Az ösztön rabja

5. rész

-.Na azt nem.- és már huppanok is vissza.
És ezzel a lendülettel átkarol és arcát a nyakamba fúrja, majd jólesően morog.

...

- Mégis fel kéne kelni. - mondom nagy sóhajjal. Mit hazudjak ez az állatias morgás kissé beindított.
A szobába már betévedtek a nap első sugarai. Fél nyolc körül járhat az idő.

- Igaz igaz - mondja sajnálkozva. - Kaphatok egy jóreggelt csókot? - kérdezi huncut mosollyal az arcán.

- Nem. - vágom rá. Érzem, hogy az arcom felveszi egy érett paradicsom színét. Mi van velem? Soha életemben nem tudtak zavarba hozni. Most meg..

- Naa - vág bánatos arcot. - Létsziii.- na az alfa aki mindent megkap most egy csókért könyörög.

Felvont szemöldökkel nézek rá pislogás nélkül. Farkas szemet nézünk, ez így elég vicces. Majd mikor nem számít rá egy gyors puszit adok a szájára és elkezdek sietve kimenni majd futni.

- Héé. Ez nem csók volt. - indul utánam. Mire én még gyorsabban futok. Közben kuncogok. Mivel gyorsabb nálam hamar elkap és maga felé fordít.
- Na mi van? Sikerült a felséges alfának kikelni az ágyból? - kérdezem játékosan.
- Szólított a kötelesség. - és ajkaimra tapadt. Még most is meglepődök, hogy tud valaki ilyen birtoklóan csókolni.

- Ma el kell mennem.- szakítja meg a csókot.- Egy csomó korcs elkezdett gyilkolni a környéken falkában, teljesen elvannak vadulva. Le kell őket rendeznem egyszer és mindenkorra.
- Rendben. - mondom érzelem mentes arcal. Nem akarok féltést mutatni. Az nem az én asztalom. Pedig magamban nagyon féltettem, féltem, hogy baja esik.
- Szeretném ha nem szöknél el. Az erdő tele van korcsokkal. És bármikor előbukkanhatnak. Figyelj én elengedlek amint teljesen felépülsz. De nem engedem, hogy az erdőben csatangolj egyedül. Főleg most.
- Rendben.
- Lejössz elbúcsúzni?
- Persze.

Mikor lementünk ott volt az egész falka. Mindenki búcsúzkodott. Hiszen kitudja látják e még egymást. A férfiak háromnegyede megy csak el. A  többi marad a biztonság kedvéért.

Kris is búcsúzott az anyjától. A nő kétségbeesetten öleli fiát.

Nem szeretek érzelgősködni, de amikor Kris felém fordul a nyakába csimpaszkodom és szorosan megölelem. Szegény jó, hogy nem fullad meg, de úgy látom nem zavarja. Ugyanis ajka kedvesen hív engem egy csókra. Ez a csók nem birtokló, hanem inkább tele van érzelemmel. Leginkább féltéssel. Mintha porcelánból lennék és félne , hogy eltörök. Mikor ennek az eddig számomra legkedvesebb csóknak vége lett, mélyen a szemembe néz.

- Bármit érzel is, ne indulj megmenteni.  Rendben?
- Ezt meg, hogy érted?- értetlenkedek.
Aztán eszembe jut mit mesélt annó Edward. A farkasok érzik a társuk fájdalmát egy kis mértékben, illetve a kedvesük sebei is meglátszanak rajtuk. Emlékszem, hogy Edward, hogy nyavajgott amikor Liliana-nak a menzesze idején hasi görcsei voltak. Amíg a nő  gondtalanul főzött a konyhában, addig kedves barátom a kanapén szenvedett.

- Ha úgy adódik érezni fogod, de nem kell hősködnöd ura leszek a helyzetnek. - mondja totál meggyőzően.
- Rendben.- ha azt mondja, hogy ura lesz a helyzetnek akkor elvárom, hogy egy darabban tolja vissza hozzám a formás seggét.
- Nyugodj meg a formás fenekem ezután csak is a tiéd. - kacsint. Tátott szájjal nézek rá.
- Ne turkálj a gondolataimba!
- De úgy élvezem. - nevet fel szórakozottan.

- Kris mennünk kell.- szól oda egy férfi.
- Rendben - és gyors puszit nyom a számra. Majd elindulnak a fák közé.  Elkezdenek átváltozni. Hallom a csontok ropogását, nyúlását és az egész alakulást.