Csak kíváncsiságból [Hinata Shoyo x Reader]

3. rész

-Tendō...hát te meg?- kérdeztem kicsit oldalra fordítva fejemet, válaszát várva.
-csak erre jártam- vonta meg játékosan a vállát én pedig körülnéztem magam körül.
-baszki...miattad elejtettem a cigimet! Ezért jössz nekem egy szállal!- néztem rá durcásan, majd az említett élvezeti cikkért hajoltam le.
-[név]-chan kikandikál a bugyid- jegyezte meg feltűnően nyugodt hangon. Erre azonnal felkeltem a még égő cigivel a kezemben és felé kaptam zavart tekintetem.
-már te is kezded?- emeltem meg kicsit a hangom, ezután elsétáltam egy közelebbi kukához, elnyomtam rajta a cigarettát és kidobtam.
-mit kezdek?- fordította oldalra ártatlanul a fejét
-semmi...hagyjuk...- sóhajtottam idegesen, majd visszasétáltam Satori mellé.
-látom valakinek rossz napja volt, de ezen a cigi nem segít ugye tudod?- tette vállamra biztatóan egyik kezét, miközben a padokhoz sétáltunk.
-már hogyne segítene- mosolyodtam el -ha valamit nem gyógyít meg az idő, azt le kell kezelni minden nap nem?- húztam ajkamra egy féloldalas mosolyt.
-akkor én már a sitten ülnék túlzott drogfogyasztásért- terült szét a padon, ezzel majdnem elfoglalva az egészet. Be kellett valljam igaza volt...
-jogos jogos...- értettem egyet vele
-de inkább mesélj mi történt ma, hogy ennyire roncsolod a tüdődet?- tette karba kezét én pedig helyet foglaltam mellette.
Sosem voltam az a lelkizős fajta, de Tendō-ban mindig megbízhattam, ezért sokszor traktáltuk egymásra a lelki bajainkat, amit sose bántunk meg. Ezért is mondtam el most is mindent neki, ami ma történt.
-szóval nem bírod a csajszit mi?- dőlt hátra a padon egy nagy sóhaj kíséretében.
-hát nem...és nézz rájuk- mutattam Hinata és Yachi irányába, akik már majdnemhogy csókolóztak.
-ha így van, akkor miért nem teszed őt féltékennyé?- vonta fel a szemöldökét
-Kageyama is ugyan ezt mondta- mondtam hitetlenül
-várj nem ő az a...feladó?- próbálgatott találgatni
-de de a fekete hajú, Kageyama Tobio, akik ellen még anno játszottatok is-
-jaj tényleg! Meg ő és a vakarcs ahaaaa- világosodott meg teljesen -őszintén sajnállak [név]-chan- tette ismét a vállamra kezét az együttérzés jele képpen
-jaj hagyjál már!- nevettem el magam, majd mikor visszanéztem, láttam, ahogyan az újdonsült gerlepár már egymás szájában kutattak -Tendō...ne haragudj, most mennem kell...- ezzel fel is kaptam a táskámat és indultam volna is el, ha a vöröshajú nem kapja el a csuklómat.
-várj már [név]-chan- állított meg és fordított magával szembe -én is látom őket, de a narancsfej nem akarja látod?- mutatott rájuk, ahol már Hinata menekülőre fogta volna az utat, de a szőke még mindig nem engedte.
-de akkor is mennem kell. Kageyama edzésének mindjárt vége és mindig vele szoktam haza menni és tudod, hogy most eltiltottak a klubbtól, ezért kell megvárnom- vázoltam fel neki a helyzetet
-elkísérlek- sétált mellém, majd felkaromnál fogva vezetett tovább a Karasuno Középiskola felé.
Út közben a szar hangulatom ellenére Satori vidámabbá tett és mintha el is felejtettem volna, hogy azok ketten a padon nyelvcsatát vívtak.
-köszönöm, hogy elkísértél- mosolyogtam fel a magas fiúra, aki viszonozta a gesztust. A csendet a vöröshajú telefoncsörgése szakította félbe, amit azonnal fel is vett.
-igen, tessék?- szólt bele a telefonba -ó...értem, akkor azonnal el is indulok. Köszönöm, hogy visszahívott, viszhall- köszönt el illedelmesen, majd zsebre rakta a készüléket -ne haragudj [név]-chan, de mennem kell. Munka ügyben hívtak- jött pár lépést közelebb
-oh...okés, akkor sok sikert hozzá Satori- tártam ki karjaimat egy ölelésre, amit szívesen fogadott. Erősebben megszorítottam, amire ő is ugyan ezt tette. Kis idő múlva elengedett, majd egy puszit nyomott a fejemre és kezeit vállaimra helyezte.
