Hippikommuna (cc// Zsomás sztori )

Három Asszem :-))

URISTENN elértük a 100 viewet, köszönömm mindenkinek :33
(also amint kiderült Zsoma nem szereti ha Bombinak szólítják szóval amint tőlem telik megpróbálom abbahagyni <3)

/a boritóképnek semmi köze a sztorihoz :) /

Amint a fiúk a kapuhoz érkeztek, Zsoma előengedte barátját, - majd egy alapos pillantást vetve cipője orrára- lépett ki a "bejáraton" a másik srác után. Épphogy csak kitalálták merrefele menjenek és elindultak, máris lett téma. Békésen sétálgattak, fecserésztek, amikor oldalukon megvillant a tó ahol a csöndös srác minden egyes sétán megáll megetetni a ludakat ebédjéből megmaradt sovány kenyérdarabokkal. Persze ezt barátja sem halaszthatta el sosem, ha nem is volt nála kenyér mert ő folytpm bezabálta az egészet, csípett egy keveset a másik srácéból, azt dobigálta oda vízen úszkáló madárbarátainak. Amint az utolsó morzsa is az állatoknál landolt, a két srác integetve távozott a tó lakóitól.
Ahogy céltalanul sétálgattak, Zsombinak eszébe jutott, hogy van egy vásár a közelben ahova tök jó lenne lenézni, szóval elhatározták hogy lelátogatnak oda, de előtte még befutnak az abc-be egy kis nasiért. Meg lett a nassolni való, lazán falatozgatva el is indultak a fiúk a vásár irányába. A mai séta valahogyan még jobb hangulatú volt mint a többi, ha lehetséges ilyen. A néma fiúból csak úgy áradt a boldogság, energikus volt és a szokásoshoz képest is sokat beszélt. Zsoma meg akarta említeni hogy tök jó ilyen vidámnak látni őt de aztán mégsem tette, félt hogy kényelmetlenül érezné magát barátja. A "néma" fiú jó hangulata már a táborhelyen is megmutatkozott, mainap ugyanis leült beszélgetni egy társaságba, mindenki nagyon szívesen fogadta, viszont eléggé meglepődtek az emberek mert még sosem állt le társalogni senkivel. (habár nem is beszélt sokat, ott ült, a többiekkel együtt nevetett :)
A fiú nem hogy beszélgetett másokkal délelőtt, a vásár fele irányuló séta közben csak úgy áradozott barátjának arról hogy miket próbált ki ma, és mosollyal arcán jelentette ki, hogy egyszer akár szívesen táncolna is mint a többiek, csak nem tudja kivel és elég szégyenlős is. Zsombi erre felnevetett, átkarolta barátját és megigérte neki, hogy egyszer majd felkéri, habár nem túl tehetséges táncos, de legalább jól fognak szórakozni.

Már bő negyed órája sétáltak, amikor megpillantották a vásár bejáratát, avagy egy kis fakaput, tucatnyi emberrel túloldalán. Amint beérkeztek a vásárra, ámult szájjal szaladt körbe tekintetük, - rengeteg király dolog van - állapították meg. Kis habozás és táskában kotorászás után eldöntötték, hogy jobbról balra haladva fogják körbejárni a helyet. El is indultak. Minden "boltot" egyesével szemügyre vettek, mindketten, közösen.
Kis idő múlva szétválltak, Zsoma leállt beszélgetni egy áruslánnyal, míg barátja motiváltan cikázott előre a menőbbnél menőbb kézműves termékeket felkínáló standok között. Bő 10 percnyi cseverészés után Zsombi is továbbindult. Hunyorítva, kezét szeme fölé tartva leste merre lehet barátja. Megtalálta, egy karkötős standnál álldogállt, látszólag valami nagyon megtetszett neki. Oda is sietett hozzá, furdalta a kiváncsiság mit találhatott. Sunyiban odalopózott a srác mellé, majd egy hirtelen csőzelékkel köszöntötte, válaszul "bazdmeg megilyesztettél"- t kapott. - Kedves fogadtatás- válaszolta. Mindketten nevetésben törtek ki.
Na? Mit találtál? - kérdezte Zsoma kiváncsian. Barátja picit elfehéredett, nem tudta hogyan magyarázza el, de mindenesetre belekezdett.
-Szóval, um, gyerekkoromban volt egyszer egy egyforma karkötőm a legjobb barátommal, barátságkarkötőnek hívtuk...és.. mm.. Arra gondoltam..hogy tök király lenne ha-
~nem tudta befejezni a mondatát mert kiváncsian tápászkodó barátja félbeszakította~
-Szeretnél egy közös barátságkarkötőt? Ez aranyos, benne vagyok! :)) - vágta rá Zsoma, időt sem hagyva annak hogy barátja kényelmetlenül érezze magát.
Melyikre gondoltál? - kérdezte a gitáros srác, tanácstalan pillantást vetve a rengeteg karkötőre.
-Ezen még nem gondolkodtam, csak eszembe jutott a közös karkötős dolog és gondoltam megkérdezlek. - mondta a teljesen zavarban lévő fiú, barátja közvetlensége láthatóan furán érintette.
-Rendben akkor válasszunk közösen, hehe - mondta Zsoma.

