Skephalo hun [Szünetel]

4.rész(Nem tudok ehez jó mellék címet :] )

*Bad szemszöge*
Csak most jutott eszembe hogy haza kéne mennem. De várjunk...a szüleim nem tudtak arról hogy buliban voltam. Remélem még nincsenek otthon. Viszont hány óra van? Reggel 10. Már biztosan otthon vannak. De szólok elötte Skep-nek hogy haza mennék.
-Sgeppy. Haza kell mennem. Maradnék még de már biztos „aggódnak” értem a szüleim. Sajnálom.
-Oh. Megértem. Viszont haza vigyelek?
-N-nem muszáj.-mondtam kissé remegő hangon.
-Valami baj van, kicsikém?-Amint kimondta az utolsó szót újra pillangók jelentek meg a gyomromban.
-N-nincs. Viszont én most haza megyek.-ezzel nyomtam egy puszit az alacsonyabbik hajába.
Mivel eleve volt rajtam, nem a legtisztább, de valami ruha, ezért nem öltöztem át, mikor kiléptem az ajtó küszöböt egyből haza felé vettem az irányt. Mikor haza értem, csak anyám ült az asztalnál és idegesen nézte ahogy bejövök az ajtón.
-Sz-szia anya.
-Kis fiam. Hol a francban voltál? És mi ez a gönc rajtad?! Kié ez a pulóver?! Mert tudtommal neked ilyened nincs.
-Anya. É-én... b-bulizni voltam e-egy barátommal.
-A többire is kérem a választ, kisfiam!
-A, a pulóvert, p-pedig a zsebpénzemből vettem.-próbáltam hazudni.
-Takarodj fel a szobádba és gondolkodjál el egy kicsit!
-D-de any-
-Semmi de!
Felmentem a szobámba, és mivel semmi jobb dolgom nem volt ezért felhívtam Zak-et.
-Szia kicsim!-köszöntem.
-Szia Bad! Miújság?  
-Nagyon semmi, csak nem volt jobb dolgom, unatkoztam ezért felhívtalak. Veled mizu?
-Éppen boltba készültem, de azon kívűl nagyon semmi.
-Oh. Akkor nem is zavarlak.
-Nyugi kicsim, nem zavarsz.
Ezután beszélgettünk még egy ideig, amit egy ajtó nyitás zavart meg. Ijedtemben kinyomtam a hívást. Apám és anyám volt az.
-Fiam. Beszélnünk kell.-szólalt meg szigorúan apám.
 -Hallottuk a beszélgetésedet azzal a fiúval. -folytatta.
-És az én egyetlen fiam NEM LESZ MELEG(direkt nem a b betűs szót írtam :] ), VILÁGOS?!
-D-De apa.-miután ezt kimondtam lekevert egy elégnagy pofont, amitől a földre estem, és kimentek a szobából. Ettől féltem. Hogy nem fogadnak el. A barátomnak meg csak egy teher vagyok. Lementem a konyhába, ahol a szüleim beszélgettek. Inkább nem szóltunk egymáshoz.
*time skip, este*
Már aludni készültem, amikor apám bejött, és ezt mondta:
-Egy heted van hogy eltakarodj ebből a házból. EGY! Megértetted?!
Csak ijedten bólogattam, egy hang se jött ki a számon valamiér. Felált, és kiment.
*másnap*
Szinte remegve mentem be az iskolába a tegnapi nap miatt. Nyílván voltak akik észre vették, de azoknak nem válaszoltam. Beléptem az osztály terembe, barátom azonnal  a nyakamba ugrott. Ő is észre vette hogy valami nincs rendjén, de féltem neki elmondani. Nem akartam egy mégnagyobb teher lenni a számára.
Mindenkinek csak púp vagyok a hátán...
*

*****
Zdravo emberek! Itt az új rész, és igen tudom rövidebb lett mint a többi, de ezt kérlek most nézzétek el xD.