-vigyázz magadra [név]-chan és ügyesen a továbbiakban- simított végig felkaromon, majd elkezdett hátrafele sétálni.
-te is és ha hazaérsz add át üdvözletem a kishugodnak- intettem neki kedvesen
-tényleg...már nagyon hiányol téged. Átjöhetnél valamikor meglátogatni őt, meg persze engem is- mosolygott édesen, ami megmelengette a szívemet.
-rendben van- engedtem el egy lágy nevetést, Tendō pedig el is tűnt a következő sarkon. Ez feldobta a napomat akárhogy is nézzük. Satori-ra mindig úgy tekintettem, mint egy nagybátyára és úgy is viselkedünk, mint a testvérek. Sokszor panaszkodott miattam és hogy szavaival éljek "nem elég nekem, hogy van egy 4 éves hugom, még te is itt vagy nekem 18 évesen". Egyébként előlem nem tudja rejtegetni az érzelmeit, hiszen tudom, hogy valójában igenis örül, hogy én ott vagyok vele és persze ez fordítva is igaz.
Ahogy elmélkedtem a múlton egy szál cigivel a kezemben, észrevettem a tornateremből kisétáló embereket, Kageyamával az élen.
-á...csak nem [név]-chan, akit eltiltottak a klubbtól?- kérdezte cinikusan egy ismerősen idegesítő hang, amire azonnal odakaptam a fejem.
-szeretnél a halakkal aludni ma este?!- kérdeztem fennhangon, a röpicsapat többi tagja pedig menekülőre fogta, egyedül Tobio állt mellettem nagyokat ásítva.
-azért ne legyünk ilyen hevesek...nem az én bajom, ha nem tudsz viselkedni- kuncogott nagyzolóan, majd ezzel ott is hagyott.
-azt hittem ma kihagyja a beszólásait- mondta a mellettem álló unottan.
-már hogy hagyta volna ki? Ő Tsukishima...- nyomtam el idegesen a cigimet, ezután elindultam hazafelé.
-jogos...- sétált mellém a fekete hajú
-Kageyama...- mondtam ki halkan a nevét
-hm?- morgott egyet és oldalasan lenézett rám
-a parkban...láttam Hinatát és Yachit...csókolózni- fintorodtam el az undortól, ezután megszorítottam szoknyám szélét. Ő nem mondott semmit, csak óvatosan átkarolta vállamat és így folytattuk hazautunkat. Már sötétedni kezdett, de a minket körülvevő környezetet tökéletesen ki lehetett venni.
Mikor a házam elé értünk ő elengedett, majd maga felé fordított.
-ha előttem ilyet mer csinálni, annyira fogom féltékennyé tenni, hogy még azt is meg fogja bánni, hogy ránézett arra a csajra- mondta határozottan, mélyen a szemembe nézve.
-te...féltékennyé teszed...?- kérdeztem bizonytalanul, mert nem igazán értettem mire gondolt. Ő csak halványan elmosolyodott tudatlanságomon, majd belevont egy ölelésbe.
-de mondtam mán, hogy ne abba tegyed bele, hanem a másikbaja- hallottunk meg egy erős idős néni hangot a kerítés mögül -siess mán há' nem érünk rá egész este- folytatta tovább -hónap korán kő kelnem mer' mennem kék mán a bótba is tejé' meg kenyéré'- kiabálta ki, amit szerintem az utcában lévő emberek már megtudták, hogy az öreg nénike menni fog tejért és kenyérért a boltba, ezért korán kell kelnie.
-a vidéki szomszédod mi?- morogta Tobio a nyakamba én pedig bólintottam.
-ki más lenne?- váltam el a fiútól, ezután felnéztem rá.
-aludj jól [név]- adott egy lágy puszit a homlokomra, ami nagyon jól esett.
-te is és vigyázz magadra- néztem még mindig hűvösen világító kék szemeibe, amik most nem is voltak annyira hűvösek.
Nagynehezen megfordult és elindult haza, de még mielőtt lefordult volna, visszanézett, majd intett egyet.
Ezután viszonylag jó kedvvel léptem be a kapun, aztán a meleg lakásba, ahol a szüleim már vártak.
Kellemesen elbeszélgettem velük, miközben megvacsoráztam, ezután lefürödtem és mentem is a szobámba, hogy befeküdjek a kényelmes ágyamba. Bár egy percig sem feküdtem nyugton, a telefonom máris jelzett, hogy üzenetet kaptam.

