Pszichológiai,állat és emberkísérletek

Alvás nélkül

Sziasztok! A mai részben olvasói javaslatra fogok egy igencsak híres kísérlettel foglalkozni. Ez itt az első és talán utolsó olyan kísérlet, amelynek információm szerint a létezését se bizonyítani se cáfolni nem tudjuk pontosan. Egy biztos, hogy régóta kering az interneten ez a gusztusostól távol álló történet. A részletesebb változatot fogom ide leírni. Valószínűleg a jelenleg ismert formában ez csak egy rémtörténet, de meglehet, hogy valami hasonló történt a '40-es évek alatt.

Kedves olvasók, bemutatom a hírhedt orosz alvás kísérletet!

Az 1940-es években az oroszok kíváncsiak voltak arra, hogy mit tesz az emberrel, ha egy hónapig nem alszik. A kísérlethez öt önként jelentkező hadifoglyot használtak, akiknek megígérték, hogy a kutatás befejeztével szabadon engedik őket. Bezárták őket egy helyiségbe, ahol mindegyiküknek biztosítva volt egy priccs ágynemű és matrac nélkül, valamint biztosítva volt egy hónapnyi élelem és víz. Rejtett mikrofonok is voltak bent, amik segítségével lehallgathatták őket. Ezek után beengedtek hozzájuk egy gázt, amely meggátolta a kísérleti alanyokat az alvásban.  Eleinte minden rendben ment, az alanyok normálisan viselkedtek, 5 nap után kezdtek furcsán viselkedni, már nem beszéltek egymással, helyette inkább a mikrofonokba suttogtak, paranoiás viselkedést kezdtek mutatni. A 9. napon az egyik ember elkezdett ordítani és 3 órán keresztül nem hallgatott el, akkor is csak azért lett csend, mert elszakadtak a hangszálai. A többieket ez látszólag egyáltalán nem zavarta, nem volt hatással rájuk. Ezek után teljes csend lett, néhányan kitéptek lapokat a bent talált könyvekből és ürülék vagy nyál segítségével leragasztották vele a kamerákat. Napokig teljes csend volt, a kutatók tudták, hogy a bent lévők még életben vannak, de kezdtek aggódni. Úgy döntöttek, hogy ellenőrzik az állapotukat, amit mikrofonon keresztül közöltek is a rabokkal, és felszólították őket, hogy feküdjenek a földre, megígérték, hogy ha jól viselkednek egyikük szabad lehet. Mindenkit meglepett a válasz "Már nem akarunk szabadok lenni". Végül a kísérlet 15. napján a kutatók friss levegővel helyettesítették a gázt, kíváncsiak voltak a reakcióra és hogy visszafordítható-e a folyamat. A kísérleti alanyok azonnal könyörögni kezdtek, hogy adják vissza gázt. Katonákat küldtek, hogy nézzenek rájuk. Az 5 alany közül már csak 4 volt életben és ők is éppen hogy. A halott testéből cafatok hiányoztak, amik eltömítették a lefolyót. A többiek is önpusztítás jeleit mutatták, jelentős bőr és izomdarabok hiányoztak belőlük. Megállapítható volt ezen kívül, hogy a bent lévő ételből valószínűleg már napok óta nem ettek. A túlélők még ilyen állapotban is rettentő agresszívak voltak, és rátámadtak a katonákra, akik először nem tudták kihozni a holttestet. Amikor megkérdezték őket, hogy miért tették ezt magukkal azt felelték, hogy mindenképpen ébren kellett maradniuk. Az egyikük a katonákkal való harc közben meghalt.  Állítólag az egyiküket sikerült nagy mennyiségű érzéstelenítő segítségével megműteni. A kísérlet utolsó túlélőjétől megkérdezték, hogy mégis mi ő. „Elfelejtetted? Én vagyok te. Én vagyok az őrület, ami benned lapul és én vagyok az, amitől minden pillanatban szabadulni próbász. Én vagyok az, ami elől elbújsz a sötétben. Ti megpróbáltatok elaltatni és megbénítani minket, de mi elbújtunk egy olyan menedékbe, ahová sehogy sem tudtok behatolni."- Ez volt a válasz a kérdésre. Ezután egy kutató lelőtte az alanyt.