You Are My Sunshine || BokuAka One-Shot 🇭🇺 ✓

My Only Sunshine

You Are My Sunshine...

Lassan elindulsz. Hallani, ahogy kisebb-nagyobb lépteid a fűhöz csapódnak, majd felemelkednek, és újra vissza. A labdát fejem fölé dobom. Eközben te ideérsz elém, és készülsz elrugaszkodni. A röplabda pillanatok alatt arcom közelébe kerül, de nem hagyva neki, hogy képen találjon, ujjaimmal ellököm magamtól és feladom neked. Te felugrasz, és a már eléd érkezett labdát hihetetlen erővel elütöd a bár valóságban nem létező, de a mi lelki szemeink előtt ott lévő háló fölött.

Pár másodpercen belül már itt is álltál tőlem nem sokkal, s belekezdtél szokásos önfényezésedbe. Mások mindig idegesítőnek tartották, amikor így viselkedtél. De én, mégha nem is nagyon mutattam ki, mindig is szerettem hallgatni. Látni, hogy neked mennyire túlcsorduló önbizalmad lesz már egy elütéstől - ami, valljuk be, sokszor tényleg elképesztőre sikeredik - engem is boldogság tölt el.

Mindig napfényhez hasonlóan ragyogtál, míg én melleted egy szinte sose boldog, élőhalottra hasonlítok. Pedig én igenis gyakran voltam boldog. Főleg, amikor veled lehettem.

Ám most mégis itt tartunk...

My Only Sunshine...

Ott feküdtél a betonon elterülve, vérben áztatva. A fejem csak zúgott és zúgott, miközben azon töprengett; hogyan is történhetett mindez.

Viszont én tudtam mi történt. Csak az agyam nem akarta befogadni az elé táruló látványt...

Vidáman húztál magad után, a kezemnél fogva. Csaknem átrohantál a zebrán, amikor a lámpa zöldre váltott. De ekkor jött az a fekete toyota, aminek a volán mögött ülője lehet részeg volt, nem volt önmagánál, vagy csak kedve támadt egy életkedvvel teli tizenéves fiút megölni.

Már sose fogom megtudni, pont ahogy te se.

You Make Me Happy, When Skies Are Grey...

Még mindig nem értem, miért pont veled kellet ennek történnie. Veled, aki előtt még ott állt az egész élet. Talán, ha aznap vissza tartalak, még most is fel adhatnék neked.

Tudod, amióta nem vagy mellettem, sokan megkérdezték, hogy hogyan vághatok még most is olyan arcot, mint akinek nincs semmiféle érzése. Én ilyenkor mindig azt válaszoltam, hogy valakinek erősnek kell lennie, ebben az összetört világban. Pedig sokszor egyáltalán nem így gondoltam. Belül én is teljesen össze voltam törve. Pont, ahogy most is...

You'll Never Know Dear, How Much I Love You...

Képzeld. Múlt este veled álmodtam. Azt álmodtam, hogy a szorosan a karjaimban tartalak, mintha minden ismét jó lenne. De persze, mikor felkeltem, rá kellett jönnöm, hogy az elmém hibás gondolatokat juttatott képzeletembe. Elsírtam magam akkor...

El nem tudod hinni, mennyire nehéz nélküled az élet. Nélküled minden egyes nap szürkén telik. Nélküled nem öröm, ha megnyerünk egy meccset. De félre ne értsd, egyáltalán nem hibáztatlak. Azt a vezető embert sem hibáztatom, akár milyen okból tette amit. Én magamat okolom. Magamat, hogy nem tudtam rajtad akkor segíteni. Hogy nem tudtalak akkor megmenteni. És habár tudom, hogy nem lehet minden embert megmenteni, mégis...

I dreamt I held you in my arms, When I awoke, dear, I was mistaken...

És bár hallhatnád mindezt. Bár ne kezdtem volna irántad többet érezni. Bár itt lehetnél most velem, én napfényem.

Te vagy az én napfényem. Az én egyetlen napfényem.

Boldoggá teszel, amikor rossz a kedvem.

De most már soha nem fogod megtudni, kedvesem,

Hogy mennyire is szeretlek.

Így kérem, ne vedd el az én napsugaramat.

Hidd el, borzasztóan hiányzol. Ha tehetném vissza hoználak. Ennek ellenére is azt kívánom, hogy legyen szép életed a másvilágon. Mivel igazán megérdemled.

Ég veled, Bokuto-san...

// VÉGE //

Írói UI.: Köszönöm minden embinek - avagy más lénynek -, aki elolvasta! Nehéz napokon megyek én most keresztül, úgyhogy mindenkitől bocsánatot kérek, ha netán bunkón bánok valakivel. Gondolhatjátok, hogy nem egyszer sírtam el magam, miközben ezt írtam. Remélem nektek is tetszett legalább annyira, mint nekem!

Nah, legyen további szép napotok!<3