Egyek vagyunk

2

-emily megérkeztunk!- Térít vissza engem a képzeletemből Miranda. A város szélén egy családi ház. Otthonosnak tűnik.

-Vigyük be a cuccokat és utána átt megyünk köszönni Alis-éket- Mondja ismét Miranda. Alis a nevelő anyámnak az ismerőse. Soha nem találkoztam még vele. Csak annyit tudok róla, hogy a férje 10 éve meghallat egy vadászaton vagy valami ilyesmi, és azóta neveli egyedül a 17-18 éves fiát Alexet.

Ahogy beléptem a házba azonnal egy kissebb nappalival találom szembe magam. Azt követi egy konyha és az étkező. Lent van még egy hálószoba meg egy fürdő.

-Emily drágám, a fenti emelet az csak a tied! Menny nézd meg!- Szól rám Miranda. Gyors léptekkel haladok az emelet felé. Egy folyosó fogad. Egyetlen ajtóval a végén. Az ajtón belépve egy feketé -ég kék színekben pompázó szoba tűnik fel. Egy francia ággyal, író asztallal, szekrény és egy ablakkal össze kötött kanapé. Csak most látom, hogy van egy fürdő szoba is.

-Emily gyere megyünk- szól Greg-

-Rendben- Alisék csak pár házzal messzebb laknak így gyalog mentünk. Érezni lehetett az erdő illatát. Amanda hirtelen egy feher háznál állt meg.

Itt is vagyunk- Oda camogunk a házhoz. Amanda és Greg előre mentek így én mögéjük keveredtem. Amanda beköpögög. Hirtelen egy kozép magasságú karcsú nő nyit ajtót.

-Amanda!- Köszön neki ha minden igaz Alis

-Alis!-

-De jó, hogy itt vagytok. Gyertek be.-

-Alis ő itt a nevelt lányunk Emily- Mutatt be engem Greg. Alis szemei kitágulnak mikor rám néz

-Izabella...-ejti ki a nő meg gyötörten.

-Bocsánat, de én Emily vagyok.-Szólok

-Ó nagyon sajnálom. Csak nagyon emlékeztetsz egyik barátnőmre....- A kis incidens után be fáradtunk a konyhába.

-Na és hol van Alex? Nagyon rég láttam-

-Jaj Amanda. Az a gyerek soha nem tud időben haza érni! Olyan mint az apja...Nem fogunk arra a kölökre várni. Gyertek vacsorázni!- Mindenki leült egy székre az asztalnál.

-És Emily, hallom ide fogsz járni.- Szólít meg Alis

-Igen.- Válaszolok egyhangúan

-Várod már?-

-Nem nagyon.- Itt én abba is hagytam a komunikációt. A felnőttek elvoltak maguknak. Teltek a percek és arra lettünk figyelmesek, hogy valaki be jön a házba.

-Alex! Végre itthon vagy! Mondtam, hogy gyere hamarabb haza mert jönnek hozzánk Amandáék.- Nem hiszitek el ki jött be abba a rohadt házba! Az a kék szemű srác az utcáról...

-Ja ja persze...- Ekkor rám nézet. Meglepődött de nem tett semmit, inkább oda ment Greghez és Amandához üdvözölni.

-Szerintem én haza megyek.-Áltam fel az asztaltól

-Emily valami baj van?- Néz rám mindenki, mikor Amanda fel tette a kérdést.

-Nem, semmi csak egy kicsit fáj a fejem.-

-Alex ne kísérjen el? Még új a környék- Ajálja fel Alis

-Nem szükséges, haza találok egyedül is. Sziasztok.- Elindultam az ajtó irányába. Igazából nem volt semmi bajom, csak azzal a sráccal nem stimmel valami. Elindultam a járdán de hirtelen valamit megéreztem a levegőben. Mintha vér szaga lenne. Az erdő felől jön. Körbenéztem, hogy nincs senki. Megindultam a szag irányába.