Csak kíváncsiságból [Hinata Shoyo x Reader]

2. rész

A narancs még mindig csendben vörösödött tovább a kérdést emésztgetve.
-igen kedvellek [név]-chan- mondta ki halkan, óvatosan rámpillantva. Halvány mosolyától éreztem, hogy pír kúszott az arcomra és szinte pislogás nélkül figyeltem arca vonásait. Tekintetem pirosas ajkaira kúszott, amik mintha szóra nyíltak volna és azt suttogták, csókolj meg.
Elkezdtem közeledni felé, kezeimmel megtámaszkodva a padon, nehogy az arcába essek.
Ő nem igazán értette mit is csinálok, ezért piros arcával hátrálni kezdett, majd mikor a fal megakadályozta őt cselekedetében, kicsit elnyílt ajkakkal várta a folytatást. Én továbbra is közelítettem felé, míg majdnem összeért ajkunk, de Shoyo szavai megálljt parancsoltak.
-[név]-chan...biztos vagy benne, hogy ez helyes döntés?- nyikorogta vékony hangján, engem pedig kizökkentett rózsás párnácskáinak szépsége rabságából. Felnéztem zavartól csillogó szemeibe, majd hátrébbmentem és kiegyenesedtem.
-ne haragudj Hinata...- pillantottam le szoknyámra és ismét birizgálni kezdtem.
-nem haragszom csak...kicsit...új dolog lenne és...-
-és zavarban vagy- pillantottam rá egy féloldalas mosollyal, tudván, hogy igazam van. Ő csak egyetértően bólintott és még mindig rákvörös arcával kinézett az ablakon, a közeledő esőfelhőket figyelve.
-meg Yachi-san...-
-kérlek...inkább ne firtassuk ezt a dolgot- szakítottam félbe mondandóját, ezzel kicsit lehangolva őt. A csajszi nevéből már ki tudom következtetni, hogy mit akart volna mondani. Tuti valamivel traktálta szegény srácot, amit én nem hagyhatok neki.
Az idő többi részét inkább csendben töltöttük és hallgattuk a mellettünk lévő osztályból kiszűrődő párbeszédeket. Az ég is néha megzörrent, mégha csak távoli is volt a hang, az ablakok beleremegtek a nagyobb robajokba.
Miután vége lett az órának, nagy hangzavarral kezdődött el a szünet, amit az igazgatóinál fogunk tölteni.
Nagyon élvezetes volt a lebaszásokat kapni és ráadásul mától, egy hétig el vagyunk tiltva a röplabdától, ami annyit jelent, hogy Hinata nem mehet röplabdát püfölni, én pedig nem tudok segíteni a csapatnak. Jókora szopás...inkább kaptam volna igazgatóit...
Visszaérve az osztálytermünkbe, idegesen lecsaptam magam a székbe, Kageyamától pedig értetlen fejeket kaptam cserébe.
-na hogy ment?- kérdezte meg óvatosan, székét hátrébb húzva
-el akarok szívni egy doboz cigit- mormogtam a padba, lehajtott fejjel.
-szóval szarul értem...- vonta le mondatomból a következtetést.
-nem, amúgy is elszívnék egy dobozzal- keltem fel és egyenesedtem ki -lehetett volna rosszabb is- vontam vállat, Tobio pedig tekintetemet fürkészte a folytatásért -igazából annyi, hogy mától egy hétig nem adhatsz fel a törpének- támasztottam meg a fejemet, rákönyökölve a padra.
-mi? Miért nem? Engem is belevontatok?- ijedt meg hirtelen és mintha kivégzésére ment volna olyan arcot vágott.
-jézus dehogy...- kuncogtam el magam és mintha hallottam is volna leesni a fekete hajú fiú szívéről a követ -csak el lett tiltva egy hétig a röplabdaklubbtól...ja és mellesleg én is- mutattam magamra büszkén, mire nagyra nyíltak a látókái. Pislogott párat, de az arcából ítélve nem nagyon akarja elhinni amit mondtam.
-csak szivatsz- mondta tök komolyan
-nem szivatlak, tényleg így van- húztam össze szemöldökeimet. Kageyamának mintha újratöltött volna a rendszere úgy nézett rám én pedig kezdtem kicsit megijedni, nehogy leálljon a szíve emiatt a "szörnyűség" miatt.
