Még mindig szeretlek... (Shigaraki x Reader)

🎒4. Rész🎒

"✨Az ember
Legjobb négy lábú
Barátja
Az ágya✨"

Mire észbe is kaptam már fel is kelt a nap. Megint órám idegesítő csipogására keltem. Úgy éreztem, hogy nagyon sajog a fejem.

-Már le kéne cserélnem az órám csengőjét... -morogtam amire csak egy ugyan ilyen morgást kaptam Muffin felől- Mi az Muffin? Neked is eleged van az ébresztőből? -nevettem és meg simogattam a hasát- Na ideje fel kelni. -azzal elő vettem mára a ruhámat

Gondoltam egy rövid sötét kék farmer nadrágot és egy éj fekete pólót veszek fel és a tegnapi torna cipőmet. Gyorsan meg reggeliztem, és Muffinnak is adtam reggelit. Pórázra kötöttem mert gondoltam ideje indulni. Mire eszembe jutott, hogy kávét kéne innom.

-Jaj a kávé! Mindegy majd kérek egyet Sharatól. De tegnap is annyi dolga volt... Akkor csinálok magamnak! -fordultam vissza a kávé főzőhöz

Mikor le főztem a fekete italt bele töltöttem egy utazó bögrébe és útnak indultam Muffinnal. Gondoltam míg oda nem érek olvasok valamit. Mikor be kapcsoltam a telefonom egy csomó értesítésem jött.

5x nem fogadott hívás Dekutól
3x nem fogadott hívás Tokoyamitól és Tetsutetsutól
2 nem fogadott üzenet Kirishimatól és Urarakatól

-Jézusom! Ezek ennyire hiányolnak?! Vagy csak a sobam kell nekik? Na mindegy. Majd írok nekik, hogy ne keressenek. -sóhajtottam

Egy öt perc múlva már a standomnál voltam. Még egyszer utoljára rá néztem. Kicsit sajnáltam, hogy csak így itt hagyom és még csak a barátaimnak se mondhatom el, hogy miért. Aztán el indultam az 5. sikátor felé onnan meg amerre tegnap Shigarakival mentem. Egy pár percen belül már az ismerős kis ház előtt álltam. Muffin egy nyüszítéssel magára vonta a figyelmemet.

-Nyugi van kis lány. Oda bent egy csomó "jó" arc van. -mosolyogtam- Vagyis... Páran azok...

Mikor be léptem az ajtón már Shara lent volt. Asszem kávét csinált ha jól láttam, de nem nagyon került sorra nála, hogy fel öltözzön.

~Sarah szemszöge~

Egy újabb reggelre virradtunk. Ki szerettem volna kelni az ágyból ha nem éreztem volna a hasam körül valamit. Jobban meg néztem, hogy mi is tart engem csabdába amikor is az alvó Dabiban akadt meg a tekintetem. Olyan aranyos ahogy alszik, és felfelé álló haja, ami most lefelé áll neki, rá tesz még egy lapáttal. Jobban hozzá akartam volna bújni, de ezt valaki már meg tette helyettem.

-Jó reggelt napsugaram...! -mondta rekedt hangján Dabi

-Neked is! -köszöntem én is neki és be furtam magam az álla alá- Mi volt a munkában?

-Semmi érdekes...

-Miért is kell neked oda járnod? Miért nem mondasz fel...? Úgy nem kellene annyit éjszakáznod...

-Jó lenne... -sóhajtott- De valamiből meg kell élni... -nevetett és szemkontaktust teremtett velem

-Az igaz... Meddig kell erre a ki képzésre járnom...? -tereltem a szavakat

-Míg nem leszel elég erős, hogy maszk nélkül is meg legyél... -adott egy puszit a homlokomra

-És az mikor lesz vajon...?