𝙎𝙩𝙖𝙮 𝙬𝙞𝙩𝙝 𝙢𝙚...𝙥𝙡𝙚𝙖𝙨𝙚 | 𝙅𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠 𝙛𝙛. |

chapter five ( jungkook )

~Gyorsan itt az elején szeretném leszögezni, hogy a történetet átírtam néhány helyen, mert vagy értelmet nem láttam benne, vagy csak szimplán nem tetszett. Ajánlom újra olvasni, mert néhány új részt is írtam hozzá. puszi a pocitokra! ^^~

Az este további részében - miután eldőlik, hogy Jimin és San maradnak - leülünk a konyhába enni, majd a nappaliba megyünk és elkezdünk valami mesét nézni, figyelemmel Sanra. San mellettem ül, az egyik lábát átdobva az enyémen és a mellette ülő Jimin ölébe hajtja a fejét. Jimin nem nézi ezt jó szemmel, ugyanis megpróbálta a lábát leszedni rólam, de én kezére fogtam.

-Hagyd csak. Ha ez neki így kényelmes, hadd maradjon így. - suttogom, majd még mindig kezét fogva nézek rá, amitől egy kissé elkalandozik, ugyanis hosszú percekkel később rázza le kacsóiról az én kezeimet, majd édesen elpirulva helyezkedik vissza eredeti pozíciójába. Visszadőlve elkezdem San lábait simogatni, - melyek már ölemben foglalnak helyet - reménykedve, hogy elalszik.

Yoongi és Hobi a kanapé másik végében fekszenek ölelkezve, amitől hányingerem támad. Túl nyálasak. De legalább boldogok. A másik oldalban pedig Namjoon, ölében pedig Jin, kinek háta Nam mellkasához simul.

Mivel San már az igazak álmát alussza, megkísérelem felvenni, majd azonnal nyakamhoz bújik, szorosan a nyuszit szorongatva. Nyöszörögni kezd, így dúdolni kezdek, miközben a hátát simogatom. Érzem magamon mindenki tekintetét, de legfőképp Jiminét, hogy ugrani tudjon, ha baj adódna. Lepillant Sanra, elmosolyodik, majd nyúlna érte, de csak megrázom a fejem.

-Felviszem az ágyba. - suttogom a fiúnak, majd óvatosan felállok és elindulok a lépcső felé.

Fent megállok gondolkodni, ugyanis a saját ajtóm előtt ácsorgok. Szívesen aludnék a picivel, de eddig nem engedtem be senkit a szobámba. Most meg itt állok, hogy bevigyem lefektetni? Valami nem oké.

A lépcsőhöz pillantva meglátom Jimint, ahogyan közeledik felénk. A kezeit nyújtja Sanért, én pedig átnyújtom neki. A kicsi ismét nyöszörögni kezd, amit a fiú babusgatása, sem nyugtatása sem hallgattat el. Sétálni kezd vele, ringatja, majd percekkel később újra nyugodtan alszik.

Hátrébb lépve elindul a szobájuk felé. Amint odaér, belép az ajtón, majd csendesen bezárja.

Megrázva a fejem; elűzve a sok gondolatot, amik bennem kavarognak, úgy döntök, hogy elmegyek lezuhanyzok, majd utána a dolgozó szobámba indulok, hogy megcsináljam a tengernyi papírmunkát.

Amikor már a felével kész vagyok, lemegyek a konyhába, hogy igyak egy kávét. Amint elkezdem kortyolgatni a fekete nedűt, savanyú fejet vágva kiöntöm a lefolyóba.

-Aissh, ez nem jó! - dobbantok egyet a lábammal, majd kuncogás üti meg a fülem. Megfordulva látom, hogy Jimin az ajtóban áll, miközben engem néz mosolyogva.

-Mi nem olyan jó? - kérdezi még mindig kuncogva, majd a szekrényhez lép, ahonnan levesz egy poharat, majd közvetlen mellém állva, megtölti vízzel.

-A kávé. Nem lett jó. Nem finom. - mondom halkan, monoton hangon, nehogy felébresszek valakit.

-Esetleg készítsek? - kérdezi félve, mire fejben elvigyorodok, hogy végre ihatok Jimin készítésű kávét. Bólintok egyet, majd arrébb állok, hogy eltudja készíteni.

Amint befejezi, átnyújtja nekem, én pedig előszeretettel kortyolok bele a nekem készített, cukros folyadékba. Az íze tökéletes. Hümmögve adom Jimin tudtára, hogy ez bizony megint több mint jó. Imádom. Mosolyogva nézi ahogyan iszom a kávét, majd kuncog egyet. Nem értem miért, így egyik szemöldököm felhúzva néztem rá.