-basszameg- hajtotta le fejét az asztalra, de inkább mondhatjuk, hogy lehajította, mert elég nagyot koppant.
-de nehogy emiatt depressziós legyél majd megvárlak valahol- tapogattam meg biztatóan a vállát, nehogy tényleg érzelmileg a béka segge alá kerüljön.
-nem vagyok depressziós, sőt még örülök is neki, hogy nem kell látnom a hülyét- fordította oldalra fejét a padon, így jobb orcája összenyomódott, ezzel aranyosabb küllemet kapott morcos tekintete -meg legalább többet lehetsz Hinatával- nézett fel rám ártatlanul, mire én kicsit elvörösödtem.
-tuti azzal a Yachi-val lesz folyamat- fújtam fel arcomat morcosan
-szerintem meg tuti bejössz neki csak nem meri elmondani, mert egy beszari boke- rántott vállat -de ha tényleg így van, féltékennyé kell tenned- egyenesedett fel én pedig egyik szemöldökömet felvonva, kíváncsian néztem rá
-és azt mégis hogy tegyem?- kérdeztem érdeklődve
-azt neked kell kitalálnod- pöckölte meg az orromat játékosan, mire én egyből odakaptam kezemet a fájó részhez.
-te geci...nem foglak tejjel várni miután végzel az edzéssel- vetettem szúrós pillantásokat a hülye fejére.
-várj...tejet mondtál? Edzés után?- villanyozódott fel
-én ugyan nem mondtam semmit- nevettem el a végét, mert tudom, hogy ezzel lehet megfogni. Vagy a röpivel, vagy a tejjel.
Órák után megálltam még a suli előtt beszélgetni Kageyamával az angolról, mert szegényke kicsit butus belőle én pedig veleszületett tehetséggel születtem, így a nyelvérzékem nagyon príma.
-csak tudnám hogy tudod megírni hibátlanra a tesztet tanulás nélkül- fogta gondterhelten orrnyergét Tobio, ezzel kicsit lenyugtatva magát.
-nem lehet mindenki olyan hülye, mint te- böktem mellkasára egy játékos vigyorral a képemen.
-máris jobban érzem magam a holnapi teszttel kapcsolatban- sóhajtott lemondóan én pedig csak halkan elkuncogtam magam.
-nyugi lesz még időnk óra előtt átvenni az anyagot- legyintettem egyet
-mintha az a pár perc elég lenne- nézett rám azzal a tipikus "ugyenemmondodkomolyan" fejjel
-pár perc alatt sokmindent el lehet intézni- mondtam teljesen komoly fejjel
-mint például téged is- vont vállat és már fordult volna is el, de jól hátba vágtam, mire nyikkant egyet.
-KAGEYAMA!- kiabáltam rá mérgesen, mégis vöröslő fejjel
-jólvan jólvan lehet Hinatának több ideig tartana és.. - itt az öklöm szakította félbe mondandóját, mégpedig az arcába találva. A körülöttünk sétáló emberek gyorsabbra vették a tempót, nehogy ők is belekeveredjenek egy-két pofonba.
-ezt meg miért kaptam?- ült fel törökülésbe a földön a fekete hajú, orcáját simogatva ott, ahol megütöttem.
-te hallod magad ilyenkor?!- emeltem fel fenyegetően öklömet, hátha megint kedve támad perverzkedni.
-a hallásommal nincs semmi baj, csak az angolommal- állt fel és kicsit leporolta magát a földről felszedett kosztól -jut eszembe...- kezdett bele Kageyama mondandójába -Hinata vajon hol le...- amint kimondta volna, megjelent előttünk, Yachi-val az oldalán. Ahogy megláttam őket, kedvem támadott volna verekedni, de Tobio derekamnál fogva tartott vissza, nehogy meginduljak feléjük.
-ohhh Kageyama-kun, [név]-chan!- intett felénk Shoyo mosolyogva, majd irányukat hozzánk kezdték el igazítani -minden rendben van [név]-chan?- kérdezte aggodalmasan a narancs, mikor már közelebb értek. Nem tudtam kérdésével foglalkozni, csak a szőke csajt tudtam szuggerálni, ahogy Hinata karjába kapaszkodik, engem mégjobban felcseszve azzal, hogy össze is kulcsolja ujjaikat. Tobio kicsit rászorított derekamra, hogy el ne merjek mozdulni onnan, mert abból biztosan verekedés lesz.
