Slow burn Hawks x Olvasó

Látogat ohh

H/n = hős neved
Írói megjegyzés: Itt a fejezet elején megkérlek, hogy szánj rá néhány percet és képzeletben alkossd meg az álom otthonodat. A pénz nem számít, hős vagy ;) Annyi megkötést tennék, hogy ház legyen (ne lakás) és nagy udvara legyen. Plusz pont ha nincs medence.

Kellemes nyár végi délután van. Tegnap éjjel esett az eső, így a levegő is egész kellemes. Te épp a helipoter leszállót gazolod. A gondolataid zabolázatlanul tekeregnek, semmi kedved sincs kontollálni őket. Az lenne a legjobb ha eltűnnének a fejedből. Eltűnhetne a gaz is, csak úgy magától... Le kéne már betonoztatni ezt a leszállót... A terméskövet mindig elmossa az eső. Vagy lehetne itt medence is. Majd hidroplánt küldenek érted. A gazolást meg be kéne írni túlórának.
Ismerős zajt hallasz a hátad mögül, megfordulsz és látod ahogy Hawks landol tőled néhány méterre.
- Szia Szexi! Jó munkát! - köszön rád édes mosollyal.
- Üdvözöllek szerény hajlékomban. - ültödben hátra támasztod a kezed és vállad fölött nézed, ahogy feléd sétál Mr második számú.- Már tudod a nevem, igazán szólíthatnál rajta.
- ,,Nem tudom a nevedet. Azt tudom, hogy H/n-nak/nek szólítanak" -mondja elváltoztatott hangon a férfi, aztán felnevet.
- Hallom humorodnál vagy, ennek szívből örülök. - tényleg örülsz. Hiányzott már. Ráadásul ilyen jól emlékszik első találkozásotokra. Fantasztikus memóriája van.
- Mellesleg mit csinálsz? -melléd érve zsebre rakja kezeit, úgy néz szét az udvaron.
- Gazolom a helikopter leszállót.
- Hmm... Kőre száll le? Le kéne betonozni.
- Ja, gondoltam már én is rá, de akkor néhány napig nem lehetne használni. Azt pedig nem kockáztatom meg, hogy emiatt haljon meg pár ember. Pláne ilyen jóképűek mint te. -azzal folytatod a gazolást. Nem akarod tudni az előbbi mondatodra adott reakcióját. Ha pozitív lenne abba belepirulnál, ha negatív abba meg belepusztulnál. Az a múltkori csók nem volt túl jó ötlet. Addig csak kislányos rajongást éreztél, azóta viszont komoly vonzalmat. - Amúgy mi járatban?
- Igazolásért jöttem. A nők valamiért nem hiszik el nekem, hogy mindent meg kell kapjak, amit megkívánok. - majd könyökhajlatát a szeme elé húzva zokogást imitál.
Felnézel rá és nekiállsz nevetni. Nagyon nevetni. Mondhatjuk úgy is, hogy nyerítesz mint egy napszúrást kapott szamár. Hawks is veled nevet. A színjátéka nélkül is nyilvánvaló, hogy poénnak szánta.
- Minden rendben? - kérdezi egy férfi hang a  garázs felől.
Hawks arcáról lefagy a vigyor.
- Persze! - válaszolod, majd letörlöd a nevetéstől kifolyt könnyeidet. Nem kerüli el a figyelmedet a hős reakciója, felállsz és bájos mosollyal felé fordulsz. - Kérsz egy kávét?
- Hogyne. - feleli, de a hangjából hiányzik a szokásos magabiztosság.
Elindultok a házad felé. A garázs ajtaja nyitva van, te pedig megállsz előtte.
- Itt is minden oké?
- Nem találom a lombvágót. Hova tetted? - kérdezi egy magas, sötét hajú férfi, aki háttal nektek a polcokon lévő dobozokat tologatja jobbra-balra.
- Én sehova, te pakoltál el legutóbb. - mondod és beléptek a helyiségbe. Úgy helyezkedsz, hogy ráláss Hawks-ra, aki a kutakodó férfit figyeli szenvtelen arccal. Szokatlan ez tőle, általában körbevizslatja a környezetét, de most nem mozdul tekintete az idegenről.
-  Ott nincs ahová raktam. - és végre megfordul. Homlokán izzadság cseppek csillognak, ezt leszámítva jól ápolt, egyszerű arcú férfi. Meglepetten látja, hogy rajtad kívül más is van a helységben. Sebtében megtörli a kezét és Hawks felé nyújtja.
