Miért ne?

1. rész

Egy este magam alatt voltam. Már készültem lefeküdni. Letöröltem a sminkem, beszálltam a kádba, és lefürödtem. Aztán törölközőbe csavartam magam, és megmostam a fogam. Úgy tűnt, újabb unalmas éjjel vár rám... Aztán elkezdett csipogni a telefonom. Elképzelni sem tudtam, hogy kit érdekelhetek ilyenkor...

"Gyere ki" -ez állt az üzenetben. Mi van? Hova? Normális ez? Nem is ismerem... Megírtam neki az egyértelmű választ.

Nem értettem, mit akar tőlem, ráadásul anyám megöl, ha lelépek éjjel. De kíváncsi voltam, szóval gyorsan felkaptam egy farmert, egy pólót, és egy csizmát. Melltartót nem vettem fel, mert úgy gondoltam, a bő pulcsim alatt úgysem számít. A hajam kicsit vizes és kócos maradt. Végül remegve kiosontam az ajtón, leszaladtam az ezernyi lépcsőfokon, és kiléptem a ház elé. Nem volt ott senki.

Aztán leparkolt mellettem egy autó, és lehúzta a sofőr az ablakot.

-Pattanj be!- mondta a pasi.

Leesett az állam.

-Honnan tudtad, hogy itt lakom??- kérdeztem csodálkozva.

Ezzel a fiúval beszélgettünk Instán pár hónapja, lehetetlen, hogy megtalált...

-Ha beszállsz, elmesélem -mondta.

"Ne szállj be!"- kiabálta a fejemben egy hang.

És beültem az autóba.

-Meg fogsz ölni?- érdeklődtem, amint elindult.

Nevetett.

-Hát, persze -felelte. - Nem, amúgy az alsó szomszédod egy ismerősöm, és így jutottam el hozzád.

-És ezért nem fogsz kinyírni?

-Nem, hanem azért, mert mást tervezek veled.

Remek. Akkor elad két kecskéért, gondoltam.

-Ne aggódj, tetszeni fog.

Egyáltalán nem nyugtatott meg, amit hallottam.

Hamarosan elhagytuk a várost, és leparkoltunk egy tisztáson.

-Van pokróc a hátsó ülésen, kijöttünk csillagokat nézni. Ez vettem a fejembe.

Kicsit lehiggadtam, ő pedig leterítette a plédet, és leültünk.

-Nagyon para, hogy csak így felbukkantál nálam.

-Tudom. De meg kellett tennem, különben sose találkoztunk volna - ebben volt valami igazság. - élőben még jobban bejössz

- És mi tetszik rajtam? A bő pulcsim, vagy a kócos hajam? - nevettem zavaromban.

Félre simította kicsit a hajamat, és megnézte az arcomat.

-Minden. - válaszolta. - Elpirultál. Cuki.

El akartam süllyedni a föld alá.

Kicsit beszélgettünk, aztán megkérdezte azt, amit nem kellett volna.

-Barátod megvan még?

- Igen. Szóval haza kéne mennem.

- Hazaviszlek, csak kicsit később - azzal hátradőlt a pokrócon, és leheveredett. - Innen több csillagot látni.

Mellé feküdtem, és hirtelen a fejem alá csúsztatta a karját. Így sokkal kényelmesebb volt. Úgy éreztem, ennek rossz vége lesz...

-Ugye, hogy jobb?

- Igen, tényleg az.

- Csukd be a szemed - szinte suttogta a fülembe, kirázott a hideg. - Nem foglak kinyírni, megígérem.