~𝑻𝒓𝒂𝒈𝒆̀𝒅𝒊𝒂̀𝒔 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎~

1.

~Fujiko szemszöge~

Reggel sikeresen elaludtam az első napomon. Hát ki ez az ügyes ha nem én? Egyébként Fujiko Katsumi vagyok, 15 éves UA-s diák, a mai naptól fogva. Az iskolától pár percre lakok a testvéremmel Emiko Katsumi. Egy internet kávézóban dolgozik a házunk mellett. Nagyon izgulok az első napom miatt. A képességem egyébként a pusztítás. A régi iskolámban sokan elítéltek miatta, a pusztítás nem mindig jó képesség elismerem, de elítélni a másikat nemszükséges miatta. Nagyjából a képességem olyan, hogyha egy tárgyra nézek és elképzelem hogy valamilyen módon elpusztul, legyen ez a módszer égés, robbanás, és ez megtörténik. Emberen nemtudom működik-e, de nem is akarom megtudni. 7:10 perckor betoppanba az osztálytermembe Aizawa tanár úr szépen leszidott mit ne mondjak, de a helyemre küldött egy semleges figyelmeztetéssel. Hátul a padomban lapítva figyeltem miket mondd. Blablabla Gonoszok Ligája, blablabla az egész iskolát figyelni fogják. Érdekes, mióta All Might az egyik tanár állandóan támadják az iskolát, a diákokat rabólják el. Kiváncsi lennék a tagokra. Tuti van köztük valami pszicho jóképű pasas. A három osztályfőnöki óra után Aizawa tanár úr hazaküldött minket. Én, Uraraka és Deku viszont elmentünk a plázába palacsintázni, jó terv mi?
-U: Fujiko, mesélj. Hogy telt az első napod, a költözés meg a többi dolog?
-Igazából minden rendben ment. Sikerült közeli házat találni, Emikonak munkát egy kávézóban. Az első napról pedig annyit, hogy élveztem. Csak bár nem egyfolytában a Gonoszok Ligájáról lett volna szó
-I: Azt hallottam a tanároktól, hogy be van kamerázva az egész épület, kívűl-belűl, bár érthető
-Menő dolgok. De skacok nekem sietnem kell haza, Emikonak megyek segíteni a kávézóba, köszönöm a palacsintát, finom volt.
-U: Szia Fujiko, holnap találkozunk!
-I: Szia!
Elhagyva a plázát veszem észre hogy jól eltelt az idő és az órám 19:37 percet mutatott. Futottam az utcánkban, hogy gyorsan oda érjek Emikohoz, mikor belefutottam egy idegenbe
-S: Hé! Nemtudnál vigyázni?
-Már bocsi, de ha sötét ruhában mászkálsz éjjelente ne csodálkozz, hogy beléd botlanak
-S: Húha, na ezt megkaptam *Lassan az idegen a fejéhez nyúl és leveszi a csuklyáját, bőre fehéren virított, szeme alatt karikák, a szája repedezett, a nyaka vörös volt. Ki ez a fiu?*
-Ismernem kéne téged?
-S: Szerintem jobb ha nem ismersz kislány. Mondd csak, melyik iskolába jársz ebben a városban.
-UA, miért?
-S Hmm, bárcsak én is betehetném oda a lábam, nos menj, ha futottál akkor biztos fontos dolgod lehet
*rám mosolygott, a mosolya egyszerűen furcsa volt, nem volt őszinte, mintha valamin járt volna az esze*
-Úristen tényleg, köszönöm. A nevedet megtudhatom?
-S: Majd megtudod egyszer
*és elsétált, kapucniját a fejébe húzva, görnyedt háttal elment, valami fura van ebben a fiúban, miért mondhatta azt, hogy bárcsak betehetné a lábát a UA-be?*