"ᴀᴍɪɴᴛ ᴍᴇɢᴘɪʟʟᴀɴᴛᴏᴛᴛᴀᴍ, ᴛᴜᴅᴛᴀᴍ, ᴠᴀʟᴀᴍɪ ᴍᴇ́ʟʏᴇɴ ᴍᴇɢᴠᴀ́ʟᴛᴏᴢᴏᴛᴛ ʙᴇɴɴᴇᴍ. Ő ᴀᴢ, ᴋɪ ᴊᴏʙʙ ᴇᴍʙᴇʀʀᴇ́ ᴛᴇᴛᴛ. Ő ᴀᴢ ᴇ́ɴ ᴍᴀ́sɪᴋ ғᴇʟᴇᴍ."
Néhány részben 18+-os jelenetek is megtalálhatóak, azokat a részeket külön jelölni fogom. A könyv nyelvezete durva. Mindenki...
"Édesanyám mellkasán fekve hallgatom ritmusos szívverését, miközben a hajával játszadozom, ő pedig a tarkómon megpihenő hajam birizgálja. Nem lehetettem több, mint 4 éves mikor megtörtént. Mindketten élveztük, ahogyan a szellő kedvesen megsimogatja orcáinkat, olykor-olykor édesanyám hajába kap. Időközben elkezdi dúdolni egyik kedvenc dalát, mire lassan lehunyom a szemeim, hogy aludhassak egy keveset, ugyanis nagyon álmos voltam.
Mikor legközelebb kinyitom elnehezült pilláimat, nem hallom édesanyám szívverését, nem simogatja a hátam, sem a hajam, nem dúdol. Felpillantva édesanyám üveges szemeibe, könnybe lábadnak szemeim. Próbálom felébreszteni, hátha csak meg akar ijeszteni, de nem reagál. Felülök, majd rázni kezdem vállait, hogy felébredjen.
-Anya! Anya, kelj fel, ez nem vicces. Hallod? Hé! Anya! - kezdek megrémülni, majd észre veszem az oldalán skarlát vörös foltot ingén, ahogyan oldalára tapad, kiemelve kecses formáját. Odanyúlva felhúzom a textilt, mit nem kellett volna, majd felordítok.
Egy idős férfi siet hozzám, hogy karjaiba véve egyre messzebbre s messzebbre vihessen édesanyámtól, kit már egy idő után nem láthatok többet. Nem játszhat velem többé, nem mondhatja el, hogy szeret, vagy büszke rám, nem mondhatom el neki, hogy mennyire szeretem is őt vagy tisztelem, nem ölelhetem meg többé, ő sem engem. Ő már nincs többé."
Zihálva kelek fel az újabb rémálomból, ami évek óta kísért. Az idő nem sokkal az ébresztőm előtt van, ezért úgy döntök, hogy nem alszom vissza, inkább elmegyek és lezuhanyozok.
A hideg vízcseppek versenyt futva haladnak végig egész testemen, miközben próbálom megnyugtatni magam. Édesanyám 20 évvel ezelőtt halt meg. Éppen úgy, ahogyan az álmomban történt. Sokszor álmodom újra, élem át azt a fájdalmat, amit akkor és ott éreztem. Az évek alatt megedződtem, mind lelkileg, mind fizikailag, de mit sem ér egyik sem, ha anya halála kiakaszt egy pillanat alatt.
A fürdőből kilépve, a szobámban felveszek egy fekete inget, fekete nadrággal, majd felöltözve, a Range Roverbe ülve indulok el az irodámba.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
-Jó reggelt főnök! - köszönt Jackson, amint beléptem az épületbe, amit egy biccentéssel lereagálva haladtam tovább, hogy a lift felvigyen a legfelső szintre, ahol az irodám van. Biztos sok megint a papírmunka.
Az irodába érve látom, hogy bizony sok megint a munka, szóval miután felhívtam Jacksont, hogy hozzon egy kávét, megfordulva a hatalmas üvegfalon keresztül figyelem az ébredező várost. A Nap már fent van, ebből adódóan világos van. A folytonos nyüzsgés az, ami megszokott nyugtatni, éppen ezért van magasan az irodám, hogy megnyugtasson a kilátás, hiszen sokszor vagyok ideges, meg basszus... ki ne örülne egy ilyen kilátásnak? Megfordulva nekiállok a papírmunkának, amivel nem fogok egyhamar végezni.
Egésznap az asztal felett görnyedve végzem a munkám irodai részét, ebéd időt tartva, ugyanis nem lenne jó erőtlenül dolgozni. Este hat óra felé, a telefonom eszeveszett csörgésbe kezd, aminek kijelzőjén Taehyung nevét pillantom meg. Most kéne átvennie a fegyverkészletet, tehát ha hív, biztosan baj van.
