Miért ne?

15. rész

Végül úgy döntöttem, hogy megmutatom a képet. Ha passzoltam volna, se jártam volna jobban, szóval nem volt vesztenivalóm ebben a hülye játékban. Magabiztosságot színlelve feloldottam a képernyőzáramat, és felfedtem a legfrissebb titkomat. Oda se néztem inkább, csak mint a lottó sorsoláson a számokat, körbe fordítottam a közönségnek az anyagot, és vártam a reakciót. Cinti a szája elé kapta a kezét, és kuncogott, Robinak azt hiszem, leesett az álla, A fiúm pedig bosszúsan nézett rám, majd felpattant, és kiviharzott a szobából.

Egy pillanatig nem tudtam, hogy mit is kéne tennem, aztán utána eredtem.

-Tomi, várj! - kiáltottam. - Megmagyarázom! - ötletem se volt, hogyan, de jól hangzott.

-Most akkor mi vagy? Biszexuális?! - csattant fel, amikor utolértem.

Nem tudtam, mit mondjak, csak lesütöttem a szememet szégyenemben.

-Szólj már valamit! - megfogta a vállamat, és megrázott. Megijedtem.

-Fogalmam sincs, hogy biszexuális vagyok-e - fakadtam ki hisztérikusan - Csak úgy metörténtek a dolgok!

Ezen ennyire kibukott, viszont Bencét nagyon nyugodtan fogadta... Itt valami nem stimmelt.

-Ha te sem tudod, akkor ki tudja?! - kérdezte felháborodva

-Talán a jóisten, vagy passz! - még nekem áll feljebb? Engem is meglepett.

Fogtam magam, bementem a szobájába, összekapni a holmimat. Sejtelmem sem volt, hogyan jutok haza ilyen későn, de nem akartam maradni. Végszóként bevágtam magam mögött a bejárati ajtót, és elindultam a legközelebbi buszmegálló felé. Nagyjából negyed óra séta után pedig reményvesztve lehuppantam a megállóban levő padra. Néhány velem egykorú diák nevetgélt egy részeg fazonon pér méterre tőlem. Megnéztem a menetrendet. Az utolsó buszt, ami az otthonom közelében állt meg, öt perce lekéstem.

Halálra rémültem, amikor megcsörrent a telefonom. Tomi hívott. Kinyomtam.

Bence viszont írt nekem. Megnéztem az üzenetét.

B.: "Ejha! Így szereted a lányokat is? Nem tudtam."

Én: "Én sem."

B.: Minden okés?

Én: "Épp ellenkezőleg."

B: "Mi történt?"

Én: "Barátom nem fogadta jól, hogy összemelegedtem egy lánnyal, és otthagytam. Most csak ülök egy buszmegállóban."

B.: "Egyedül vagy?"

Én: "Nem, van itt pár fiatal, meg egy részeg pasas, akin röhögnek."

B.: "Éjszaka van. Haza tudsz menni valahogy? Jön buszod, vagy bármi?"

Én: "Buszom nem jön, a bármi fogalmát még nem merítettem ki az utánajárásommal."

B.: "Hol vagy pontosan?"

Megint majdnem kiesett a kezemből a mobilom, mert a fiúm megint csörgetett. Dühömben kinyomtam újra. Nem tudtam volna megmagyarázni neki a dolgokat, mert magam sem értettem, mi történt velem, és egyáltalán nem akartam vele beszélni.

Beléptem a térképbe, és lescreenshotoltam, hol vagyok pontosan, hogy elküldjem Bencének.

B: "Hm, ez a hely nincs is messze. Két sarokra vagy csak tőlem."

Én: "Tényleg?"

B.: "Igen. Elmenjek érted?"

Hezitáltam, mert úgy éreztem, teljesen kihasználnám, ha erre igent mondanék. Taxi még mindig járt, és nem kellett volna egyik ember karjából a másikba repkednem, mert ebből még soha semmi jó sem sült ki.

Én: "Szerintem megoldom, de köszönöm, édes vagy."

Megnéztem, mennyibe kerülne a taxi, és rájöttem, hogy értelmetlen lenne ennyi pénzt erre elkölteni, amikor van két közepesen csinos, ellenben járásra teljesen alkalmas lábam, amiket ideje volna használnom.

Jól besötétedett, és azt hittem, hogy félni fogok, viszont úgy tűnt, már elfáradtam, és kifogytam a stresszből is, akárcsak az erkölcseimből. Bedugtam a fülhallgatómat mélyen a fülembe, és csak a zenére figyeltem, meg a Google térkép navigációjára.

B.: "Merre jársz? Elindultam feléd."

Én: "Már sétálok hazafele. Ne aggódj, minden okés."

Ennél rosszabb már úgysem lehetett volna ugye?

B.: "Küldj egy screenshotot! Nem kéne éjjel egyedül császkálnod."

Hirtelen valaki rám dudált, és megállt bennem az ütő. Egy fekete BMW lassított le mellettem. Azonnal felismertem. Az anyósülésnél lehúzták az ablakot, és Robi nézett ki rajta. Láthatóan nagyon élvezte a full extrás jármű kényelmét.

-Fanni, ne kóborolj el, mint egy kutya! - szólt ki nekem a barátom. Milyen kedves... Elküldtem a képernyőfelvételt Bencének. - Kérlek, beszéljük ezt meg!

A dühtől majdnem felrobbant a fejem. Mindent elrontottam, és Tominak amúgy sem volt most egyszerű, már untam, hogy folyton én legyek a problémák forrása. Csak sétáltam tovább. A fiúm pedig lassan gurult mellettem az úton, és magyarázott, hogy miért menjek velük haza. Szívem szerint leköptem volna azt a négy kerekű luxus szekeret.

Hirtelen megpillantottam a szembesávban Bence autóját. Villantott, tehát felismert. Lassan lehúzódott a túloldalon. Négy üres sáv választott el a titkos szeretőmtől, akiről azt hittem, hogy tud a pasim, de ebben továbbra se lehettem biztos. Megálltam. Tomi besatuzott, a hátsó ülésen sminkelő Cinti pedig lefejelte a kis tükrét, annak ellenére, hogy nagyjából 5 km/h-val haladtak...

-Fanni! Azonnal szállj be a kocsiba! - utasított a barátom... vagy csak exem...?