Kezet ráznak.
- Morino Tadashi.
- Hawks.
- Örvendek.
- Szintúgy.
Kellemetlen csend áll be.
- Egyáltalán mi az a lombvágót? - szólalsz meg nagyhamar. Mindketten rád néznek.
- Amivel a sövényt szoktam formázni. - feleli Tadashi. Életed hőse pedig látványosan duzzog.
- Az, ami úgy néz ki mint egy kardhal?
- Az...
- Ja. Azt ide raktam. Billegett a másik polcon, itt ki tudtam támasztani. -azzal előveszed egy tárolóból és átnyújtod a gépezetet Tadashi-nak.
- Nők... Rosszul lennének ha nem pakolhatnának. - megerősítést várva Hawks-ra néz, de válaszul csak hümmögést kap.
Mivel nem néznek rád, ezért nem is próbálod leplezni önelégült mosolyodat. Csak nem féltékenységet látsz a te kis galambod arcán?
- Éppen kávézni indultunk. Velünk tartasz? - töröd meg újra a hallgatást.
- Kösz kihagyom. Nem azért fizetsz, hogy kávézgassak.
- Fizetek? Ezt ki mondta neked? -mondod látványosan tettetett meglepődéssel.- Esetleg természetben. - azzal puszit küldesz neki a levegőben. Hawks halántékán egy ér kidagad.
- A szexuális zaklatást is kiszámlázom. - mondja félmosollyal a sötét hajú férfi, majd elindul kifelé.
- Minden yent megér. - kacsintasz rá amikor elhalad melletted és elindulsz az ellenkező irányba. A garázsból is nyílik egy ajtó a házadba, ezt használva mentek a konyhádba hős kollégáddal.
Hellyel kínálod a férfit, majd nekiállsz sürögni forogni körülötte. A pultra halmozod ami kell, tejszín, habosító, poharak, kanalak és minden egyéb. Eközben csendben vagytok. Társad még mindig duzzog, te pedig kezded kellemetlemül érezni magad. Valahogy tisztázni kéne a helyzetet... A kávédaráló elcsendesedése után megpróbálsz csevegni.
- Jobban vagy már?
- Tessék? -kérdezi felocsúdva a férfi.
- A tested. Visszatért már a megszokott működéséhez? Már eltelt két hét azóta, hogy... - beléd fagy a mondat vége.
Na gratulálok, szépen sarokba szorítottad magad.
- Azóta hogy megcsókoltál? - néz a szemedbe a még mindig dacos Hawks.
- Hát... Én úgy fogalmaznék, hogy meggyógyítottalak. Remélem nem haragudott meg a barátnőd.
- Nincs barátnőm... - morcosan elkapja a tekintetét és karba tett kézzel kinéz az ablakon.
- Szétmentetek Miruko-val? Nem is hallottam. - csodálkozást tettetsz, de valójában izgatott lettél. Szóval szingli? Remek hír.
- Sosem voltunk együtt. Valamelyik agyament újságíró találta ki. -mondja unott hangon, majd rádvillantja sárga szemeit. Egész ijesztő lenne, de te nem veszed észre. Éppen a tejszín habosításával vagy elfoglalva.- És a te párod mit szól hozzá, hogy random hősöket csókolgatsz?
- Nem szoktam random hősöket csókolgatni, - válaszolod tárgyilagosan, fel sem nézve a tejszínről. Talán még meg is sértődnél a hangsúlyán, ha nem rózsaszín körben úsznál. Szingli a te kis madárembered. Juhuuuuuu! - te voltál az első. És amúgy sincs barátom, azt csókolok meg akit akarok.
- Akkor ki van a garázsodban? -sziszegi Hawks.
- Morino-ra gondolsz? Ő a kertészem. - máskor kijavítanád, hogy nincs senki a garázsban, Tadashi már rég a sövényt nyírja, de jelenleg a legkevésbé sem érdekel, hogy ki hol van. Téged csak az érdekel, imádatod tárgya érdeklődést mutat irányodba. Hova tovább, féltékenykedik.-  Amúgy rendes fiú, de nekem a szőkék jönnek be. - sokat mondóan Hawks-ra nézel, majd ismét szóra nyitod a szád.-  Na most, hogy ezt is tisztáztuk...Mennyi cukrot kérsz a kávédba?