Pár percnyi válogatás után elégedetten távoztak a fiúk a karkötős pulttól, csak úgy ragyogott a két egymás mellett sétáló, csuklóikat bámuló mosolygós srác.
Zsoma vásárolt egy-egy kitűzőt amivel következő találkozásukkor meglepi majd volt zenekara tagjait. Ezután már semmi maradandót nem vettek, csak kaját.

A hosszas nézelődés után szép lassan elhagyták a vásárt, tovább indultak egy nem megszokott útvonalon, felfedezőset játszottak. Kürtöskalácsot zabálva sétálgattak az idegen utcákon, elemezve az őket körülvevő épületeket. Amikor már teljesen elvesztek a betonrengetegben, szépen elkezdzek tippelgetni merre kellene menni. A néma srác agresszívan megforgatta barátját, majd amerre mutatott az épp hogy lábán álló, szédülő Zsoma, arra indultak el. Séta közben benéztek néhány üzletbe, bekeveredtek néhány zsákutcába. Amint haladtak, szép lassan ismerőssé vállt a táj a gitáros srác számára, ugyanis tudta, hogy valahol a környéken van a régi próbatermük a zenekarral. Ezt el is hírelte mellette lihegő barátjának, akinek felkeltette érdeklődését a dolog, szóval elindultak hát a volt próbaterem keresgélésére. Körülbelül 10 perc múlva meg is találták az épületet. Az épülettel szemben, egy vastag úttesten átkelve, ott a híres kisbolt ahova kaja-cigi szünetekben jártak le, a jelzőlámpa amit majdnem mindig lerugott az Ati mérgében míg várakoztak hogy átkeljenek, a buszmegálló ahol a folyton késő Giorgio káromkodva mászott ki a buszból, integetve az 5, rá várakozó, járdaszélen üldögélő fiatalembernek.
Szép emlékek.

A próbaterem elvileg nem került eladásra azóta sem, Barnabás tulajdonában van, valami ócska családi raktárnak használják.
Zsoma megráncigálja a négyszintes épület ajtaját, sajnos nincs nyitva, habár ha nyitva lenne a lépcsőház ajtó sem biztos hogy be tudnának jutni a terembe, de egy próbát megért.
-Majd visszajövünk valamikor, mindenképpen meg szeretném neked mutatni a volt termünk! - mormogta Zsombi halvány mosollyal az arcán.
Barátja bólintott, majd mindketten elindultak az utcán felfelé. Tök érdekes témákba keveredtek séta közben.
Körülbelül egy órányi kóvárgás után meg is találtak a helyes utat, távolról már látszott a híres tó ahol a madarakat etették pár órával ezelőtt. Mielőtt vissza tértek volna a táborhelyre, még gyorsan elfutottak a közelben levő non-stop üzletbe beszerezni a fontos dolgokat. A vásárlás végére érkezve úgy döntöttek, vesznek egy-egy italt is, mert miért ne. Amire végleg hazafelé vették az irányt már koromsötét volt, csak az utca két oldalán lévő pislákoló fényű lámpák világították meg a helyet. Némán sétáltak egymás mellett a sötét utcákon, iszogatva előbbiekben vásárolt italukat. Amire visszaértek már alig volt 2-3 ember kint az udvaron, ők is csak estirutin-cigarettájukat szívogatták félkómásan.
Az imént érkezett srácok lepakolták Zsoma autójában a frissen vásárolt dolgokat, majd egy öleléssel búcsúztatták el a mainapot, a "küszöbön" álldogálva. Igen. Mostmár mindkettőjük számára nyilvánvalóvá vállt, hogy barátok. Talán legjobb barátok.

Hejhó, umm ez egy picit chillesebb részre sikeredett, talán a vibeja is kicsit másabb mint az előbbi részeknek, de remélem azért tetszik <33 hamarosan érkezek pörgősebb részekkel :>

Igyatok sok vizet, tali a kövi részben :))