0

112 6 0
                                    


(Sziasztok! Ez az első könyvem és nem tudom, hogy milyen rendszerességgel lesznek részek.
Remélem tetszeni fog nektek, és nagyon szívesen fogadok építő jellegű tanácsokat.)

...
3 évvel ezelőtt

Fekszek a padlón. Próbálom a lehető legkisebbre összehúzni magam. A nevelő apám ütései elől próbálok elbújni. Minden egyes alkalommal amikor a szíj a bőrömbe hasít csak próbálom még kisebbre összehúzni magam. Nem sírok. Nem merek mert a végén azért is kapok.

- Gyenge vagy. Egy gyenge ember nem kell senkinek. Egyedül fogsz meghalni. Senkinek sem kellesz se most se később. Jobb lett volna ha meghalsz a szüleiddel együtt. - üvölti.

Igaza van. Gyenge vagyok.
Ám hirtelen elkezdtem erőt érezni magamban és gyűlöletet. Felnézek a nevelő apámra. Tekintetében félelem látszik. Oldalra nézek a fali tükörbe. Szemeim sárgán izzanak. Érzem ahogy testem kezd átalakulni.  Csontjaim megnyulnak.  Fáj ,de nem halálosan, az előző ütések jobban fájtak. Mikor átalakultam.  Elindultam a nevelő apám felé morogva, habzó szájjal.

-Szörnyeteg! - csak ennyit tudott kinyögni.

Ez volt az utolsó szava.

Az ösztön rabjaWhere stories live. Discover now