Genshin Impact: Oneshots

𝘝𝘦𝘯𝘵𝘪

GiveMePrimogem kérésére <3
Jó szórakozást, kérem a véleményed :3

______________________________________

Ugyanolyan nap volt mint a többi. Reggel felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem, és indultam munkába.
Diluc barátom társaságában dolgoztam a kocsmában, aminek hogy fogalmazzak, elég aktív tagja Venti, az én legjobb barátom.

Már 8 óra fele lehetett, mikoris megkérdeztem pultos társamat, hogy hol is van a mindennapi vendégünk.

-Diluc, Venti beteg?

-Lehet. Már régen itt szokott lenni. Talán megfázott. Bár nyár van, elég lehetetlen, de vele bármi megtörténik.
(és ezzel kicsit sem túlzott)

-Hmm, talán. Na mindegy, később biztos beugrik!

-Legyen úgy.

És ahogy azt megmondtam. Drága ittas barátunk meg is érkezett kb fél órával azután, hogy beszéltünk.

-Sziasztok~

-Venti! Azt hittük beteg vagy! De látom semmi bajod, ennek örülök-mosolyogtam barátomra, aki tarkójához nyúlva kuncogott. Ilyenkor egész aranyos.

-Na akkor! Most hogy itt vagyok, a szokásosat kérném!

-Bocsi, azt csak Diluc tudja jól csinálni.. Várj, szólok neki.-megköszörültem a torkomat, majd mint a kakas hajnalban, elkezdtem TELJES hangerővel ordítani az előbb említett személy után.

-DILUUUUUUUUUC!!!!!!-lehet kicsit hangos volt, mert az éppen szúnyókáló vendégeink is felébredtek.

-[Név], az ilyen teli-torok ordításokat hanyagold. Nem voltam süket ideáig.

-Bocsi.. Venti a szokásosat kéri, azt mondta.

-Miért nem lepődök meg..? [Név], kárpótlásul az ezelőtti halláskárosító ordításod miatt, megcsinálhatnád neki te.-rákacsintott ekkor Ventire, aki enyhén elpirult. Na ilyet se látok mindennap.

-R-rendben.. DE HA SZAR LESZ-

-Akkor is megiszom.-szakított félbe barátom, aki hogy is mondjam, elég türelmetlennek látszott. Mondjuk megértem, 10 perce veszekedünk.

-Oké.. Amúgy, milyen napod volt? Mesélj~

-Nem volt annyira rossz. Elment. Huh.. Najó.. [Név], beszélni akarok veled.-nézett rám komolyan.

-Persze-persze, de majd ha kész van, utána. Úgy megfelel?

-Meg! Ha nem baj, a nagy fánál, Windrise-nál szeretném ha találkoznánk.

-Akkor az plusz kötlség!-kacsintottam rá, mire nevetett egyet.

-Nekem mindegy, csak legyél ott! Na hello~

-Szia!

.....

-Csak nem randira hívott?

-AAA- DILUC!!! MAJDNEM ELEJTETTEM!!

-Bocs. Szóval?

-Nem tudom, csak találkozni akar velem Windrise-ban.

-Magyarán randi.

-Én nem értek ehhez.. Te biztos tapasztaltabb vagy.

-Úgy nézek én ki, aki ebben a témában tapasztalt?

-Hát... Khmm...-tartottam vissza röhögőgörcsömet. Vagyis inkább próbáltam.

-Na ugye.

-Jó-jó, de most megyek.. Szia!

-Szia.

-Ja, és mégegy kérdés!

-Igen?

-Szerinted jó leszek így..?

-Ha ennyire vonzódsz a kötényedhez, akkor igen. De ha engem kérdezel, inkább vedd le.

-Basszus! Köszi, sziaaa!

Gyorsan ledobtam a kötényemet, majd siettem Venti kedvenc italával Windrise-ba, ami nincs túl közel, de máshogy nem tudok eljutni. 10-15 perc gyors-járás után megláttam barátomat, aki az egyik ilyen oszlopszerű valamin ült, kezében egy nagyon szép virággal.

-Itt vagyok!

-[Név]! Már azt hittem el se jössz!

-Minek nézel te engem? Najó, ezt idd meg, ne halj meg tőle, és mondd el mit szerettél volna!

-Ohm, rendben.

Szóval egy fél perc alatt odalett a 10 perc kemény munka eredménye, amin borzalmasan izgultam, nehogy meghaljon tőle, vagy ne ízlen (VAGYMI EZT A SZÓT NEM TUDOM HOGY KELL ÍRNI/MONDANI) neki. Viszont nagyon jó lett azt mondta, meg azt, hogy el ne mondjam Dilucnak, de ez jobb mint amit ő csinál. Aminek borzalmasan örültem. Szerencsére nem halt meg!

-Na, örülök hogy túlélted, most jöhet a duma! Hallgatom.

-Ja, persze.. Ööö.. T-Tessék..-nyújtotta nekem azt a szép virágot, amit már régen ott tartott a kezében.

-Venti.. Ez csodaszép! Köszönöm!

-[Név].. Direkt késtem, direkt mentem el, és hívtalak ide. Ez mind azért volt, mert azt akartam, hogy tökéletes legyen minden. Amilyen te is vagy. Már nagyon rég terveztelek megkérdezni, de féltem, hogy emiatt a barátságunk elromlik, így vártam a tökéletes napra, pillanatra.
Szeretlek, [Név].

Mintha ezernyi pillangó lett volna a gyomromban, s azok repkedtek volna, ezzel gyomorgörcsöt átadva nekem. Abban a pillanatban megállt az idő körülöttem. Nem tudtam semmi másra figyelni, csakis rá.

-Venti...-szólaltam meg minden erőmmel visszafolytva a könnyeket a szememből. (vagymi-)

-Én is szeretlek!!-majd nyakába ugrottam.

Kellett neki egy kis idő, mire felfogja mi is történt. Mire ezt elérte, lassan visszaölelt, majd megcsókolt. Ami egyszerűen tökéletes volt.. A naplemente.. A szél csendesen fújta hajunkat.. És ott volt Ő. Akire annyit vágytam.

______________________________________

Fuh, hát ez nehezebb volt mint gondoltam, de remélem jót tett minden olvasóm lelkének. Jöhetnek a kérdések <3