𝙎𝙩𝙖𝙮 𝙬𝙞𝙩𝙝 𝙢𝙚...𝙥𝙡𝙚𝙖𝙨𝙚 | 𝙅𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠 𝙛𝙛. |

chapter three ( jungkook )

Lassan, lustán nyitogatom szemeimet, majd körül nézve a helyiségben konstatálom, hogy bizony a szobámba vagyok, jól betakargatva. Fogadni merek, hogy Jin volt az. Pedig elmondtam neki, hogy akkor se jöjjön be a szobámba, ha beteg vagyok. Borzasztóan irritál a tudat, hogy itt volt bent. Egyszerűen a szobám egy olyan hely, ahol csak én lehetek, az én kis zugom, ahol senki sem piszkálhat. Meg persze tele van képekkel. Amiken édesanyámmal vagyok, így egy fokkal könnyebbek a reggeli felkelések és esti elalvások.

Kikelve az ágyból a fürdőbe megyek, ahol lezuhanyzok, ami közben köhögök néha, majd felvéve egy fekete felsőt, fekete nadrággal.

Lassan megyek le a nappaliba, ahol a kanapén ülve fogadnak barátaimnak néha nevezhető egyének, aggódó tekinteteik. Lassan végig pásztázom a srácokat, kiknek semmi bajuk. Yoongi kissé szarul fest, van egy két seb az arcán, kézfeje bekötve, de ha azt mondom, hogy nem lepődtem meg, nem mondok új dolgot. Viszont a másik srác sehol, akit megmentettem. Mindegy. Itt van még Jin, aki az én személyes orvosom, Namjoon is itt van, aki amolyan hacker, a zseni, Taehyung. Ő sok embert ismer, sok a kapcsolata, plusz ő szokta felmérni a terepet, tehát ő amolyan jobb kezem.

A nappaliban, a lépcső alján, az ajtóban, a konyhabejáratnál, a nappaliból nyíló kertre néző hatalmas toló ajtóknál - és fontos megemlíteni, hogy az üvegek golyóállóak - is, plusz mindenhol őrök állnak. A ház minden szegletében. A színek szinte mindenhol sötét, a bútorok is fekete, sötét barna, szürke árnyalatokban pompáznak.

-Jól vagy? Minden oké? Nem fáj semmid? Nem vagy lázas? - jött felém Jin, már a kezét is tette volna a homlokomra, viszont mivel utálom, ha hozzám nyúlnak, már ütöttem is el a kezét, mire kissé megbánó, szomorú fejet vágott. Hát ez van. Tudja jól, de mégis próbálkozik.

-Nem meglőttek, csak egy kis füstöt nyeltem. Semmi nagy dolog. Mindenki mehet a dolgára. - emelem fel a hangom, amit mindenki meglepődött fejet vágva hallgat, de végül elmegy mindenki. Egyedül Yoongi marad a nappaliba.

-Sajnálom. - szólal meg, mikor levetődök a kanapéra, majd csatlakozik hozzám.

-Mit?

-Nem szóltam merre megyek. És még Hobit is kimentetted. Tudtam, hogy dolgozni fogsz és...egyszerűen sajnálom. - beszélt össze-vissza, de mikor látta, hogy nem igazán vagyok vevő jelenleg erre, csak befejezte. Miért jártatja a száját valaki, aki megcsinálta a bajt, de már változtatni nem lehet rajta? Megtörtént és kész.

-Nincs nagy baj, de legközelebb szólj merre mész. Meg amúgy is, ki ez a Hobi meg mi a fészkes fenét voltatok ott? Ki volt azaz alak? - kérdezem eltűnődve az utolsó kérdésen. Mire gondolhatott azzal, hogy minden az én hibám ami történik és ami fog? Ami akkor történt az az, hogy Yoongi miattam volt ott, akkor Hobival az élen. Tény és való, hogy nem egy ellenségem van, de tudják, hogy nem kéne újat húzni pont velem, mert annak sosincs élő végkimenetele. Nem tudom, hogy ki lehetett ez a ficsúr, de úgy néz ki, hogy nem ismer. Nem tudja, hogy ki vagyok.

-Hobi... nos a neve egyébként Hoseok, csak Hobi vagy Hope a beceneve. Amúgy együtt vagyunk. És mit szeretne egy pár egy elhagyatott, de még épen álló házban? Hát nem beszélgetni, ezt te is tudod. - mondja perverz kifejezéssel arcán, maga elé meredve, szóval szerintem elképzelte a jelenetet. Nadrágjára pillantva igazam van. Úgy áll, mint a cövek.

-Tudom! Ne részletezd! Inkább menj és intézd el magad! Én elmegyek edzeni. - állok fel a kanapéról, elindulok a szobámba, hogy felvegyem a bőr szerkóm, majd felkapom az edzős táskám és belepakolom a szükséges dolgokat, indulok is a motoromhoz, ugyanis most motorozni van kedvem és amúgy sincs közel az edzőtermem.