Miért ne?

14. rész

Robi bezárta az ajtót maga mögött, és csak nézett ránk. Aztán Cintiából kitört a nevetés, ami miatt belólem is.

-Folytassátok csak - durcásnak tűnt.

-Jajj, ne már! - intette le a barátnője. - Inkább örülj, hogy bejöttél, és megláttál minket.

-Nem ezt beszéltük meg - szinte leszidta a szerelmét.

Fogtam magam, és leszálltam a mosdóról, hogy kicsit rendbeszedjem magam.

-Valójában de. Azt beszéltük meg, hogy ti nyugodtan kockulhattok, én meg szórakozzak Fannival. Ez megvalósult - közölte flegmán, egy szexi mosollyal.

Nagyon zavarban voltam. Hova lett a tabletta hatása?

-Mégis, hogy sikerült ezt összehozni?

A lány fogta, és elővette a cukorkás dobozt.

-Így.

Robi furán nézett. Grimaszolt.

-Ez meg mi?

-Édesség. Kérsz? - csak pislogtam.

-Ez drog?

Cintia mély levegőt vett.

-Nem, nem drog. Cukorka Görögországból. De ha erősen hiszel benne, lehet úgy hat rád, mint a drog... - rám nézett, és elégedetten mosolygott.

Hogy mi? Nem is voltam beállva? Placebo volt csak? És én..? Egy lánnyal...? Mi van??

-Bocsi, én most inkább kimegyek - közöltem zavaromban.

Már másodjára csaltam meg a barátomat, most egy csajjal. Úgy, hogy azt hittem, tudatmódosító szert használtam. Majdnem elélveztem... Mi van velem? Létezhet, hogy egészen idáig vonzódtam a saját nememhez, is, és mit se tudtam róla?

Ittam egy pohár vizet a konyhában, és bementem Tomihoz a nappaliba.

-Hova tűnt mindenki? - értetlenkedett a fiúm.

Nem tudtam mit mondani.

-Csak megmutatta Cintia a sminkes cuccait - vágtam ki magam a helyzetből frappánsan, remélve, hogy nem veszi észre a hazugságomat.

Még mindig ázott a bugyim. Szerettem volna legalább kicserélni az alsóneműmet, ha már egyszer a csúcsra jutnom nem is sikerült.

-Értem - azzal puszit nyomott a homlokomra.

Robiék egy bő tíz perc után csatlakoztak csak hozzánk újra, és az volt az érzésem, hogy nem lelkiztek a fürdőben.

Próbáltam úgy tenni, mint, aki nem készül menten idegösszeroppanást kapni. Bárcsak igazi drog lett volna az a tetves cukorka! Még erről is hazudnia kellett... Vajon sejtette, hogy biszexuális vagyok? Az lennék? Úgy éreztem, egyre kevesebbet tudok saját magamról, és ez megrémített.

-Játszunk valamit! - javasolta Cintia

-Vannak társasaink. Mindjárt veszek elő a polcról párat - kezdett intézkedni Tomi.

-Inkább felelsz vagy merszezzünk! - vágott a szavába a lány.

Valami azt súgta, ennek nem lesz jó vége.

-Okés, jó ötlet! - erősítette meg Robi.

-Ki kezdi? - kérdezte Tomi, amint visszaült a kanapéra.

-Majd én! - vállalkozott Cintia.

Ki más? - gondoltam magamban.

-Felelsz, vagy mersz, Tomi?

-Merek - erre nem számítottam. Azt hittem, nyuszi lesz, és inkább felel.

-Igyál meg egy pohár bort húzóra! - a fiúm probléma nélkül sétált ki a konyhába, hogy hozzon egy adag italt, és el is fogyasztotta.

Nem tudtam, mit forgat a fejében Cintia, viszont továbbra is rossz előérzetem volt.

-Robi, felelsz, vagy mersz? - folytatta a sort a barátom.

-Felelek.

-Csaltál a legutóbbi dogán, amin ötöst kaptál?

Robi sóhajtott.

-Igen, puskáztam - vallotta be.

Kezdtem megnyugodni, mert unalmasnak ígérkezett a játék, ami azt jelentette, hogy talán békében eltölthetem a maradék időmet a napból. Már nem vágytam több izgalomra.

-Én jövök. Fanni, felelsz, vagy mersz?

Egyiket se szerettem volna.

-Merek - reménykedtem, hogy valami butaságot kér.

-Mutasd meg a legutóbbi fotót a telefonodon, amit készítettél! - basszus, a legfrissebb képen Cintiával vagyunk. Remegett a kezem. Megfagyott a levegő a szobában.Passzolni akartam, de tudtam, hogy ha megteszem, Tomi gyanút foghat.