Egyek vagyunk

7

Ahogy egyre jobban közeledtem a házhoz annál jobban hallottam a fejembe Alex szavait. „azt meg keserülöd" De mikor a ház elé érkeztem hirtelen minden hang, kétely abba maradt. A félelem még ott tombolt bennem legbelül, de a kapocs ami ehez a házhoz köttött egyre hivogatott. Az ismerős bejárátnál meg álltam. Biztos jól teszem, amit teszek? Gondoltam. Egy határozott mozdulattal át léptem a küszöböt. Minden a helyén volt, vagyis ahogy legutóbb láttam. A nappaliban a kanapéra rá dőltem. Elfáradtam. Ledőltem a kanapéra és szép lassan álomba aludtam...

Szerettem volna azt feltételezni, hogy minden olyan békés mint egy álom. Semmi gond. Csak a békesség. Egy oly élmény amit mindig vissza sírok reggel, és szerelmesen várom vissza este. Most is ilyen érzésekkel voltam körülvéve. Egy állom ahol szaladok a mezőn és farkassal. Száguldok megállíthattatlan vagyok. De hirtelenjében egy hangos kiálltás és vége.

Fel riadtam. Hol vagyok? Ja, a házban. Már sötét van. Mióta lehet itt. Ideje vissza indulni.

A sötét erdőben minden hang jobban hallatszódot. Már nem hallottam a mókusokat inkább a baglyokat. Elvesztem a sötét erdőben. Egy hangos farkas vonyításra lettem figyelmes, és egyre hangosabb neszre ami egyre jobban közeledett. A farkas vonyítást már nem hallottam. Inkább egy farkas morgását egyenesen a hátam mögül. Lassan megfordultam. Egy gyönyörű fekete farkas tárult elém. Különleges kék szmét figyeltem ahogy engem pásztáz. Ellen állhattatlan... A vicsorgást még mindig nem hagyta abba. De valahogy.. nem is tudom nem rettegtem tőle. Inkább biztonságot nyújtott a közelsége. Ez az érzés annyira ismerős. Közelebb léptem. A farkas nem tett semmit csak tovább morgott. Le térdeltem elé. Mikor végre rájött, hogy nem hátrálok el tőle be fejezte a morgást. Ő is közelebb lépett hozzám. Most lehet, hogy hülyeséget mondok de..éreztem őt. A lelkét. A fájdalmat amit át él. Nekem is fájt a tudat, hogy bántja őt valami. Nem is értem miért. Egy más szemét néztük. Egy kapocs van köztünk érzem! Homlokomat a fejéhez nyomtam. Fogalmam sincs mért, ösztönösen. De ahelyett, hogy leharapta volna a fejem hozzá simult. A hold fénye be terített minket.