✨horny2✨ üzenetet küldött a 🥵hot trio🥵 csoportnak:
Nem tudjátok milyen jó palit láttam ma

✨horny1✨:
Na mutasd tesó

✨horny2✨:
*fénykép*

✨horny1✨:
LMFAO

THISbitch🙄💅🏻:
Most komolyan Noya?

✨horny2✨:
Sheeeesh olyan jól nézek ki

✨horny1✨:
A végén még beteg leszel az önimádattól

✨horny2✨:
Kapd be Tanaka csak irigykedsz🤬

Ezen kénytelen voltam elnevetni magam. Olyan hülyék tudnak lenni, hogy az már fáj, de imádom őket úgy ahogy vannak.
Láttam, hogy ők még beszélgettek és próbáltak engem is bevonni, de csak néha válaszoltam vissza, ugyanis nagyon fáradt voltam. Megvártam míg a telefonom kijelzőjének a fénye el nem tűnik, ezután lecsuktam szemeimet, pár percre rá pedig el is aludtam.
A reggel hamar elérkezett, méghozzá intenzív hangzavarral.
-basszameg már másodjára kapcsolom ki az...- vetettem egy pillantást az időre és a szemeim majd kiguvvadtak a meglepettségtől -geci elkések!- ugrottam ki az ágyból, ezután össze-vissza rohangáltam a lakásban, hogy el tudjak készülni. Éppen öltözködtem, amikor megszólalt a csengő én pedig szaladtam is le, hogy kinyissam az illetőnek az ajtót. Mikor ezt megtettem, Kageyama állt előttem, aki tág pupillákkal meredt rám és vörösödni kezdett. Nem értettem mi baja van, ezért behúztam magammal a lakásba, a bejárai ajtót pedig becsuktam magunkat után.
-túl hamar jöttél- sóhajtottam, de ő még mindig piros fejjel méregetett.
-nem akarsz valamit felvenni? Tudod...csak fiúból vagyok- vakargatta meg kicsit idegesen a tarkóját egy utolsó pillantást vetve idomaimra. Ezután realizáltam csak, hogy mindvégig fehérneműben álltam előtte, ami valljuk be...elég kínos. Amint rájöttem a dolgokra, már szaladtam is fel a szobámba, hogy befejezzem a félbeszakított öltözködésem. Nem sok időbe telt mire készen lettem, ezért rohantam is vissza Tobio-hoz, hogy elinduljunk az iskola felé.
-amúgy a szüleid?- kérdezte meg óvatosan a fiú
-már rég elmentek de siessünk elkésünk- húztam magam után, majd kulcsra zártam az ajtót. Tempónkat sietősebbre vettük, így mikor már majdnem az intézményhez értünk, fellélegezhettünk, ugyanis még volt annyi időnk, hogy a további utat nyugodtan tegyük meg.
Az iskola kapujához érve egy nem kívánt látvány fogadott minket, mégpedig Hinata és Yachi társaságában, akik nyálcserével kezdték a mai napot. Ezt látva már a kedvem is elment az élettől, de belül nagyon fájt látni Shoyot, ahogy egy nem kívánt kapcsolatba lépett bele. Tendō-nak igaza volt...látni a narancson, hogy nem akarja, de a csajszi nagyon erőlködik és sajnos sikerrel járt.
-[név] emlékszel, arra, amit mondtam?- mondta komoly hangvétellel, miközben mélyen a szemembe nézett.
-már melyikre gondolsz?- húztam össze a szemöldököm
-hogy féltékennyé kell tenned Hinatát- jött pár lépést közelebb én pedig kezdtem nagyon furcsának találni a szituációt.
-aha...még mindig nem jöttem rá...- mondtam unottan és ahogy visszanéztem rájuk, a szőke csaj ismét lekapta az előtte álló, tehetetlen narancsot -hogy csináljam?- kérdeztem egyhangon, majd a kékszemű halványan elmosolyodott.
-így- fordította maga felé a fejemet, majd határozottan ráhajolt ajkaimra az övéivel, ezután vadul csókolni kezdett.

Huh...elérkeztem a harmadik résszel is, remélem olvasható volt és nem bántátok meg, hogy belekezdtetek xD

Köszönöm, hogyha elolvastátok, szeretlek titeket és legyen szép napotok/estétek
<3