Miért ne?

6. rész

Este beszéltünk Tomival. Nagyon rosszul volt a nagyapja, szóval nem tudta, hogy mikor jönnek haza. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Rémesen sajnáltam, viszont örültem, hogy még nem indulnak vissza. Szükségem volt egy kis egyedüllétre.

A következő három napban pihentettem a vágyfokozó dolgokat. Csak chateltem Bencével, semmi több.

Délutánonként Hannával lógtunk. Megmutattam neki Bencét.

-Hm, tényleg helyes. Jó pasi - jegyezte meg a barátnőm a képek láttán. - De nem értem, miért vagy annyira oda érte. Tomi megbízható, rendes srác, Bencéről alig tudsz valamit.

Igaza volt, csakhogy ő nem érezte azt, amit én. Ez az egész megmagyarázhatatlannak tűnt.

Amikor hazaért végre a fiúm is, és átmentem hozzá. Nem szoktam nála aludni, jobban szerettem magamban lenni otthon az éjjel. Viszont ezúttal Tomi egyedül maradt volna otthon, mert a szülei és a nővére még nem jöttek vissza. Kedveltem a családját, mindig nagy szeretettel fogadtak engem, de kettesben a barátommal sokkal jobban szórakoztunk abban a nagy házban.

-Mit szeretnél játszani, Fanni? - kérdezte a barátom.

-Mindegy, válassz valamit. Te értesz a videójátékokhoz, rád bízom magam - válaszoltam.

-Rendben, akkor legyen ez - nem figyeltem mit vett elő.

Rémesen untam ezeket a gyerekes dolgokat. Kellemesebb időtöltést is el tudtam volna képzelni, mint a zombi öldöklés.

-Kimegyek, csinálok még limonádét - hagytam a nappaliban a kockuló fiúmat, aki egy bólintással jelezte, hogy vette az adást.

Citromfacsarás közben megláttam, hogy nyitva van a nagy hálószoba, ahol még sosem jártam korábban. Belopóztam, és körülnéztem. Óriási ágy volt bent, egy nagy tévé, és egy külön fürdőszoba is tartozott a mesés helyiséghez. Először csak belestem a résnyire nyitott ajtón, aztán beléptem. Egy hatalmas tükörrel találtam szembe magam, a mosdó pedig tele volt smink cuccokkal. Megakadt a szemem egy fényes csomagolású rúzson. Kibontottam, hogy megnézzem, milyen. Annyira gyönyörű, élénk vörös árnyalata volt, hogy nem tudtam megállni, hogy kipróbáljam. Szép, telt ajkakat csinált. Tetszettem magamnak, és nem akartam leállni a csínytalankodással Megragadtam egy fekete szemhéjtust, és a szokásosnál drámaibb, cicás vonalat rajzoltam magamnak. Megpillantottam magam a tükörben, és beletúrtam az amúgy jól fésült, vasalt hajamba. Úgy néztem ki, mintha nem is én lettem volna. A szelíd, bájos vonásaimat teljesen felváltotta egy szinte már démoni lény kisugárzása. Tetszett. Szexinek éreztem magam. Beszaladtam Tomi szobájába, és ledobtam a ruháimat. Csak a csipkés fehérneműmet hagytam magamon, és magamra húztam az egyik ingét. Tudtam, hogy illetlenség, amit művelek, de remekül szórakoztam. Lassan beosontam a fiúm nővérének a hálójába, és felvettem a tűsarkúját, majd a konyhából csábosan besétáltam a limonádéval a nappaliba.

-Hoztam üdítőt... - igyekeztem dögös hanglejtéssel beszélni.

-Az jó. Öntesz nekem, légyszi?

Rám se nézett. Kiakadtam. Itt teszem, veszem magamat csipkés fehérneműben, az ingében,meg minden, és rám se hederít?!

Letettem a limonádét a dohányzóasztalra, a válla felett pucsítva töltöttem neki egy pohárral. Vártam, hogy legalább belecsípjen a popsimba, vagy valami... De semmi. Láthatatlan lennék?! Egy pillanatig rá akartam borítani a kancsó maradék tartalmát, viszont azzal csak a szőnyeget tettem volna tönkre, amit nem szerettem volna. Hirtelen kikaptam a kezéből a kontrollert, és lehuppantam az ölébe, majd a szemébe nézve, kettőnk közé emeltem a pohárnyi üdítőt.

-Parancsolj... - mondtam kissé flegmán.

Próbáltam mélyen a szemébe nézni, de csak meghökkenve végigmért. Vajon ennyire béna lennék? Bence, vajon mit tett volna?

-Hát, te? - kérdezte Tomi értetlenül. - Mit csinálsz Fanni? Mi történt az arcoddal?

Nem ezt a reakciót vártam.

-Honnan van ez a fura rúzs a szádon?- nem akartam elmondani, hogy az anyukájától. - Meg ez a cipő...?

A barátom grimaszolva meredt rám. Olyan érzés fogott el, mintha leforráztak volna.

-Idd meg a limonádédat - megfogtam a poharat, és konkrétan megitattam. Aztán színpadias mozdulattal letettem az üres poharat.

Végre rátette a popsimra a két kezét. Közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, ám ő elhúzódott. Mintha a kedvenc könyvemet leöntötte volna egy adag kávéval, szándékosan...

-Uhm, nem akarom, hogy összekenj. krémes a szád - közölte velem azzal a hangsúllyal, amivel a férj megjegyzi az asszonynak, hogy a kolbász megromlott a hűtőben.

Titkon reméltem, hogy csak félrehallottam. Nem kívánt megcsókolni, nehogy összemaszatoljam. Kiábrándítónak találtam a szavait.

Ekkor kipattant a megfelelő megoldás a robbanni készülő fejemből, és megfogtam a kezét, majd az egyik bőr fotelhez vezettem, és egy határozott mozdulattal belelöktem. Tomi kb 175 cm magas volt, szóval a tűsarkúban nagyjából ugyanakkora lehettem, mint ő.

Fölé hajoltam. Az egyik ujjammal finoman végigsimítottam a nyakán, aztán a fülébe súgtam:

-Akkor peched van, mert én össze akarlak maszatolni...