Slow burn Hawks x Olvasó

Megment Ő

Határozottan jó kedved van. Épp egy buliból tartasz hazafelé, a füledben még ott dübörög a zene. Késő este lévén senki sincs az utcákon. Szóval miért is ne? Táncra perdülsz. Talán még énekelsz is hozzá.
Ki tudja?
Kit érdekel?
Szabad vagy és ezek a régi utcalámpák megérdemlik, hogy mást is lássanak lehajtott fejű embereken kívül. Jól esik így tancolni. Ilyen fesztelenséget még a táncparketten sem engedsz meg magadnak.
Fogynak az utcák, egyre kevesebb az épület. Lassanként kezd elfogyni a lendület belőled, aztán egy lépésednél éles fájdalmat érzel és a földre rogysz. Kifordult a cipő a lábad alól.
Nyöszörögve masszírozod a bokád, majd egy kis idő múlva felkacagsz.
- Legalább nem látta senki.
Szokatlan zaj üti meg füled, majd egy mély férfi hang töri meg az éjszaka csendjét.
- Sajnálattal kell közölnöm, kishölgy, valaki látta.
Körbe nézel, de nem látsz senkit. Képzelődnél? Ittál ugyan, de nem ennyit. Aztán újra megszólal.
- Ilyen későn... Egyedül... Nem biztos hogy jó utat választott hazafelé, kislány. Ráadásul a lába is megsérült... Micsoda pech. - zümmögte vérfagyasztóan nyugodt hangon az idegen.
De idegen egyáltalán? Valahonnan ismerős neked ez a hang és már azt is beazonosítottad, hogy az egyik közterületi lámpa felől jön. Felnézel, de nem látsz túl a lámpa fényén. Talán Hősgyilkos Stain az? Eljött volna egészen Kyushu-ig? Nem, ez hülyeség. Nem ismered Stain hangját. Ezt pedig biztos, hogy hallottad már valahol.
- Mit akar tőlem? - kérdezed tettetett magabiztossággal.
- Megmenteni. Nem ez a hősök feladata? - azzal leszáll eléd Hawks, arcán végtelenül idegesítő, pimasz vigyorral.
- Jesszus... - megkönnyebbülsz közben meg fel is háborodsz.- Mindenkit halálra rémít mielőtt segítséget nyújt?
- Mélységesen sajnálom - mondja mézédesen nevetve a férfi.- Ezt régóta szerettem volna kipróbálni. Hála önnek, kihúzhatom a bakancs listámról. Na de mutassa a lábát. Tudja mozgatni? -féltérdre ereszkedik hozzád. Egek... élőben még sármosabb mint képen.- Ránézésre nincs eltörve. Mostanra már belulilt volna.- meglepően gyengéden ér hozzád, majd mozgatni kezdi az izületet.
Mocskosul fáj, néha fel is szisszensz, de nem fogsz nekiállni jajgatni. Annál több önérzet szorult beléd. Mellesleg seperc alatt meg tudnád gyógyítani magad... De nem fogod. Hülye lennél! Mikor pont Hawks sietett a megmenésedre? Hajlandó vagy kifizetni a kórházi számlákat is, csak hogy néhány perccel tovább érezhesd a parfümje illatát.
- Ha szeretné elvihetem egy kórházba... kedves... Hogy szólíthatom? - most először nézett fel az arcodra Hawks. Egyenesen a szemedbe.
Nem akarod elmondani a neved. Még nem ismert fel, talán a nevedről beugranál neki. Akkor valószínűleg azt is tudná, hogy gyógyító képességed van és semmi szükség segíteni rajtad.
- Mindegy. -feleled kurtán és elfordítod tekinteted. Inkább a dagadó bokádat nézed.
- Ez nem fair. -nevet fel ismét.- Ön tudja az én nevemet.
,,Ön"
Eddig is magázott, de ez most megütötte a füled. Íratlan szabály, hogy a hősök magázva beszélnek a civilekkel. Mit reagálna ha letegeznéd? Az illem szerint hasonló korúak között a nő kezdi meg a tegezést, és sértés ezt elutasítani, kivéve ha magasabb rangú a férfi. A hősök pedig akármennyire népszerűek is, nem magasabb rangúak a megmentett személynél. Vajon ismeri ezeket a szabályokat? Talán fel sem tűnik neki.
- Nem tudom a nevedet. -ismét a szemébe nézel.- Azt tudom hogy Hawks-nak szólítanak, de senki sem tudja a neved.
A férfi jókedve eltűnik, szemöldökét kissé összeráncolja, mintha olvasni szeretne a gondolataiban, majd néhány végtelennek tűnő pillanat után halvány mosollyal a szája szélén megszólal.
- Nagyon tájékozott vagy. Netán a rajongóm vagy?
- Ki nem az ebben a városban? - próbálsz kibújni a válaszadás alól.- Nem véletlenül vagy Japán 2. számú hőse, nem?
