Pszichológiai,állat és emberkísérletek

Hospitalizmus kísérlet

A kísérletet, vagyis inkább kísérlet sorozatot René Spitz(Spitz Mihály) magyar származású ember végezte el.  Az I. világháború után sok gyerek árvult el, a csecsemőotthonok, és gyermekotthonok túlterheltek lettek, ebben az időszakban tevékenykedett Spitz.
Az első vizsgálatban négy féle embercsoport gyermekeit figyelte meg. A négy csoport: börtönbüntetésüket töltő leányanyák, lelencház(gyermekotthon), halászfalu, nagyvárosi értelmiségiek. A megfigyelések azt mutatták, hogy a lelencházban nevelkedett gyermekek lényegesen visszamaradtak a fejlődésben, míg a többi gyermek nagyjából ugyanolyan ütemben fejlődött.
A második kísérletben 34 gyermeket vizsgált másfél éven keresztül, akik életük első hat hónapját anyjukkal töltötték, majd hosszabb időre el kellett válniuk tőle.
A harmadik kísérletben már csak a gyermekotthonban nevelkedettekre koncentrált. Ebből kiderült, hogy ez a fajta nevelés kevés szeretettel jár, a dolgozók nem tudnak mindenkinek egyéni törődést biztosítani, ezért a gyermek viselkedése rendellenessé válik. Ezek a gyerekek lemaradtak a beszédfejlődésben, a halálozási arány megnőtt a korábbiakhoz képest. Természetesen a szociális készségekkel is merültek fel problémák, a gyerekek sokkal bizalmatlanabbak, szocializálatlanabbak lettek. A lemaradás kamaszkorban, sőt egyeseknél még felnőttkorban is jól látható volt, ezek a gyerekek egy életre sérültek maradtak.  

A kísérletekből az is kiderült, hogy amennyiben a gyermek 3-5 hónapot tölt lelencházban, majd azután szerető családba kerül, akkor képes lehet behozni a lemaradást, és normális életet élni. Hat hónap után viszont maradandó kárt szenved az illető, és egész életében problémái lesznek a szociális kapcsolatokkal, önmaga kifejezésével, és egyéb dolgokkal, ami az ő korukban természetes kéne, hogy legyen.

A hospitalizáció tünetei:
- 1.hónapban: nyűgösség, nyafogás
-2.hónapban: fogyás, egyre kevesebb sírás, a fejlődés megrekedt, itt kezdték el úgymond feladni a figyelemért és a szeretetért való harcot
-3.hónapban: kifejezéstelen arc, szegényes mimika, álmatlanság, kontaktus elutasítása(nem akartak beszélni a többiekkel, elutasították az érintést), 
- További hónapokban: letargia, közöny, regresszió(visszaesés egy korábbi fejlődési szintre, pl: szobatiszta gyermek bepisil), elsivárosodott kapcsolatok, önringatás(előre hátra hintázás felhúzott térdekkel)

A végére még annyit szeretnék elmondani, hogy maga a hospitalizáció elnevezés onnan ered, hogy régen a kórházakban(hospital) is megfigyelhető volt ez a jelenség, amikor műtöttek valakit, vagy valami miatt sokáig(értsd hónapokig) bent kellett tartani, ugyanis nem lehetett bent maradni a hozzátartozóknak sokáig.