. - magyaráztam a képeket nézve.
- Értem. - bólintott. - Tehát úgy tekintesz rám mintha bátyád lennék? - kérdezte vidáman.
- Igen. - fordultam meg a liszttel a kezemben. Csak azzal nem számoltam, hogy Zsolti mögöttem van így neki mentem és tiszta liszt lett.
- Hoppá. - suttogtam döbenten.
- Igen? - kérdezte szórakozottan, majd belenyúlt a lisztes zacskóba és az arcomba nyomta. - Hoppá. - ismételte meg a pár másodperccel ezelőtti szavam. És kitört a liszt háború. Amikor már az egész konyha és mi is tiszta lisztesek voltunk a csengő megszakította a szorakozásunkat. Tudtuk, hogy Dave az ezért egyből az ajtóhoz rohantunk.
- Szia! - téptem fel az ajtót.
- Csoki haver! - kiáltotta Zsolti és még a kezében maradt lisztet neki dobta az ajtóban álló Dave - nek.
- Mi a szent ég? Zsolti, ha bele ment az IPhone - omba...... - kezdte Dave mi meg csak röhögtünk. - Veletek meg mi van? Szelemeset játszotok? - nevetett most ő rajtunk.
- Nem, gofrit sütötünk. - ráztam meg a fejem.
- És pont jókor jöttél takarítani. - jegyezte meg Zsolti.
- Na ne már! Tele szorjátok liszttel a házat és én takarítsak ki? - kérdezte tetettet felháborodással.
- Természetesen nem. - ráztam meg a fejem nevetve. - De azért segíthetnél egy kicsit. - néztem rá kérlelően.
- Sőt, én és Dave fogunk kitakarítani. Mert na, a szabadnapodon legalább ne takaríts. - nézett rám Zsolti.
- Mi? Milyen szabadnap? - értetlenkedett Dave.
- A plázában dolgozok takarítoként, de ha megtudom, hogy elmondtad Kingának te fogsz nálam takarítani! - igen, azt hiszem tényleg sokat voltam Kingával.
- Egy szót sem szólók. - ígérte meg - Amúgy a szüleid nem fognak kiakadni emiatt? - nézet szét a konyhába.
- Mért akadnának ki? Már nem itt laknak. - vontam vállat.
- Hogyhogy? - kérdezte döbenten.
- Apu Kanadában folytatja papa vállalkozását. - magyaráztam meg a seprűt elő véve.
- Add azt ide! - kapta ki a kezemből Zsolti.
- Baszus, a gofrisütő! - kiáltottam majd oda pattantam és gyorsan kihúztam. - Az kéne még, hogy leégjen a ház. - ráztam a fejem. Ezekután gyors feltakarítottunk és most már tényleg elkeztük sütni a gofrit. Mikor kész lett leültünk a nappaliban és ettünk. Evés közben egy csomót beszélgettünk és nevettünk. Aztán a srácok elindultak haza, én beraktam a hütőbe a megmaradt gofrit (kicsit sok lett), majd lefürödtem és lefeküdtem aludni. Sokáig maradtak a srácok, vagy inkább sokat ettünk(😅). Mielőtt az állom a szememre jött volna csak egy személyre gondoltam mint eddig mindig. Cortezre. Szeretem őt és azt hiszem örökké szeretni is fogom. Eldöntöttem, hogy ha haza jön Párizsból sokkal jobban fogok próbálkozni és nem adom fel. Bár az tény, hogy nyíltan nem bírnám csak így megmondani, hogy amúgy kilencedik óta szeretem őt. Vagy inkább nem merném. Félek nem fog sikerülni a VALJUK BE akció, de most már az új Reni vagyok aki nem fél próbálkozni és mindent megtesz, hogy elérje a célját. És ha végül nem sikerül a V. B. akció, akkor még mindig ott van a B terv és érettségi után elrabrom és bezárom a pincébe míg belém nem szeret. Nem vagyok elmebeteg. Tényleg, nem!

Sziasztok! Ez lenne a legelső fanfictionom, ami nem másból mint az szjg - ből készült / készül. Köszönöm, ha elolvastad, remélem tetszett. Hamarosan jön az új rész.
Addig is pusszancs és csoki: Rózaszál.