-.Na azt nem.- és már huppanok is vissza.
És ezzel a lendülettel átkarol és arcát a nyakamba fúrja, majd jólesően morog....
- Mégis fel kéne kelni. - mondom nagy sóhajjal. Mit hazudjak ez az állatias morgás kissé beindított.
A szobába már betévedtek a nap első sugarai. Fél nyolc körül járhat az idő.- Igaz igaz - mondja sajnálkozva. - Kaphatok egy jóreggelt csókot? - kérdezi huncut mosollyal az arcán.
- Nem. - vágom rá. Érzem, hogy az arcom felveszi egy érett paradicsom színét. Mi van velem? Soha életemben nem tudtak zavarba hozni. Most meg..
- Naa - vág bánatos arcot. - Létsziii.- na az alfa aki mindent megkap most egy csókért könyörög.
Felvont szemöldökkel nézek rá pislogás nélkül. Farkas szemet nézünk, ez így elég vicces. Majd mikor nem számít rá egy gyors puszit adok a szájára és elkezdek sietve kimenni majd futni.
- Héé. Ez nem csók volt. - indul utánam. Mire én még gyorsabban futok. Közben kuncogok. Mivel gyorsabb nálam hamar elkap és maga felé fordít.
- Na mi van? Sikerült a felséges alfának kikelni az ágyból? - kérdezem játékosan.
- Szólított a kötelesség. - és ajkaimra tapadt. Még most is meglepődök, hogy tud valaki ilyen birtoklóan csókolni.- Ma el kell mennem.- szakítja meg a csókot.- Egy csomó korcs elkezdett gyilkolni a környéken falkában, teljesen elvannak vadulva. Le kell őket rendeznem egyszer és mindenkorra.
- Rendben. - mondom érzelem mentes arcal. Nem akarok féltést mutatni. Az nem az én asztalom. Pedig magamban nagyon féltettem, féltem, hogy baja esik.
- Szeretném ha nem szöknél el. Az erdő tele van korcsokkal. És bármikor előbukkanhatnak. Figyelj én elengedlek amint teljesen felépülsz. De nem engedem, hogy az erdőben csatangolj egyedül. Főleg most.
- Rendben.
- Lejössz elbúcsúzni?
- Persze.Mikor lementünk ott volt az egész falka. Mindenki búcsúzkodott. Hiszen kitudja látják e még egymást. A férfiak háromnegyede megy csak el. A többi marad a biztonság kedvéért.
Kris is búcsúzott az anyjától. A nő kétségbeesetten öleli fiát.
Nem szeretek érzelgősködni, de amikor Kris felém fordul a nyakába csimpaszkodom és szorosan megölelem. Szegény jó, hogy nem fullad meg, de úgy látom nem zavarja. Ugyanis ajka kedvesen hív engem egy csókra. Ez a csók nem birtokló, hanem inkább tele van érzelemmel. Leginkább féltéssel. Mintha porcelánból lennék és félne , hogy eltörök. Mikor ennek az eddig számomra legkedvesebb csóknak vége lett, mélyen a szemembe néz.
- Bármit érzel is, ne indulj megmenteni. Rendben?
- Ezt meg, hogy érted?- értetlenkedek.
Aztán eszembe jut mit mesélt annó Edward. A farkasok érzik a társuk fájdalmát egy kis mértékben, illetve a kedvesük sebei is meglátszanak rajtuk. Emlékszem, hogy Edward, hogy nyavajgott amikor Liliana-nak a menzesze idején hasi görcsei voltak. Amíg a nő gondtalanul főzött a konyhában, addig kedves barátom a kanapén szenvedett.- Ha úgy adódik érezni fogod, de nem kell hősködnöd ura leszek a helyzetnek. - mondja totál meggyőzően.
- Rendben.- ha azt mondja, hogy ura lesz a helyzetnek akkor elvárom, hogy egy darabban tolja vissza hozzám a formás seggét.
- Nyugodj meg a formás fenekem ezután csak is a tiéd. - kacsint. Tátott szájjal nézek rá.
- Ne turkálj a gondolataimba!
- De úgy élvezem. - nevet fel szórakozottan.- Kris mennünk kell.- szól oda egy férfi.
- Rendben - és gyors puszit nyom a számra. Majd elindulnak a fák közé. Elkezdenek átváltozni. Hallom a csontok ropogását, nyúlását és az egész alakulást.
ESTÁS LEYENDO
Az ösztön rabja
Hombres LoboA történet Ava Grey életének végéről szól. Vagy lehet csak most kezd el igazán élni? Az egyik falka békés és védi a halandó embereket. Míg a másik már szinte teljesen elvadult. Legalább is úgy hitték. Vajon az ösztön legyőzi a józan észt? ... "...