Hawks továbbra sem veszi le rólad tekintetét.
- Nos... Ha nem mondod meg a neved, akkor kitalálok neked egyet. - gondolkodást színlel, de látod rajta, hogy már rég tudja mit fog mondani. - Már tudom is. Legyen a neved mától Szexi.
- HOGY MI??? - fakadsz ki. Inkább vagy felháborodva, mint megilletődve. Feminista éned készen áll a robbanásra, de mielőtt megszólalhatnál folytatja a férfi.
- A táncod miatt. Igazából azért kezdtelek követni. Határozottan tetszett. Főleg azok a csípőmozdulatok. -mondja mindezt angyali mosollyal.
Kész. Véged van. Most nyíljon meg alattad a föld és te boldogan zuhansz a semmibe. A kezeidbe temeted az arcod. Történhet ennél kínosabb dolog az ember lányával?
Hawks szemmel láthatóan jól szórakozik a reakciódon.
- Szóval a lábadra visszatérve. Véleményem szerint elég neki néhány nap pihentetés. Vagy szeretnéd kórházban kivizsgáltatni?
- Kórház? -továbbra se nézel fel tenyereidből. - Nem, dehogy! Hívok egy taxit és...
- Majd én haza viszlek. - vág a szavadba. - Merre laksz? - Azzal egyik karjával átnyúl a térdeid alatt, másikkal pedig a hátad mögött és felemel. - Hmm. Azt hittem nehezebb vagy.
Mit tegyél? Tiltakozz? Akár ki is élvezhetnéd a helyzetet. Ennél sokkal kínosabb már úgy sem lehet a helyzet. Végignézte ahogy félrészegen táncolsz... Jézusom, ugye nem énekeltél? Nem emlékszel. Mondjuk most már mindegy. Lehet komolyan gondolta, hogy tetszett neki? Végül is a karjaiban tart. Még egy hős sem veszi a karjaiba azt, akitől undorodik vagy bolondnak hisz. Hív hozzá mentőt vagy valami, de nem tartja ilyen közel magához. Kilesel az ujjaid között. Hawks kérdően néz rád. Basszus, válaszolni kéne neki. De mit? Ha mondod a címed akkor tudja hol van? Mi ő, valami pizza futár? Nem is tartozik a házad a körzetéhez.
- Mindenképp szükség van erre? -nyögöd ki végül.
- Ugyan már Szexi. Te bajban vagy, én meg hős vagyok. Amúgy is tökéletes az idő a repüléshez. -azzal kitárja szárnyait.- A város pedig páratlanul szép éjszaka. - És már el is rugaszkodtatok a földtől.
Remek. Most már végképp nincs menekvés. Akkor pedig bocsássa meg a világ, igen is élvezni fogod Japán legjóképűbb férfijének társaságát. Holnapra úgy is elfelejt. Legalább neked legyen maradandó élmény. Leveszed róla a fejhallgatóját és a karodra csúsztatod, ezt követően átkarolod a nyakát, összekulcsolod a vállán a kezeidet és a fülébe suttogsz.
-Balra. - Hawks engedelmeskedik.
Egyébként nem arra laksz, de ha állítása szerint olyan szép a város éjszaka, akkor mutassa is meg.
Előre nem tudsz nézni, bántja a menetszél a szemed, ezért rádöntöd állad a vállára és a szárnyai között hátrafelé nézelődsz. Nem hazudott, tényleg lélegzetelállító a város, de közel sem annyira, mint a karjaiban lenni. Közben időnként mondasz neki valami véletlenszerű irányt. Amikor már eléggé fázol, elvezeted őt az otthonodhoz. Puhán landol a bejáratiajtód előtt.
- Szép kis kört tettünk. Már azt hittem csavargó vagy Szexi. - azzal letesz téged.
Már el is felejtetted a lábad, így amikor ránehezkedsz halkan feljajdulsz. A hős
odakap a válladhoz. Valószínűleg elkapni akar, de feleslegesen teszi. Megtartod az egyensúlyod.
- Ez volt a bosszúm az ijesztgetésért. - mosolyogsz rá a férfira. Hawks-nak még mindig a válladon van a keze. Talán mintha húzna is maga felé. Az is lehet hogy csak beképzeled. Viszont valami tagadhatatlanul van köztetek. Vibrálás. Talán ez a jó szó rá. De akármekkora rajongója is vagy, ribanc nem leszel még az ő kedvéért sem.
- Hát akkor... -töröd meg a hangulatot.- mivel tartozom, kedves Hős úr?
Hawks elkapta a kezét rólad, mit aki önmaga is meglepődött, hogy eddig ott volt.
- Ugyan. Részemről a megtiszteltetés, hogy segíthettem egy ilyen csinos hölgynek. - hátra lép egyet és mélyen meghajol a férfi. - Mielőbbi gyógyulást kívánok! - azzal felszáll és eltűnik az éjszakába.