-igen rendben van, csak kicsit szédül azért fogom a derekát- hangsúlyozta ki az utolsó szót a fekete hajú
-é-értem...- vakargatta fejét Shoyo a szabad kezével -mi akkor megyünk is- indult meg zavarában a narancs, a szőke lányt magával húzva. Már nyitottam volna ki a szám, hogy beszóljak valamit, de a mellettem lévő rátette kezét a számra, hogy még véletlenül se mondjak olyat, amit nem kéne.
-jó szórakozást- kiabálta nekik oda a feladó, ők pedig visszamosolyogtak, majd egy utolsót intve eltűntek a következő sarkon.
Ezután próbáltam kiszabadulni a fiú karjai fogságából, de nem engedett.
Maga felé fordított, elvette ajkaim elől tenyerét és mélyen a szemembe nézett.
-még nem foglak elengedni, mert képes lennél utánuk futni- hajolt arcomba egy játékos mosollyal.
-most adtál egy jó ötletet- húztam ajkamat egy félmosolyra, majd ficánkolni kezdtem, de le kellett mondanom arról, hogy kiszabadulok fogásából, mert erősebbnek bizonyult.
-[név] nem szabad ezt zokon venned tőle- mondta komolyan, még mindig [szemszíned] színű íriszeimbe fúrva tekintetét -és különben is láthattad milyen fejet vágott, amikor meglátta, hogy a derekadat fogom- mosolyodott el ördögien
-erről jut eszembe...igazán elengedhetnél- húzódtam el tőle, majd nagynehezen, de megtette azt, amire kértem.
-mint mondtam, féltékennyé kell tenned, méghozzá...- az iskolacsengő ismét megszólalt, félbeszakítve ezzel Tobiot -BASSZAMEG ELKÉSEK!- kiáltott fel ijedtében a fekete hajú, majd össze-vissza kapkodva kapta fel a cuccait, hogy időben odaérjen az edzésre -majd találkozunk, ha végeztem, ha van kedved megvárni vagy nem tudom sietek szia!- és ezzel el is rohant a tornaterem felé, engem egyedül hagyva.
Komótosan elkezdtem kisétálni az iskola területéről egy nyugisabb helyet keresve, majd eszembe jutott, hogy elfogyott a cigim, ezért beugrottam a legközelebbi dohányboltba. Na ezért szeretek én 18 éves lenni.
Gyorsan megvettem amit kellett, majd elsétáltam az egyik útba eső parkba, lecuccoltam és rá is gyújtottam. Ezután a szar nap után gecijól esett elszívni az első szálat, meg a másodikat és a harmadikat meg a negyediket...jaj hupsz...
Idő közben, amíg én eldohányoztam az időt, megláttam Hinatát és a szőke csajt, ahogy a messzebb lévő járdán sétálnak, kéz a kézben. Én kicsit arrébb mentem, nehogy észrevegyenek. Egy árván ácsorgó cseresznyefa társaságában meg is találtam a remek búvóhelyemet és egy újabb cigarettára rágyújtva figyeltem az elkövetkezendő eseményeket.
-tudod, látom ám mi folyik itt- szólalt meg mögülem egy hang, amire ugrottam egyet és a cigim is kiesett a kezemből, sikítással kísérve. A szívemre téve a kezem fordultam meg, hogy megnézzem ki az az idióta, aki így ijesztget. Meglepetésemre egy kedves ismerősöm volt az, játékos arccal, de mégis kedves mosollyal arcán, vörös hajjal.
-szia [név]-chan- intett lágyan, majd kezét visszarakta sötétszürke melegítőjének zsebébe.
-Tendō...hát te meg?- kérdeztem kicsit oldalra fordítva fejemet, válaszát várva.

Yahoo~ mindenkinek!
El is érkeztem az egyik mesterművem újabb érdekes részével *intenzív köhögés*

Viszont...viccet félretéve azért remélem tetszett nektek és várjátok a folytatást., vagy legalábbis unalmatokban elolvassátok xD

Addig is puszi mindenkinek és legyen további szép napotok/estétek
<3