Hippikommuna (cc// Zsomás sztori )

Uno =)

Már lassan, hogy négy éve feloszlott a sokunk által ismert és oly nagyon szeretett zenekar, a Carson Coma, melynek koncertjein az akkoriban tinédzser korszakukat élő- mára már borostás férfiak, (bajszos konyhásnénik) és érett nők- torkuk szakadtából ordították az életvidám szövegeket, és gondtalanul rázták a fejük, jelképezve, mennyire élvezik. Habár a banda tagjai mostanra már nem túl gyakran találkoznak-évente talán egyszer ha összefutnak- interneten még mindig tartják a kapcsolatot, előszeretettel küldözgetnek egymásról vicces fényképeket meg régi mémeket, ezzel nosztalgikus hangulatot előidézve...

A zenekarban lassan mindenki elhelyezkedett az élet tengerén. Atillából apuka lett és egy csicsás kis céget irányít, Peti és Barni összeköltöztek és minden szabadidejüket koncertekre járással töltik, persze mindketten dolgoznak, (de senki sem tudja mit) , Bálint alsótagozatban tanít zeneelméletet és szabadidejében előszeretettel utazgat a barátnőjével ide-oda, Giorgio egy lemezboltban dolgozik és vidáman beszélget naphosszakat az odajáró ősrégi rajongóival, Zsombor pedig egy aranyos kis hippikommuna megalkotójaként éli harmincas éveit.

Az említett hippikommuna székhelye ugyan nem nyilvános, egyre több ember fedezi fel, jobbik esetben fura arcok, akik a későbbiekben a lakókocsi tetején teázgató, mosolyogva integető Bombi hatására ezer örömmel csatlakoznak a fiú kultjához - akadnak emberek akik csak a nyugalom megzavarását kezdeményezik, de szerencsére ez meglehetősen ritka.
Az összetartó kis (vagyis eléggé nagy) már-már családnak számító "csapat" tagjai között akad 2 srác, akik egy régi lemezlejátszón pörgetetik a másoknál már sarokban porosodó retro lemezeket, ezzel eszméletlenül aranyos hangulatot előidézve, ugyanis a legtöbb ember gondtalanul végig táncolja az egész napot szerelme társaságában, vagy ha egyedülálló akkor egyedül, vagy egy abszolút idegennel. Akad pár nem túl táncos lábú ember is, ők általában mosolyogva lazítanak a fűben egy cigaretta társaságában, dúdolgatva a dalszövegeket vagy épp naphosszakat elmélkedve. Apropó, akadnak akik csoportosan beszélgetnek, - néha Bombi is lemászik kis lakóautójáról és ilyenkor örömmel csatlakozik ezekhez az emberekhez-, és olyanok is, akik örömmel olvasgatják gyerekkorukban unalmas kötelező olvasmánynak elcimkézett, mára már érdekfeszítő történetnek számító regényeket, felidézve néhány gyerekkori emléket.

Vissza a fontosabb szereplőköz, a lemezeket kezelő srácokon kívül akad egy fonott hajú lány aki egy dohányárus pult mellett ücsörög, persze csak amikor valaki vásárolni szeretne, mert külömben ő is szívesen táncolgat naphosszakat barátnőjével, akivel majdhogynem az elsők között csatlakoztak Bombi szervezetéhez. Zsombor kifejezetten jóban van ezzel a két lánnyal, van, hogy őket is felengedi maga mellé a lakóautójára, ilyenkor együtt dúdolgatják a háttérben szóló zenéket és életvidáman röhögcsélve kártyáznak vagy épp ha úgy esik lángost zabálnak. Apropó lángos, volt egy srác aki a szűkös kis standjában sütögette a finomabbnál finomabb lángosokat egy kis elektromos rezsin. A lángosos srácot habár mindenki közvetlennek tartotta, a fiú nagyon keveset beszélt. Sosem mondott magáról semmit, jóformán meg sem szólalt sosem, ha valakinek lángosra volt szüksége, a srác mosolyogva bólintott és már nyújtotta is a tésztát. Bombi nagyon ragaszkodott ehhez a fiúhoz. Minden este elmentek ketten egy rövid kis esti sétára, amit egybekötöttek egy nagybevásárlással. Ahogy telt múlt az idő, a fiú teljesen megnyílt Zsombor előtt, így a késői sétákon brutál jókat beszélgettek és óriásikat röhögtek, baromkodtak. Bombi boldog volt hogy ilyenkor láthatta a fiút teljesen felszabadultnak, sőt, egy kicsit különlegesnek is érezte magát emiatt, hogy tudta szerint ő az egyetlen aki ennyire fel tudja oldani és felvidítani. Viszont minden este- vagyis éjfél körül- Amint visszaértek a telepre, mintha belefolytották volna a srácba a szót, megint elnémult. Amint beeérkeztek, Zsoma mosolyogva integetett a már kicsit kimerült de még mindig életvidám embereknek - akik mostanra már lemondtak a táncról, csak körbeülve borozgattak és beszélgettek- ők értelemszerűen neki vissza, habár picit mind furán érezték magukat az alapító srác mellett haladó fiú némasága és leszegezett tekintete miatt, aranyosnak tartották, legfőképp Bombi.

Azt hiszem minden fontos részét bemutattam a társaságnak... Vagy mégsem? :)

Ha végig olvastad és nem dobtad ki az ablakon a telefonod közben, imádlak :> also ne felejts el hidratálni, tali a kövi részben <33