Az ösztön rabja

4. rész

...(Elindultunk a bejárati ajtó felé és kiléptünk rajta.)...

...

Amikor kilépek utána az ajtó fölött az tűnik fel elsőnek, hogy a nagy fából léptünk ki. Nagyobbnak tűnik így közelről mint messze annó.

Körülnézve meg kis faházakat látok, kunyhókat. A falka tagok nagy része kint munkálkodott, de férfiból nem látok sokat. Szinte csak nők és gyerekeket látok. Érdekes.

- Napközbe csak a a nők maradnak itt. A fiúk elmennek vadászni. - mondta Kris mintha hallotta volna mitt gondolok.

- De honnan..?
- Társ dolog.- vágja rá.
- Te is hallanád, csak elfolytod magadban a társ dolgot. Ha megjelöllek ez a kötelék még erősebb is lesz.- mondja miközben a házak között sétálunk. A kezemet meg még mindig fogja.
- Nem szeretnék itt maradni. Nekem van otthonom és életem. És szeretném ha te ezt elfogadnád.
Hirtelen megtorpan. Majd mélyen a szemembe néz.
- Azt akarom, hogy itt maradj. Én vigyáznék rád és szeretnélek. Együtt uralkodnánk a falka felett.
- Tudok magamra vigyázni. És nem akarok uralkodni.
- Rendben. Nem aralak bezárni. Viszont maradj még egy hetet kérlek.

Nem válaszoltam. Tovább sétáltunk, nem tűntek barbároknak. Olyanok mint egy nagy család.

Sétálgattunk a falu körül. Megmutatta a falunak a határait. Közben egy pillanatra sem engedte el a kezem.
Egyszer csak ödajön hozzám egy nő és megölel. Nem ölelek vissza inkább próbálom eltolni magamtól. Mikor eltávolodott tőlem közelebb húzódtam Kris-hez.

- Már vártunk. - Mondta a nő. Majd meghajolt az alfának.
Kérdőn felnézek Krisre.
- Ő az anyám. Már nagyon régóta várja, hogy megtaláljam a párom mégha lehetetlennek is tűnt.
- De eljöttél. - mondta a nő.
- Nemtervezek maradni - mondtam félve.
A nő úgy nézett rám mindha azt mondtam volna, hogy úfó vagyok.
- Dehát..Dehát itt az alfád.
- Kris nem az alfám attól még, hogy a társam.
- Dehát ez nem így működik.
-Jólvan anya ezt majd még megbeszélem veled de mi megyünk tovább. - mondta Kris.
Ezzel tovább is állunk.

-Mért hajolt meg előtted a saját anyád?
- Alfa vagyok. Mindenki alattam áll kivéve a párom. És mivel anyám már nem alfanőstény ígyhát alattam áll.
- Dehát az anyád..
- Aki alattam áll annak tisztelnie kell. Aki nem tisztel az meghal.
- Elis felejtettem kivel beszélek- motyogom- és mi ez a nőstényezés?- kérdem
- Mért ti, hogy hívjátok?- néz rám furán
- Az alfa párja az a Luna.
- Jézusom.- kezd el röhögni.
- Ne nevess.- nézek rá csúnyán- a ti megszólításotok meg olyan lekezelő mindha egy tárgyról beszéln..- ekkor meghallotunk valami zörejt a fák közül.
- Csak a fiúk. Visszatértek a vadászatból. Most öltöznek vissza.

Ekkor sok férfi lép ki a fák mögül.

-Alfa ma nem volt túl nagy szerencsénk. - mondta az egyik. - Keletre volt egy szarvas csorda csak az a bökkenő, hogy mind halott volt. Szerintem egy csomó új farkas együtt gyilkolászik falkában. - láttom Krisen, hogy nagyon ideges lett.
- De ki ez a csinos lányka?- vágott közbe egy szőke férfi.
- A nőstényem.- Válaszolta csúnya pillantással Kris.
A szőke meglepő pillantás vet Krisre.
- Az új? - kérdezi.

Ebben a pillanatban mintha összetörtem volna. Gyorsan visszasiettem az alfa házba.
- Ava várj.- siet utánam Kris. De nem állok meg.  Érzem ahogy a szemeim megtelnek könnyekkel.

Mikor már a szobában voltam  ránéztem.
- Több társad is volt már vagy mi?- kérdezem szinte ordítva.
- Mi? Nem. Tudod, hogy ilyen nem létezik. Összevissza beszél. Csak több nővel feküdtem már le.
- És az még jobb?
- Had fejezzem be! Akkor még nem is sejtettem, hogy lesz társam. Úgy értette. De nem lesz több ilyen esküszöm. Nem akarok már senkit. Csak téged akarlak Ava ércsed már meg. Csak rád vágyom ezen az egész kibekúrt világon.- A végét már ő is kiabálta.

A szavai arcon csaptak. És abban a pillanatban mindketten csöndben maradtunk. Csak néztük egymást.

Ugyanabban a pillanatban mozdultunk és estünk egymásnak.

Csókja olyan volt mindha haza értem volna.  Keze a derekamra úgy illeszkedik mindha oda találták volna ki. Kezem belevezettem hajába és úgy húztam magamhoz még közelebb.  Csókja egyszerre volt óvatos és eszeveszett birtokló.

Nem ez az első csókom, de mégis olyan érzés mindha ez lenne az első.

Lihegve váltunk szét.

- A kurva anyját. Még jó hogy nem ovulálsz különben nem bírnék magammal. Így is nehéz.- Mondatára elpirulok.

Most érzem csak meg mennyire kimerültem a mai sok stressztől.
- Álmos vagyok Kris. Én lefekszem. - mondom ásítva.

Vele akarok aludni, de tartani szeretném magam.

- Rendben. Jóéjszakát. - mondja majd homlokon csókol
-Jóéjszakát.- mondom énis és ezzel ő ki is lép a szobából.

Találok a szobában egy nagy pólót. Ez pont megfelelő. Átveszem a pólóm erre. Pólóban és bugyiban bújok be az ágyba.

Nem tudok aludni. Mikor már hajnali kettőig csak kinlódtam, felkeltem az ágyból.
Automatikusan kimegyek a szobából.

Ösztönből követem az illatát.

Mikor erősödik megtorbanok egy ajtó előtt.
Mély levegőt veszek és lenyomott a kilincse.
Rögtön szembe egy ágy. Kris rajta ül és engem néz.

Tudta hogy jövök.

- Gyere. - csak ennyit mond.
- Nem akarlak zavarni.
- Te sose zavarsz Lunám. - A megnevezésre megdobbant a szívem.

Bemászok mellé az ágyba, betakarózom és lefekszek tartva a távolságot. Elfordulva tőle hunyom le a szemem. Mikor meghallom szuszogását. Alszik. Ekkor érzem, hogy átkarol.  Arcát a nyakamba furja. Érzem ahogy szaglászik, motyog valamit és megint szuszog.

.

Reggel arra kelek, hogy nem kapok levegőt.
Ebben eléggé közre játszik a rajtam hortyogó alfa.

Próbálom finoman letolni magról kevés sikerrel. Egyre jobban szorít magához.

- Még egy percet.- motyogja félálomban.
- Te aludj nyugodtan én szeretnék felkelni.- ezzel sikerül is legördítenem magamról és mikor álnék fel érzem, hogy "valaki" vissza ránt.
-Na azt nem.- és már huppanok is vissza.
És ezzel a lendülettel átkarol és arcát a nyakamba fúrja, majd jólesően morog.

...