Utálom magam TwT... Hiába mondják nekem, hogy álljak le, de nem tudok XD. Na akkor ez itt egy Shigaraki x reader-ös könyv (mert ennek is el kell jönnie egyszer az életben).
Hana Hyuuga már 10 éves kora óta ismeri Tenko Shimurát és azóta el választha...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
XD! Bocsánat, de ezt muszáj volt be raknom ide! 🤣🤣🤣
Reggel amikor fel ébredtem az ébresztő órám idegesítő csipogására, meg néztem az időt. Azt mutatta, hogy van még kB 3 órám nyitásig. Ki kászálódtam az ágyamból, de óvatosan fel ne ébresszem a még alvó Muffint. Le indultam a lépcsőn a konyha felé, hogy megcsináljam magamnak a kis kávémat és valami reggelit. Öt perc múlva már ehettem is sajtos, májkrémes meleg szendvicsemet (igen mert én így szeretem) és ittam a kávét. Mikor újra az órámra néztem még mindig volt egy kis időm. El pakoltam közben mintha apró kis lábak lépteit hallottam volna. Muffin is fel ébredt ezért gondoltam, hogy adok neki is reggelit. Mikor le tettem elé a tálat el indultam, hogy fel vegyem a ruhámat. A szokásos ruhámat vettem fel amit minden hétköznap. Fehér ing aminek az ujjait fel tűrtem, nehogy zavarjon leves készítés közben, sötét szürke szinte már fekete szoknyát és nejlon harisnyát, és fekete torna cipőt vettem. Fel vettem a pulcsimat mert épp indulni készültem amikor egy kis cetli ki esett a zsebemből.
-"Ha keresel gyere a standtól balra az 5. shikátorba". -idéztem megint- Talán tényleg meg kéne néznem? Á kit érdekel...!? Engem...! Kíváncsi vagyok az arcokra. Lehet meg nézem... És ha el rabolnak? Mi lesz Muffinnal...? Na jó... Meg nézem... -indultam vissza, hogy adjak Muffinnak egy hétre elég kaját- Aztán spórolni vele. -mutattam a kajára- Ezt erre a hétre kapod...! Légy jó kutyus. -simogattam meg a füle mögött- Majd jövök! -léptem ki a házból
Ahhogy meg fordítottam a cetlit egy telefon számot találtam rajta. Biztos az övé. De ennyire meg bizna bennem? Hisz még nem is ismer!
Mikor oda értem a standhoz ki sem pakoltam csak a "Technikai okok miatt zárva" táblát raktam ki. Biztos ami biztos. Aztán fel hívtam azt a számot. Egy kis idő után fel is vette az a személy akire számítottam.
-Tessék? -szólt rekedt unott hangon a kagylóba
-Helló! Én vagyok az. A tegnapi lány a sobas standról... -mondtam egy kicsit halkan
-Á! Az a lány! Akkor gondolom találkozni akarsz. -mondta, de lehetett érezni a hangjában, hogy közben mosolyog
-I... Igen... Én már itt vagyok... -kezdtem el indulni a sikátorhoz
-Rendben. Megyek én is. 5 perc és ott vagyok. -azzal le tette a telefont
-Neked is szia! -mérgelődtem- Na se baj... Legalább elértem, hogy találkozzak vele... -sóhajtottam
Mire oda értem addigra már ott volt és úgy látszott, hogy nem volt valami boldog ezért egy kicsit kapcsoltam a tempómon.
-Amikor azt mondod, hogy "itt vagy már" akkor azt úgy is értem, hogy itt vagy már...! -zsörtőlődött
-Én a standra értettem... -próbáltam visszavágni- De azért bocs... -kulcsoltam össze magam előtt a kezeimet