- Én... -meglepettség ül ki a férfi arcára, aztán hamar összeszedi magát és szokásos magabiztos mosolyát villantja.- Hármat. Édesen szeretem.
Az asztalra teszed italaitokat, majd leülsz vele szemben. Az első kortyok csendben fogytak el. Nem nagyon nézel kávé partneredre. Kicsit zavarban vagy. Nem akartad ennyire nyílvánvalóan tudtára adni, hogy érdeklődsz iránta, de féltél, hogy ez a ,,kertész fiús" félreértés örökre eltávolítana titeket egymástól.
Elgondolkozol a történteken. Ismét mosolyt csal az arcodra Hawks reakciója és elköveted azt a hibát, hogy ránézel. A férfi szinte felfal a szemével.
Mióta figyel téged? Legszívesebben újra elfordulnál, de nem akarod játszani a szende szüzet. Kinőttél már abból a korból, amikor ez jól állt.
-Szóval... Azt mondod én vagyok az első, aki a szájára kapta ,,gyógyító csókodat"?
- Mit mondhatnék? - vonod meg a vállad.- Rajta voltál a bakancs listámon. ,,Hála önnek, kihúzhatom" - elmélyített hangon utánzod Hawks egyik korábbi mondatát.
Együtt nevettek. A férfi még egy rövid ideig figyel téged, aztán elkezd szétnézni a lakásodban. (Remélem nyitott konyhát terveztél) Végre eltűnt a feszültség a levegőből.
- Egyébként miért van saját helikpoter leszállód? - A férfi még mindig a lakást kémleli, te pedig őt.
- Általában idejön egy gép értem ha dolog van. Célszerű volt kialakítani neki egy vízszintes felületet.
- Neked nincs hősügynökséged, igaz?
- Nincs. A védelmi bizottság csettint, én meg ugrok. Hokkaidótól Okinaváig bárhova.
- Hogy van a munkaidőd?
- Ó, én mindig készenlétben vagyok. A földrengések nem olyan jófejek, hogy csak hétköznap, munkaidőben okoznak kárt.
- Akkor hogy mehettél el múltkor szórakozni?
- Előre bejelentettem hol leszek és meddig. Ott kerestek volna ha baj van.
- És ha boltba mennél?
- Dobok nekik egy e-mail.
- Ember... Ez olyan mint egy börtön...
- Igen? Én nem érzem annak. Ezért cserébe több szabadidőm van, mintha rendes munkaidőben dolgoznék. Igazából több szabadidőm van, mint amivel tudnék mit kezdeni. -mondod elgondolkozva.
Hawks végre befejezi a nézelődést és ismét belekortyol a kávéjába.
- Nekem is valami hasonló a célom.
Csend áll be a beszélgetésbe. Zavar téged ez a hallgatás. Mire  gondolhat? Vajon mit olvasott ki a lakásodból? Egyáltalán mi célból jött ide? Tényleg tetszel neki?  És ha igen, akkor mennyire? Talán csak egy éjszakára? Mondjuk ő mindenkivel flörtöl...
- Ha nincs több kérdése a felügyelő úrnak, akkor hoznék valamit.
- Ajándékot? - csillan fel a férfi szeme.
- Nem igazán. - azzal felállsz és elmész a hálószobába. Sárga fejhallgatóval a kezedben térsz vissza. - Ez a múltkor nálam maradt. Milyen zenét szoktál hallgatni rajta?
- Az titok. - mosolyog rád. Az eszközre ugyan ránéz, de nem mutat különösebb érdeklődést iránta. Amúgy is lóg egy ugyanolyan a nyakában.
- Akkor nem mondom el senkinek. - huncut mosollyal nézel a férfire.
-  Hát nem is tudom... Még csak most kezdelek megismerni. Mi lesz ha kiadod a gonosztevőknek ezt a rendkívül fontos információt?
- Honnan tudod, hogy én nem vagyok az? - nekidőlsz az ajtófélfának.
- Tudom, hogy az vagy. Elloptad a fejhallgatómat. -mutat rá a kezedben tartott tárgyra.
- Épp most adom vissza! -méltatlankodsz.
- A lopás a lopás. - tárja szét karjait a férfi.
- Ó könyörgöm, csak azt ne mond, hogy most megbüntetsz érte. -forgatod a szemeidet.
