Chloe naplója //Lassan, de biztosan frissül//

Part 1

                   Chloe naplója
                         (1.rész)

Elhiszitek?!
Naplót írok.
És vámpír vagyok, a maffiának dolgozom. A maffia neve titkos még számotokra is! És én nagyon jól titkolom azt, hogy vámpír vagyok, mert még a maffia aminek dolgozom, sem tudja csak arra kell vigyáznom hogy ne vágjam meg magam, mert akkor az álcámnak kampec a gyorsgyógyulás miatt. Amúgy a suliban lúzert játszom, mert, akkor nem kell titkolóznom senki előtt, csak azzal van a probléma, ha valaki felhúz, ami elég ritka, mert akkor nem tudok ellent mondani az igézésnek. Viszont, ha ez megtörténik (ami csak egyszer fordult elő) akkor az adott embernek annyi.
Miközben ezen gondolkodtam, kinéztem az ablakomon, s egy fiút láttam, aki éppen vérvösre változó szemmel leterít egy halálhangon sikítva öszecsukló lánykát. Szőke haja, fényes, kék szemébe lógot, s hajába kotort miután a lány minden csepp vére a nyakába csurgott. Rám nézett. Nem vicc. Konkrétan csak rám, s éppen felugrott ujra vörös szemmel, s éppen igézésre nyitotta száját, de ekkor, hirtelen vonítás hallatszott a telihold irányából. Ő elszaladt, én meg leoltottam a villanyt, és síri csöndben maradtam, mintha az életem múlna rajta, mert az is múlt, így volt a legtöbb esélyem túlélni az egyre közelgő vonitás forráspontját. Ekkor koppanást hallotam, s kinéztem. Az eresz amin állt úgy csuklott össze, mint kint a lány. Én meg megijedtem, mert kint egy véres szályú farkast láttam, s ekkor a lány tetemére néztem ami már csak foszlány volt.
~vérfarkas!~ futott át az agyamon. Ezután a suliban éjszakáztam, miután sikerült egy karcolás nélkül elfutnom, s meglepő módon sok a mókus északa a sulinkban, és még finomak is. Legalább is nasinak. Másnap reggel, kaptam egy bevetést. Kémkednem kellet. Ez azért szomorú, mert azt mondák egy csepp vér sem mehet ki az áldozatból, SEMMI MIAT!! Amíg nem teljesítem a parancsot. (Az az a vámpír barátunkból) azután viszon egyből rohantam a suliba de ígyis késtem 30 percet, ugyanis nyitás előtt haza kellett mennem, és véletlen elszundítottam.
~Mit csinált Clhoe, hogy nem bírt időben beérni az órámra?!~ Szólt a történelem tanárom idegesítő hangja
~El-elnezést kérek tanárnő nem szólt az ébresztőm~ vettem elő a jó kislány énemet
~EZ NEM MENTSÉG!~
~Na tanárnő legyen egy kicsit elnéző hisz bárki késhet ha nem szól az ébresztő nem?~ Szólt valaki aki újj diáknak tűnt plusz a tegnapi vámpírkánknak, habár ezt nem tudtam megálapítani tökéletesen, mivel most kék szeme volt, nem vörös
~De de, persze, elnézést Chloe csak ma nagyon fáradt vagyok menj ülj le az új diákunk, Mason mellé~ najó tuti megigézte.
~Semmi baj tanárnő~.
Oda mentem az említet helyre majd folytatódott az óra

                    ☆Órák útán☆

Órák útán elmentem a nasizós helyemre, ami jelen esetben a suli mögötti rejtett sarok, és elővettem a későbbre félretet vértasakom. Kinyitotam és elkeztem inni de azzal nem számoltam hogy az új idióta is ide jön. Gyorsan elrejtetem a vértasakom és kezdődött a "beszélgetés"
~Cső hát te?!~ köszönt, mielőtt letörölhettem volna a számát.
~Csak idejöttem miért?~ próbálkoztam.
~Ja, nem arra céloztam hanem arra hogy véres a szád!~ baszus! Most mit csináljak nem akarok lebukni, megvan!
~csak elestem.~ evvel nem számoltam.
Olyan volt, mitha már nem bírna uralkodni magán.
~Ne sikíts.~
Na, itt megigézet bár ez rajtam nem hat, mert én is vámpír vagyok, de mivel nem akartam lebukni. Már nem volt elég a szervezetemnek a nassolás, így gyengének éreztem magam. Úgy tetem mintha elájúlnék a vérveszteségtől. Így csukot szemmel a földre estem, de ami azútán történt azzal nem számoltam!
~Baszus! Chloe, nem! Nem! Nem hagyom hogy meghalj!~ Bele harapot a csuklójába és megitatot a vérével de aztán elnyelt a sötétség, elájultam. (A TÉNYLEGES vérveszteségtől.)

                         Folyt.köv