- Az igazságszolgáltatás nem az én feladatom. Én csak elkapom a bűnözőket... - azzal lassan feláll az asztaltól. Arcán játékos vigyor húzódik. Veszed a lapot és óvatosan elkezdesz hátrálni.
- Nem adom ám olyan könnyen magam. - széles mosolyra húzod a szád.
- Igen, azt már tudom.
Azzal megkezdődik a hajsza. Hawks feléd veti magát, te pedig felsikítasz és elkezdesz szaladni. Rohangáltok a lakásodban, mint az öt évesek. Időnként magad mögé dobsz valami kezedbe akadó tárgyat, (párnákat, távirányítót meg hasonlókat) hogy ezzel lassítsd üldöződet. Néha el is törik valami, de kit érdekel? Torkod szakaszából nevetsz. Mikor már kezdesz elfáradni, berohansz a konyhádba, az asztal túloldalára helyezkedsz. Szinte azonnal odaér a szárnyas barátod is. Komolyabb erőfeszítés nélkül is el tudna kapni, de abban nem lenne semmi izgalom. Az asztal két végén, egymással szemben álltok. Kacagva kapkodjátok a levegőt. Hawks leveti vastag kabátját, majd lép egyet jobbra. Nem bírod megállni, hogy ne nézd meg felsőtestét. Van mit nézni, az biztos. Te is lépsz egyet.
- Talán még soha nem rohangáltam ennyit bűnözőért.
Válaszul ismét elneveted magad.
Lassan az asztal körül oldalaztok. Amikor félig körbe érnétek és elég közel kerülnél a kijárathoz, akkor a férfi irányt változtat. Nincs más választásod, te is elindulsz az ellenkező irányba. Patt helyzetbe kerültél. Valahogy ki kell törnöd. Teszel egy gyors lépést az egyik irányba, mintha arra akarnál futni. Hawks ennek megfelelően is reagál, te viszont rögtön elindulsz a másik irányba és sikerül is kijutnod a konyhából. Ilyen szakállas trükknek bedőlni...
- Neked meg milyen gyerekkorod volt, hogy ennek bedőlsz? -kiáltod vissza.
Nem jutsz sokáig, amikor fájdalmas jajdulást hallasz magad mögül. Megfordulsz és Hawks-t a földön látod a bokáját szorongatva. Visszasietsz, de még mielőtt lehajolhatnál hozzá, ő felpattan és átkatol. Olyan szorosan, hogy mozdulni sem bírsz.
- Megvagy!
Na, vitatkozhatnátok, hogy ki milyen szakállas trükknek dől be.
- Aljas vagy. -nézel fel rá, ő pedig le rád. Látod rajta, hogy akar téged.
Érzed a teste melegét. Karjai engednek a szorításon, egyiket leengedi a derekadhoz, másikat feljebb csúsztatja válladhoz. Így még könnyebben tudok egymás szemébe nézni.
- Kérem gyógyítsa meg a bokámat h/n! - suttgja a férfi. Elengedi a vállad és gyengéden eltűri a hajadat az útból. Eddig észre sem vetted, hogy az arcodba lógott. Biztos futás közben került oda. Lábujjhegyre állsz, szorosan hozzá simulsz és lehunyod szemeidet. Azt akarod, hogy ő csókoljon meg.
Ajkaitok puhán találkoznak és lassú táncba kezdenek. Elönt téged a forróság. Egyik karoddal átöleled és magadhoz szorítod a férfit, másikkal beletúrsz kócos hajába. A tempó egyre gyorsul. Mohón faljátok egymást. Nincs elég. Akarod! Akarod az érintését. Akarod a mosolyát. Akarod hogy te legyél neki az egyetlen.
Keze becsúszik a polód alá, aztán hirtelen hangos zajt hallasz. Szétváltok és a hang forrását keresitek. Nem kell sokáig keresgélni. Egy helikopter száll le az udvarodban.
Minden létező Istent és azoknak összes teremtményét egyesével szitkozod a pokol legmélyebb bugyrába. Mit vétettél, hogy ezt érdemled?
- Ne! Ne! Ne! Neeee... -nyöszörögve Hawks mellkasára döntöd fejed. Legalább egy kurva sms-t küldhetnének, amikor felszáll az a tetves gép. A férfi puszit nyom a hajadra.
- Menj. Nekem jobban kellesz, de nekik nagyobb szükségük van rád. -felnézel rá, ő pedig rád mosolyog.- Ezt majd folytatjuk máskor.